Az orosz–ukrán gázvita elmérgesedésének nyomán a múlt hét derekán a Gazprom közép-európai idő szerint szerdán délután fél 5-kor leállította az Európának szánt földgáz ukrajnai vezetékbe szivattyúzását. Szerbia gázellátása teljes egészében leállt. Minden előzetes figyelmeztetés nélkül – a tél kellős közepén.
Ennek a váratlan fejleménynek pedig következményei vannak és lesznek – a mezőgazdaságra nézve is. Ha valaki ugyanis a parasztember előtt a földgázt említi, akkor annak azonnal a műtrágya jut az eszébe. No meg az, hogy a hazai műtrágyagyárak a rosszul végrehajtott privatizáció során vagy már tönkrementek, vagy közvetlenül a csőd szélére jutottak. Pedig közpénzekből épültek, s annak idején minden termelő hozzájárult a befektetéshez, mert az állam kötelezte erre őket. Akkor nem volt fontos, hogy kis- vagy nagytermelő: profi vagy hobbi, mindenki egyenlő volt. Jól emlékszem még arra, amikor öreganyám elismervényt kapott az átadott termék értékéből levont pénzösszegről. Sokáig viccelődtem is vele, hogy, ha ránk köszönt egy nap újból a kapitalizmus, akkor ő részvénytulajdonos lesz. Ami részben be is igazolódott, csak a részvényekre vonatkozó jóslat nem.
A múlt heti eset ismét igazolja azt az állítást, hogy minden a megbeszéléseken alapul. Szabály, törvény nincs, csak az, amit a nagyok megbeszélnek. A hiányt mesterségesen idézték elő, úgy tűnik, befolyásolni fogja hosszú távon nemcsak a feldolgozóipart, hanem a termelést is. Mert bármikor ismét bekövetkezhet. Ez pedig bizonytalanságot eredményez, a továbbiakban pedig az alapanyagok árának a növekedését. Hamarosan ugyanis a termelők ismét műtrágya után fognak nézni. Úgy tűnik, kizárólagosan a külföldi, oroszországi, azaz az egykori Szovjetunió tagköztársaságaiból várható ez a nagyon fontos alapanyag. Közismert tény, hogy a pancsovai műtrágyagyár már a földgázellátás leállása előtt is minimálisra csökkentette a termelést, a gyárban hónapokkal ezelőtt is problémák voltak. Érdekes, hogy nem így vélekedett a vezetőség. Még tavaly májusban ugyanis az újvidéki nemzetközi mezőgazdasági kiállítás idején a gyár vezetősége sajtótájékoztatót tartott, melyen igyekezett megnyugtatni a közvéleményt, hogy a gyárban minden rendben van, hogy a munkások idejében megkapják a bérüket, hogy a cég teljesíti a környezetvédelemre vonatkozó hazai és nemzetközi előírásokat, hogy a megtermelt műtrágyafajtákból nemcsak a hazai, hanem a külföldi fogyasztók számára is jut.
A nemzetközi válság miatt teljesen összekuszálódott a helyzet, az árviszonyok katasztrofálisan alakulnak a termelőkre nézve: a mezőgazdasági termékek ára mind alacsonyabb szintre esik, igaz az alapanyagoké is csökkent, de minimálisan. Egy példa: az AN típusú fejtrágyát, amelyet Oroszországból importálnak a hazai vállalkozók, kilogrammonként még mindig 27,5 dináros áron kínálják, mint tavaly ilyenkor, habár a kukorica ára kilónként 13-ról 7 dinárra zuhant. Csak tetőzi a bajt, hogy egy euró közel 100 dinárt ér.
