Igaz, a gabona árának ugrásszerű növekedését nyomon követte az alapanyagok ára is. Valójában bűvös körről van szó. Nem lehet tudni, hogy előbb a műtrágya és az üzemanyag vagy pedig a végtermékek ára kezdett-e növekedni.
De nézzük csak sorjában. A tavasz kimondottan kedvezett a búzának, a kenyérgabona jól fejlődött, mert a télutó enyhe volt, a bokrosodás idejében megtörtént, a fejtrágyázás sikerült, volt csapadék, földbe került a tápanyag. Ebből kifolyólag következtetni lehetett a bő termésre.
Nem szabad elfeledni azt sem, hogy tavaly ilyenkor a kukorica kilónként elérte a 15 dináros árat. Amikor mindenki azt remélte, hogy a tengeri talán 18–20 dinár lesz vagy ennél drágább (emiatt senki sem volt hajlandó eladni az árut), ennek éppen az ellenkezője történt. Július végén, augusztusban már rohamosan csökkent a kukorica ára, és azok, akik nem voltak gyorsak és eléggé határozottak – veszítettek, méghozzá nem is keveset. Van, aki még mindig tartogatja a tavalyi kukoricát.
A hihetetlen méretű árcsökkenés az ősszel is folytatódott. A kukoricát a levonások után már potom 5–5,5 dinárért vásárolták fel azoktól, akik úgy döntöttek, hogy leadapterezik, mert elfogyott az erő. Nincs ugyanis munkaerő, napszámosok, akik góréznák a termést.
Tavaly ilyenkor még senki sem gondolta, hogy az akkor még csak Amerikában kibontakozó pénzügyi válság hamar ideér hozzánk. Persze az itt élő emberek már a válság szó említésekor a múlt század 90-es éveire gondolnak vissza, amikor nálunk hiperinfláció volt, az üzemanyagot külföldről csempészték, nálunk literenként 2–4 márkáért értékesítették a leleményes feketézők, akik lefölözték az össz hasznot. Most a vezetőink azt állítják, jövőre ilyen helyzet nem ismétlődhet meg, mégis sokan tartanak attól, hogy a pénzromlás, a munkanélküliség, a piachiány és a vásárlóerő rohamos csökkenése nem sok jót hoz.
Lépten-nyomon azt tapasztalhatjuk, hogy az ágazat elszegényedik. Jövőre már csak kevés bejegyzett termelő kap támogatást. Pedig mindenki jól tudja, hogy a mezőgazdaságba befektetett dinár tízszeresen megtérül, s az elmúlt két évben kifizetett földalapú támogatások hiányában már sokkal soványabbak lesznek a földek, mint jelenleg.
Ha csupán az időjárást vennénk alapul, létezik olyan felmérés, mely szerint egy évszázadban mindössze 17 esztendőben lehet jó termés. Az elmúlt év bizonyítja, hogy a jó munka és a kedvező időjárás minimális mértékben befolyásolja az ágazat helyzetét. Még a kínálat-kereslet sem. Utólag derült ki ugyanis, hogy az év elején jegyzett drágulási hullámot a spekulatív jellegű tőkének a terménytőzsdékre való beáramlása váltotta ki. Sajnos az ellenkező folyamat tíz hónappal később következett be, amikor ugyanaz a tőke valahová máshova vándorolt. Lehet, hogy éppen a szalmazsákokba.
