Hidrokultúrás növénytermesztés A-tól Z-ig (33.)

Ezen növények termesztése terén is maximális a lemaradásunk. Világszerte nagyban termelnek retket, sárgarépát, zöldséget, burgonyát, hagymát, fokhagymát stb. hidrokultúrás módszerekkel.

Gyakran feltett kérdés: mi az előnye a hidrokultúrás termesztésnek?

A pontos tápoldatozásnak köszönhetően a növény elegendő tápanyaghoz jut, minőségesebb terméket kapunk. Egységnyi területen növelni lehet a növénysűrűséget és ezzel a termés mennyiségét is. A jobb feltételeknek köszönve a termesztési idő lerövidül. Burgonyából a kimutatások szerint közel tízszer többet lehet termelni hidrokultúrával, mint földön. Répából háromszoros termésmennyiség érhető el. Az éttermek számára értékes, szép, kerek újburgonya termesztésére szabadalmaztatott hidrokultúrás eljárásokat dolgoztak ki a szakemberek. Fiatal újburgonyát folyamatosan termesztenek különböző közegekben hidrokultúrás technológiával az évszakoktól függetlenül. Főként közeges és tápfilmes módszert alkalmaznak a nagybani termesztők. A szövettenyésztéssel előállított vírusmentes burgonyapalánta úsztatós sztiroportálcára kerül. Gyökerei elérik a tápoldatot. A sztiroporlap fölött képződnek az apró gumók, ellenőrzött nedvesség és hőmérsékleti körülmények között. Az egyszerűbb módszer szerint tiszta perlites közegben nevelik a burgonyát. A fejlesztések eredményeként egy bokor burgonya 40 kis kerek újburgonyagumót terem. Egy négyzetméteren 600–760 darab gumó termeszthető az új szabadalmaztatott eljárással. A gyorsbüfék és vendéglők újburgonyaigénye évről évre növekszik, ezért is érdemes a termesztés lehetőségeire figyelni. Fiatal retek, zöldhagyma, sárgarépa egész évben termeszthető. Egyre többen térnek át a gazdaságosabb módszerekre, mert a piacon az eladási ár és a haszon az úr.

Hol tart a világ és mennyire távolodott el tőlünk, erről lesz szó a következőkben.

Kezdjük a lehetőségekkel. Milyen módszerekkel lehet gumós és gyökeres zöldségeket termeszteni? Legjobb megoldás egy inaktív közeg, perlit, homok vagy kókuszrost használata. A közeg mélysége 10–35 cm, melyet konténerben, csatornában, földbe vájva, asztalon, bárhol elhelyezhetünk. Kis mennyiségű kísérleti termesztésre megfelel a nagyobb műanyag edény vagy fából összerakott csatorna, melyet akár asztalon is el tudunk helyezni. Nagyobb termelésre a földbe ásott és fóliával bélelt kanális a megfelelő megoldás. Szélessége legtöbb egy méter, mélysége a termesztett növénytől függően 10–30 cm. Az öntözés csöpögtető csövekkel történik, melyeket szabadon lefektetünk a közeg felszínére. Biztosítani kell a fölösleges tápoldat elfolyását. Ha műanyag fóliát használunk a csatornákban, azt 20–30 cm-es távolságban ki kell lyukasztani. Használhatunk agroteksztilt is, vagy a csatornás termesztésre kifejlesztett gyárilag elkészített fóliát. Ez esetben nincs gond a fölöslegesen elfolyó tápoldattal. A próbálkozók számára ez a lehető legegyszerűbb módszer, de nem az egyetlen. A burgonyagyárak már továbbléptek és felfüggesztett hálós csatornákban, tiszta tápoldatban vagy aeropóniás tápoldatköd módszerrel gyorsítják és teszik egész évben folyamatossá a termelést.

Nézzük szerény lehetőségeinket. Vegyük a perlites közeget, kezdjük a hónapos retek és az újhagyma ültetését. Hagyományos kerek formájú retek esetében és a hagymának is elegendő a 10 cm-es mélység. Balkonládában is ki lehet próbálni és friss zöldségünk lesz minden időben. Hagymának 5×5 cm-es terület elegendő és egy négyzetméteren 400 zöldhagyma termeszthető. A reteknek, fajtától függően, mélyebb közegre van szüksége a növekedéshez. A kerek fajtáknak 10 cm, a hosszú jégcsap reteknek 20 cm közegmélység a megfelelő. Piacra termelés esetén nem az óriási növény a cél, inkább az egyenletes, formás termék. Sárgarépa és zöldség is elfér 25–30 cm mélységű közegben.

