Előző fejezetünkben a vadon termő gyógynövények begyűjtéséről volt szó, most viszont a termesztett gyógynövények betakarítását taglaljuk, hiszen a gépesített betakarítrás külön gondot jelent a gazdálkodó számára.
Előző fejezetünkben a vadon termő gyógynövények begyűjtéséről volt szó, most viszont a termesztett gyógynövények betakarítását taglaljuk, hiszen a gépesített betakarítrás külön gondot jelent a gazdálkodó számára.
Ahhoz, hogy a hozam és a minőség is kiváló legyen, megfelelő gépesítésre van szükség. A munkákat gépek nélkül képtelenség elvégezni. Ez elsősorban a talajmunkákra és a betakarításra vonatkozik. Köztudodtt, hogy a technika modern világában a termesztéstechnológiák jellemzője a magas fokú gépesítettség és a lehető legkevesebb kézi munka. Természetesen a vadon termő gyógynövényt csak kézzel tudjuk begyűjteni, de a kultúrába vont növényeknél elengedhetetlen a gépi batakarítás. A betakarítás módja elsődlegesen attól függ, hogy a növénynek mely részét használják fel, miből lehet a legnagyobb nyereséget megvalósítani. Tudnunk kell, hogy mely növényi részt mikor és hogyan kell gyűjteni. A gyökeres kultúrák, mint pl. a torma vagy az orvosi ziliz kiásására olyan gép alkalmas, amely a földet is eltávolítja a gyökérről. Ha a gyökér mélysége meghaladja a 60 cm-t, lehetetlen a gépi felszedés. Különben ez a munkafolyamat egy speciális ekével történik, ami oszcillátoros mozgással a gyökeret kiemeli, majd lerázza róla a földet. A tisztítás különböző módon történhet, de a vízzel való mosás a leggyakoribb.
A levéldrogot adó növények kézzel és géppel is betakaríthatók. A közönséges kasza a legmegfelelőbb szerszám, mert sem a szárat, sem a levelet nem sérti meg. A tömjén esetében a kaszálógép is alkalmas a munkára. Vidékünkön a berakó-kaszáló terjedt el, de a legjobb megoldás a tárolóval felszeret önjáró kaszálógép használata lenne. A kétszakaszos betakarítás lehetővé teszi, hogy a növény a kaszálás után az ültetvényeken megszikkadjon, ami révén lerövidül a szárítás ideje és jelentős energia takarítható meg. Uganakkor gondot okoz, hogy a talajon száradó növények bolyhokba tömörülnek, ami később a mesterséges szárításnál okozhat fönnakadást. A természetes szárításnál a fizikai nedvesség párolog el, ezt viszont a szárítókban energiamentes szellőzéssel is el lehet távolítani.
Tudományos kísérletek bebizonyították, hogy a gumicsöves rotor és a rendsodró alkalmazása a begyűjtésnél negatív eredményeket mutatott, mert a levél nagymértékben károsodott, így csökkent az alapanyag, illetve a nyersanyag mennyisége. Szinte hihetetlennek tűnik, de való igaz, hogy a leveles gyógynövények begyűjtése több gonddal jár, mint feldolgozásuk.
Azokat a növényeket, amelyeket virágdrogjukért termesztik, érdemes külön csoportba sorolni. Begyűjtésük kézi munkával történik, ami 2-3 naponkénti, többhavi elfoglaltságot jelent a termesztőnek. Pl. a szöszös ökörfarkkóró termesztése igen nehéz feladat elé állítja a gazdálkodót, mivel a gyógynövény virágjai csak a délelőtti órákban alkalmasak a gyűjtésre. A kamillavirág kézi gyűjtésére tervezett fésű már a múlté, hiszen hosszan tartó és fárasztó is vele dolgozni, helyette már a ritka és a sűrű fogú forgófésűt használják. A ritka fésű nemcsak a virágfejet, hanem a szárat is letépi, míg a sűrű fogú változat csak a virágzatot tépi le, ezek rögtön a szállítószalagra hullanak, ahonnan a tartályba kerülnek. A mezőgépészek önjáró kamillakombájnt is szerkesztettek a gabonacséplő átalakításával, de fontos megjegyezni, hogy a betakarítógépek igen drágák, ezért úgy érdemes beruházni, ha egy-egy gyógynövényt nagy területen termesztünk.
