Az Újvidéki Élelmiszertechnológiai Intézet a közelmúltban kétnapos előadássorozatot tartott a helyi jellegzetességek védelmének jelentőségéről. Az intézet a tartományi gazdasági titkársággal együtt szervezte meg az akciót.
Az Újvidéki Élelmiszertechnológiai Intézet a közelmúltban kétnapos előadássorozatot tartott a helyi jellegzetességek védelmének jelentőségéről. Az intézet a tartományi gazdasági titkársággal együtt szervezte meg az akciót. Ez az intézet az Újvidéki Egyetem részeként már több mint egy éve tömöríti magába a búza és liszt, a cukor, a gyümölcs és zöldség, a hús, valamint az állati táplálék technológiájával foglalkozó, nagy múltú intézeteket és az élelmiszerek vizsgálatát végző laboratóriumok egy részét is. A földrajzi helyhez kötött, egyedi, hagyományos élelmiszerek és azok alapanyagainak, előállítási folyamatainak központilag megszervezett védelme, vagyis azok védjeggyel való ellátása volt a központi téma. A hagyományos fogalmáról szóló európai és hazai szabványrendszert és a megjelölés elnyeréséhez szükséges elvárásokat is ismertették a jelenlévőkkel.
Dr. Jasna Mastilović, az Élelmiszertechnológiai Intézet igazgatója elmondta, az összejövetel célja az volt, hogy felhívjuk a figyelmet arra, hogy azok a hagyományos, helyre jellemző termékek, melyek megkaphatják a védjegyet, különlegesek és minőségileg is kitűnnek a piacon fellelhető termékek tömegei közül. Ezeket a termékeket a fogyasztók úgy ismerik, mint amelyekért érdemes többet adni. Vajdaságnak szerencséje van e téren, hiszen sok őshonos termék jellemzi, és a minőséges élelmiszerek előállításához a természeti feltételek is adottak. Fennáll azonban annak az esélye, hogy a terméket hamisítják, a nevével visszaélnek. Gondoljunk csak arra, hogy az összes, a piacon található káposzta mellé azt írják ki, hogy futaki, a burgonyához pedig, hogy ivanjicai. Szükség van egy rendszerre és törvényekre, amelyek szabályozzák azt, hogy ki használhat egy-egy védjegyet, illetve annak számító nevet. Az európai szabályozásnak való megfelelés még jelentősebb, hiszen azt elfogadják az egész világon. Ez az előfeltétele annak, hogy magasabb, a hagyományos termékeket megillető árakon törjünk be az európai piacra - hallottuk a igazgatótól.
Az intézet szakmunkatársai különböző nézetekből világították meg az eredeti élelmiszer megjelölésének lényegét. Az egyik előadásból kiderült, hogy a tájunkra jellemző borok területi rendszerezése már évtizedek óta elkészült, de a védelmük nem, így a hagyományos bortermelés visszaszorult. A tömény italoknál a kilenc ellenőrizendő műveletből álló előállítás hagyományos voltát, a gyümölcs vagy zöldségtermesztésnél a területi egységekre bontás fontosságát emelték ki. A szabadkai homokpuszta az almáról és a sárgabarackról híres. Szó esett a hagyományos pék- és cukrászsüteményekről, például a Vajdaságban honos mákos és diós tekercsről. A hidegen sajtolt olaj és mézből készült hagyományos termékek jellegzetességeit (mézes pálinka, mézeskalács) is bemutatták. Az állattenyésztőket érintő témákról is folytak előadások, méghozzá a húsról, tejről és az azokból készült termékekről: a zombori, hagyományosnak tekinthető sajtról, valamint az őshonos állatfajokról: mangalicáról, szürke marháról is hallhattak a részvevők.
- Ahhoz, hogy egy termék megkaphassa európai szinten a helyi jellegű termék védjegyet meg kell, hogy szerezze a szertifikációt. Ez nem egyenlő egy laboratóriumi elemzéssel, bár ez is hozzá tartozik. A laboratóriumunk részére 120 millió dinárt különítettek el a Nagybefektetési Alapból, hogy el tudja végezni a szükséges vizsgálatokat, amely feladatot márciustól tud majd ellátni. A termelőnek egész sor feltételnek kell megfelelni az említett védjegy használatához. Az átfogó vizsgálat kiterjed az alapanyagra, az előállítási folyamat részleteire is. Ezeken kívül területi, éghajlati, talaj- és például haltenyésztés esetén vízösszetételi elvárásoknak kell megfelelni. Az európai szabványban alapvető feltétel annak bizonyítása, hogy generációkon keresztül végezték azon a területen a termék előállítását, tehát hagyományai vannak a gyártásnak, termelésnek. A vizsgálatban részt vesznek a történészek, muzeológusok is. Nálunk sokan megfelelnek az elvárásoknak, hisz az idők alatt több termékünk vált fogalommá - mondta az intézet vezetője.
A konferencia második napján kerekasztal-beszélgetésre került sor, ahol jelen voltak a szabadalmi hivatal, a mezőgazdasági minisztérium, a mezőgazdasági és gazdasági tartományi titkárság és természetesen az élelmiszertechnológiai intézet képviselői is. A leggyorsabb és leghatékonyabb módszert keresték, amellyel az országban működő rendszerbe minél több őstermelő és gyártó csatlakozhat be, és hogy megteremtsék az előfeltételeket az európai szertifikáció, a helyi jellegű termék európai védjegy megszerzéséhez. Hamarosan az azonos típusú szerbiai védjegy is megszületik, formájának kidolgozására pályázatot írnak majd ki. Ez feltétlenül szükséges ahhoz, hogy az ország e téren az európai szabványhoz csatlakozhasson.
Fotó: Molnár Edvárd
Dr. Jasna Mastilović
Az összejövetelre ötven termelőt hívtak meg
