Az intenzív növénytermesztés legfontosabb része a megfelelő tápoldatozás. A földi termesztésben is nélkülözhetetlen, de a hidrokultúrás növénytermesztés el sem képzelhető nélküle. A megfelelő összetételű tápoldat pontos időközönkénti kijuttatása a növények számára garantálhatja a megfelelő minőségű és mennyiségű termést. Ennek megvalósításához több lehetőség áll rendelkezésünkre. Mielőtt megvásárolnánk az első több ezer eurós tápoldatozó berendezésünket, próbáljuk meg áttekinteni a különböző lehetőségeket, és utána hozzuk meg a döntést a beruházásra.
Az intenzív növénytermesztés legfontosabb része a megfelelő tápoldatozás. A földi termesztésben is nélkülözhetetlen, de a hidrokultúrás növénytermesztés el sem képzelhető nélküle. A megfelelő összetételű tápoldat pontos időközönkénti kijuttatása a növények számára garantálhatja a megfelelő minőségű és mennyiségű termést. Ennek megvalósításához több lehetőség áll rendelkezésünkre. Mielőtt megvásárolnánk az első több ezer eurós tápoldatozó berendezésünket, próbáljuk meg áttekinteni a különböző lehetőségeket, és utána hozzuk meg a döntést a beruházásra.
Kezdjük a mérlegeléssel és a feltételek megadásával. Minek kell megfelelnie egy tápoldatozó rendszernek? Tudnunk kell, naponta mennyi tápoldatra van szükség. Ez behatárolja a berendezés kapacitását. Egy vagy több különböző telepet kell-e öntözni? Ha hidrokultúrás telepünk van, visszaforgatós vagy elfolyós rendszerünk lesz-e? Több különböző növény tápoldatozása közben eltérő lehet a nitrogén- és káliumarány. Ez szabályozható-e vagy kézi beavatkozás szükséges?
Sok kérdés, és a válaszok nem is olyan egyszerűek. Kezdjük el az elején, lassan felépítve a tápoldatozó rendszerünket az egyszerű elemektől kezdve a bonyolultabb és okosabb berendezésekig. Az első alapfeltétel, hogy legyen egy keverőtartály. Ajánlott minimális mérete a napi tápoldatfogyasztás egynegyedének a befogadása. Ha naponta 10 000 liter tápoldatra van szükségünk, akkor a keverőtartály legalább 2500 literes legyen. Napi négy feltöltéssel megoldhatjuk a tápoldatozást. Kisebb keverőtartályok nem teszik biztonságossá az öntözést. Üzemzavar esetén terméskieséssel is számolhatunk.
Tartályunk már van, jöhet a tápoldat keverése a megfelelő összetétel alapján. A legegyszerűbb módja a tápoldat összeállításának, ha kimérjük a szükséges tápanyagmennyiségeket, vizet adunk hozzá, lemérjük, bemérjük és máris lehet öntözni. Ez sok időveszteséggel jár, és az idő az pénz, amiből soha sincs elég. Marad a tömény tápoldatok készítése, és azokból a megfelelő mennyiséget keverve a tartályba, megkapjuk a megfelelő tápoldatot. A tápanyagok szükséges mennyiségét így is be kell keverni, de sokkal ritkábban. A 100-szoros töménység az ajánlott. A tömény tápoldat készítésről már volt szó az előzőekben. Most csak ismétlésképpen említjük, hogy a tömény tápoldatot több tartályban kell elkészíteni. Egy tartály esetében csapadék alakjában kiválna a kalcium-szulfát és ezáltal használhatatlan lenne. Legalább 4 tartályt használjunk a tömény tápoldatoknak. Az egyikben a kalcium-nitrátot oldjuk fel, a másikban a többi szükséges anyagokat (kálium-nitrát, monokálium-foszfát, kálium-szulfát, magnézium-szulfát stb.), a harmadikban a mikroelemeket, a negyedik tartályba pedig a savat töltsük. Ezekből vesszük a megfelelő mennyiséget, és vízzel hígítva kapjuk a recept szerinti összetételű tápoldatot. A tömény oldatok tartálya 100-1000 literes legyen, a napi tápoldathasználattól függően. Ajánlatos úgy méretezni, hogy ne kelljen naponta mérni és keverni a tömény oldatokat. Ha lehetséges keverjük be a heti adagot, de legkevesebb kétnapi anyagkészletre számoljunk. Ez eddig nem is tűnik bonyolultnak.