Nem ideális megoldás, de zsákos módszerrel is termeszthető gumós és gyökeres zöldségnövény. Talán az egyszerűsége folytán érdemes ezt is kipróbálni.

A fejlett országok piaca mindent elnyel és megvesz alapon számtalan házilag is alkalmazható megoldást dolgoztak ki. Ezeket sorozatban gyártják és árusítják az üzletekben. A fő motiváció, hogy bárki otthon is, egyszerű útmutatás alapján tudjon termeszteni zöldségnövényeket, melyeket frissen szedhet a felhasználás igénye szerint. Erre jó példa a burgonyás hordó. Ez egy közeggel megtöltött műanyag hordó, oldalán nyitható kis ajtóval. El kell ültetni a burgonyát, felülről kevés vízzel kell öntözni, és várni az eredményt. A közeg tápanyaggal van keverve, mely elegendő egy termesztési ciklusra. Időnként ki lehet nyitni az ajtót és ellenőrizni, termett-e elegendő gumó az ebédhez? Ha igen, akkor lehet szedni és utána várni a következő gumók fejlődését. A burgonyahordó használatához nem kell semmilyen mezőgazdasági tudás vagy tapasztalat. Mindent megkap a vásárló, használati utasítást, tápanyaggal kevert közeget és még vetőburgonyát is. Hasonló, de más növények termesztésére alkalmas házilag is használható berendezések különböző változatát gyártják. Ezekről időnként szó lesz, mert hasznos megfigyelni a működésüket. Látva a gyakorlati megvalósítást és ismerve a hidrokultúrás termesztés elméletét, saját ötleteinkkel fűszerezve bármely más egyszerű megoldás is sikeres lehet.

A gumós és gyökeres zöldségnövények tápoldatozása hidrokultúrás rendszerben különös figyelmet igényel. A közeg jó vízáteresztő és levegőmegtartó képességgel is rendelkezik. Ez még nem biztosíték arra, hogy a növényeket nem fogjuk túlöntözni. Földi termesztésben szerzett tapasztalatokból is tudjuk, hogy a retek nem szereti a túl sok öntözést, de a kevés sem hoz jó termést. Ez általában a többi növényre is vonatkozik. Ha lehetőség van megfigyelni az öntözés közben a növény számára már fölösleges elfolyó tápoldatot, akkor ez lehet a jel, hogy meg kell állni a tápoldat-adagolással. Mérni kell az időt és megfelelően beállítani a tápoldatozást, hogy a lehető legkevesebb túlfolyás legyen. Ezáltal nem lesz túlöntözve a növény. A tápoldat-összetétel is némileg eltér a szokásostól. Átgondolva a növény fejlődését, nem a zöld tömeg mennyisége a cél. A föld, illetve a közeg alatti gyökér mennyisége és minősége a fontos számunkra. A káliumnak itt is fontos szerepe van. A nitrogénadagolással pedig óvatosan bánjunk, mert felhalmozódhat a gumókban, és ez káros az egészségünkre. Gyorstermelésre kidolgoztak egy félig hidrokultúrás módszert, melynek lényege a következő. Közegnek kókuszrost, perlit, esetenként folyami homok keverékéhez hozzáadják a megfelelő mennyiségű tápanyagokat. Ezt a keveréket szétterítik a földön és ebbe ültetik a megfelelő zöldségnövényt. Felülről vizzel megöntözik, amikor erre szükség van, és a növény szépen fejlődik, felhasználva a közegben levő tápanyagokat. Számítások szerint gazdaságos és Amerikában próbálkoznak vele. Ez a módszer megfelelő gépesítés nélkül nem alkalmazható, ezért térjünk vissza a klasszikus, ültetünk és tápoldatozunk módszerhez. A táblázatban a gumós és gyökeres zöldségekhez általánosan felhasználható tápoldat-összetétel látható. Az értékek grammban 1000 liter vízre vonatkoznak.

A kész tápoldathoz hozzá kell adni a szokásos általános mikroelemeket is. Az összetételt az előzőkben olvashattuk.

Más műtrágya-kombinációval is összeállítható a tápoldat, ehhez kell egy kis matematika és a tápelemek összetétele ppm-ben (mg/liter). Ezt láthatjuk a tápelemtáblázatból.

Hidrokultúrás növénytermesztésben szabályozni tudjuk a tápanyag-adagolást. Emellett szabad-e levélen keresztül is táplálni a növényeket? Ezt már régebben több olvasó is kérdezte. A következő számban erre a témára is sor kerül.