Az organikus termelésben a jövő

A hazai és a külföldi piacon is növekszik a kereslet a mezőgazdasági-élelmiszeripari termékek iránt, ami az árak növekedésében jut kifejezésre. Az organikus termeléssel előállított zöldségnövény és gyümölcs egyre keresettebb, hiszen nem tartalmaz(hat) egészségkárosító szermaradványokat. Biotermelésnek is nevezik az organikus gazdálkodást, ami nem zárja ki bizonyos növényvédő szerek használatát. Mezőgazdaságunk fejlődésének, fejlesztésének egyik lehetőségét éppen az organikus termelés elterjesztésében kell keresnünk, amire Szerbiában, Vajdaságban (az agroökológiai viszonyok, a peszticidekkel, nehézfémekkel nem szennyezett talaj alapján) kiváló lehetőségek vannak – hangzott el a zentai Kertészek Egyesülete szervezésében április derekán tartott szaktanácskozáson, melyen ennek az igényes termelésnek az alapkövetelményeivel és az eddigi eredményekkel ismerkedhetett meg a hallgatóság. Az osztrák BLUE WATERS cég érdekelt az organikus termelés szervezésében, a tájainkon kitermelt zöldségnövények értékesítésében, és ehhez keres kapcsolatot. A Kertészek Egyesülete vállalta az összekötő kapocs szerepét, Vajdaság-szerte több ismeretterjesztő tanácskozást és beszélgetést tart azokkal a termelőkkel és egyesületek képviselőivel, akik már elindultak az organikus gazdálkodás útján, gazdaságuk egy részén vegyszermentes termelést alapoztak meg. A tervek szerint katalógus készül a termelőkről és termékeikről, illetve a termelésszervezőkről. Egyébként Európában mintegy 10 millió hektáron szervezik a biotermelés vagy ökogazdálkodás, organikus termelés valamilyen formáját, és csak Olaszországban 50 000 farmer 1,2 millió hektáron állít elő bioterméket, amit gond nélkül értékesítenek is.

De hol tart tájainkon az organikus termelés, a biogazdálkodás? Annak ellenére, hogy 18 évvel ezelőtt a szabadkai Terras egyesület jóvoltából elkezdődött a vegyszermentes termelés, az igazi eredmények azonban váratnak magukra. Adataik szerint Szerbiában mintegy 20 000 hektáron szervezik az organikus termelés valamilyen formáját, és 350 000 hektárról gyűjtenek be erdei gyümölcsöt, gyógynövényeket, tehát igazi biotermékeket. A tanácskozáson dr. Mihail Đurovka egyetemi tanár kimerítő beszámolót tartott az organikus termelés követelményeiről, alapjairól, hangsúlyozva, hogy az igazi lehetőség a zöldségnövény-termesztésben kínálkozik, hiszen mind a szántóföldi termesztésben, mind a hajtatásban gazdag tapasztalatokkal rendelkezünk. Szerbiában 260 000 hektáron termesztenek zöldségnövényt, de mindössze 6000 hektáron történik organikus termelés, illetve az ökotermelés valamilyen formája. Az európai statisztikák viszont lesújtóak: 2006-os adatok alapján Szerbiában mindössze 561 (!) hektár az organikus termelésbe vont terület. Đurovka tanár úr véleménye szerint részben a gazdák tájékozatlansága, részben a mezőgazdasági terménypiac az oka a szerénynek is alig nevezhető eredményeknek. Napjainkban nem gond sem a kemizálással és bőséges műtrágyázással előállított gabona, sem a gyümölcs, sem a zöldségnövény értékesítése (a mennyiség sokszor a minőség kárára mehet), sokkal könnyebb és biztonságosabb így termelni, mint nagyobb szakértelmet, állandó ellenőrzést követelő organikus gazdálkodásban, amikor viszonylag ismeretlen az értékesítés és az árfekvés. Nem mellékes, hogy az organikus termelés egyben környezetkímélő, környezetvédő gazdálkodás is, amely felé, bár kis léptekkel, a világ is halad.

Az organikus termelés nemcsak a gabonafélékre és a zöldségnövényekre korlátozódik, hanem a gyümölcstermesztést is felöleli, bár Szerbiában, Vajdaságban nincs példa rá, hogy olyan gyümölcsöst telepítettek volna, amely eleget tesz a biotermelés szigorú szabályainak és követelményeinek. Sanda Klještanović mutatott rá, hogy telepítéskor őshonos, illetve betegségekkel szemben ellenálló fajtákra kellene alapozni, és a minőséges termék megtermelése érdekében csak az ipari létesítményektől és forgalmas utaktól távol létrehozni a gyümölcsöst. Természetesen a telepítést talajvizsgálatnak kell megelőznie. A tanácskozáson a termelés törvényrendeletekkel történő szabályozása, valamint a különböző minőségi szabványok alkalmazásának fontossága is napirendre került. Első lépésként mégis az organikus termelést folytató gazdák és a termesztett növényi kultúrák a feladat, hogy összefogással induljanak el a piacszerzésben.