A következő lépésben nézzük meg a lehetőségeket, hogyan tudnánk a megfelelő mennyiségek adagolását kényelmesebbé tenni, automatizálni. Az ilyen feladatot különböző lehetőségekkel a tápoldatozó berendezések vagy elemek tudják megoldani. Kezdjük a legolcsóbb megoldásnál, utána majd eljutunk a méregdrága berendezések birodalmában is. Végezetül levonjuk a következtetést, kell-e a drága berendezés, vagy ugyanolyan hatásfokkal másképpen is meg tudjuk valósítani a keverés boszorkányságát.
A feladat, négy tömény tápoldatot tartalmazó tartályból a megfelelő mennyiséget a keverőtartályba juttatni. A lehető legegyszerűbb Venturi-csöves megoldást csak akkor alkalmazzuk, ha nincs más lehetőségünk. Megbízhatatlan, nehéz beállítani, és állandó felügyeletet igényel. Ettől sokkal jobb megoldást kínálnak a megbízható hatásfokra fejlesztett Dosatronok. Áruk a kapacitástól függően 15 000-150 000 dinárig terjed. A berendezés többféle méretben készül, a szükséges vízmennyiség és koncentráció alkalmazásához: 1,50-2,5-4,5-8-20-30-60 m �/h víz átfolyással.
Főbb alkalmazási területek: tápoldatok, gyógyszer, fertőtlenítőszer, tisztítószer, műtrágya, kártevőirtó szer, kenőanyag, pelyhesítő anyag, autómosó szer stb. adagolása.
A Dosatron tápoldatozó a vízhálózatra csatlakoztatva kizárólag a víznyomást használja fel mint külső energiaforrást. A víz működteti a Dosatront, ami felszívja a tartályból a koncentrátumot az előre beállított százalékos értéknek megfelelően, majd továbbítja a keverőkamrában lévő vízbe. A Dosatron belsejében a koncentrátum összekeveredik a vízzel, és a víznyomás segítségével áramlik tovább az oldat. A koncentráció mennyisége egyenes arányban lesz a tápoldatozóba belépő víz mennyiségével, függetlenül a nyomásváltozástól, illetve a csőhálózat átmérőjétől, ami lehetővé teszi a főágban való alkalmazását. A kimeneti koncentráció 0,2-2% -os értékek között állítható be.
Előnyei:
- aránymegtartó
- nem tartalmaz elektromos alkatrészt
- egyesíti az összes adagolófunkciót
- független és pontos
- felhasználóbarát
- egyszerű beépítés és karbantartás.
Működési elv:
Az átfolyó víz, már csekély mennyiségben is meghajt egy hidraulikus dugattyút, mely egy adagolódugattyút mozgat. Az adagolódugattyú felszívja az oldatot, és a szükséges mennyiséget a vízáramba juttatja.
1. Fázis
A beáramló víz (A) felfelé mozdítja a hidraulikus dugattyút (B), ezáltal az előre felszívott oldat a vízáramba (C) kerül, és egyidejűleg az adagolószivattyú (D) felszívja az oldatot a vegyszertartályból a keverőkamrába. Ebben a felső löketállásban nyit a beeresztőszelep, és zár a kifolyószelep.
2. Fázis
A (B) dugattyú lefelé mozdul és az oldat egy része a keverőkamrába áramlik. Az alsó löketállásban nyit a kifolyószelep (1), és zár a beeresztőszelep (2). A ciklus újraindul.
A tápoldat adagolása:
A felszívandó mennyiséget kívülről igény szerint beállíthatjuk. (A fekete menetes anya könnyű kilazítása után az adagolórész forgatásával a skálán a kívánt százalékértékhez állítjuk a fekete vonalat, majd az anyával ismét rögzítjük.) A felszívott tápoldat, vegyszer bejuttatása a vezetékbe mindig adagonként történik, a pillanatnyi vízmennyiség függvényében, függetlenül az esetleges nyomáscsökkenéstől.
A D25F2-es Dosatron adatai:
- átfolyó vízmennyiség: 10 l/h-2,5 m3/h
- üzemi nyomás: 0,3-6 bar
- hígítási koncentráció: 0,2-2,0 %, a skálán állítható
- a felszívott vegyszer mennyisége: minimum 0,02 l/h, maximum 50 l/h
- szívómagasság 4 m.
Ha a maximális tápoldatfelszívást vesszük figyelembe, ami 50 liter óránként, akkor a 100-szoros töménységű oldatból 5000 liter tápoldat keverhető óránként.
Különböző vegyszerekre alkalmazható, és a kémiai igénybevételtől függően 1-7 pH közötti savas közegben VF típusú, 7-14 pH közötti lúgos környezethez AF típusú tömítésekkel készül. Ára a beszerzőktől függően 20 000-25 000 dinárig terjed.
Ezek után felmerül a kérdés, mit kezdünk egy Dosatronnal?
Sajnos nem sokat. A legnagyobb probléma ott kezdődik, hogy négy tömény tápoldattartályunk van. Ezek mindegyikéből (100-szoros töménységet feltételezve) 50 literre van szükségünk, ha 5000 liter tápoldatot szeretnénk készíteni. Ezt a fent említett eléggé kis kapacitású Dosatronnal négy óra alatt tudnánk megvalósítani. Ha megfelel a négyóránkénti 5000 liter kész tápoldat, akkor elegendő egy Dosatron, mellé négy mágnesszelep és négy időkapcsoló. A sav töménységét úgy kell szabályozni és méréssel ellenőrizni, hogy a bekevert tápoldat pH-értéke megfelelő legyen.
A mágnesszelep működési elve
A víz a csőből (praktikusan a fővezetékből) a szelep bemenetén keresztül a szelep belsejébe jutva erőt fejt ki a membrán alsó részére. A membránon lévő kis nyíláson keresztül a víz átjuthat a felső kamrába, a membrán és a szelepfedél közé. Innen egy kis keresztmetszetű (a fedélben lévő) csatorna vezet a szolenoidkamrába. A szolenoid belsejében egy vasmag van, melynek alsó vége (rugóval megtámogatva) elzárja a szolenoidkamra bemeneti nyílását. Mivel a membrán felső felülete nagyobb, mint az alsó, a víznyomás pedig ugyanakkora alul, mint felül, a nyomás leszorítja a membránt, a szelep zárva van.
A szelep elektromos működtetése
Amikor a szolenoid áramot kap, a benne keletkező elektromágneses tér felrántja a rugóerő ellenében a vasmagot, így az eddig elzárt nyíláson elkezd áramlani a víz a szolenoidkamrába, majd annak kivezető nyílásán át a szelep elmenő ágába távozik. A szolenoidkamra be- és kivezető nyílásai nagyobbak, mint a membránon lévő lyuk, ezért a víz gyorsabban távozik a felső kamrából a szolenoidkamrán keresztül, mint amennyi utána pótlódni képes a membrán alatti térből. Tehát a felső kamra nyomása kisebb lesz, mint az alsó nyomás, a membrán megemelkedik, kinyit a szelep.
A mágnesszelepek ára nagyságuktól függően 3000-50 000 dinárig terjed. Egy programozható időkapcsoló 400-4000 dinárig terjed. Ezután már leülhetünk számolni és kalkulálni. Miből mennyi és milyen kapacitású kell a tápoldatozási feladat megoldásához.
A következő számban az intelligensebb tápoldatozókról lesz szó.
