A piackutatók, jól fizetett állami tisztségviselők hallgatnak. Pedig lépni kellene, mégpedig gyorsan. Menteni a menthetőt. Hogy a tejet a termelők ne öntsék ki. Ez ügyben a Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága az illetékes, a kínálkozó többletet ennek az intézménynek kellene felvásárolnia, tárolnia, mondjuk tejpor formájában. Kiszivárgott azonban, hogy az ország eddig is jelentős mennyiségű tejport importált, s olyan jelek vannak, hogy ez az import tovább folytatódik.
Az elvárásokkal ellentétben teljes kudarccal végződött a tejtermelők két héttel ezelőtti tiltakozása, mely során 46 liter tejet küldtek Slobodan Milosavljević köztársasági kereskedelmi miniszternek. Mert a miniszter maradt a fotelben, a tejgyárak pedig nemhogy növelték a tej felvásárlási árát, hanem Bácska és Bánát több településén csütörtökön teljesen megszüntették a felvásárlást. Másnap nem hivatalosan úgy értesültek a gazdák, hogy a felvásárlás a hónap végéig mégis folyamatos lesz, de ezt követően már bizonytalan.
Olyan hírek keringnek, hogy csupán Vajdaságban 50 ezer liter tej átvételét tagadták meg a múlt hét derekán az évekkel ezelőtt privatizált, s most külföldi tulajdonban lévő gyárak. Mert nincs iránta kereslet. Csupán Magyarcsernyén 7000 liter tej maradt a gazdák nyakán.
A piackutatók, jól fizetett állami tisztségviselők hallgatnak. Pedig lépni kellene, mégpedig gyorsan. Menteni a menthetőt. Ez ügyben a Köztársasági Árutartalékok Igazgatósága az illetékes, a kínálkozó többletet ennek az intézménynek kellene felvásárolnia, tárolnia, mondjuk tejpor formájában. Kiszivárgott azonban, hogy az ország eddig is jelentős mennyiségű tejport importált, s olyan jelek vannak, hogy ez az import tovább folytatódik. Hogy kinek felel ez meg, azt nem nehéz kitalálni, elsősorban az importőröknek, mert jelentős keresetet tudnak megvalósítani, de a feldolgozóknak is, például az édességiparnak, mely kétes minőségű, de olcsó behozatali tejpor felhasználásával jelentős profitra tett szert az elmúlt években.
A tranzíciós bravúrok segítségével tönkretett jószágtenyésztés után úgy tűnik most a tejtermelés került sorra. Mert másként nem lehet értelmezni azt, hogy azok a gazdák, minifarmok, amelyek bankoktól, gazdaságfejlesztési alapoktól kölcsönöket vettek fel minőséges állomány megvásárlására, most a tönk szélére jutottak. Mert ha nincs kinek eladni a tejet, s nincs bevétel, akkor a kölcsönöket sem fizethetik vissza.
Kitudódott, hogy az állami Árutartalékok Igazgatóságának raktáraiban másfajta áru van, például: fogkefe, szappan... Igaz van kukorica is, ez rendben is van, de nem tudni, hogy mit keresnek a közhasználati cikkek az állami raktárakban, amelyekre ennek az ágazatnak éppen semmilyen szüksége nincs.
A parasztok, tejtermelők már az elmúlt évek során is azoktól várták a segítséget, akik a vesztükre dolgoztak. Hiába működik az árutartalékok igazgatósága az önkormányzatok, a tartomány, a köztársaság keretében, hiába a jól fizetett alkalmazottak, igazgatóbizottságok, titkárnők, jól felszerelt irodák – ha valaki panaszkodott, hogy fel kellene vásárolni a mutatkozó többletet, mondjuk húsból vagy éppen most tejből, erre csak azt válaszolták: nincs rá pénz. Természetesen a jó fizetéseikre van, s azt sem tudni, hogy a gazdasági válság milyen mértékben érinti majd ezeket a kiváltságos állami tisztségviselőket.
Érdekes megemlíteni, hogy a gazdák még önszerveződés útján sem tudnak megjelenni a külföldi piacon. Egy példa: Pera Milinkov, a magyarcsernyei község elnöke találtkiutat, vevőkre lelt az oroszországi Szentpéterváron, ahol korlátlan mennyiségű tejport vásárolnának meg 1,8 euróért kilogrammonként. Csak éppen az árutartalékok segítőkészsége hiányzik. Ennek az intézménynek ugyanis nem sürgős a dolog, az oroszok pedig nem várnak, mert találhatnak tejport bárhol Európában, hisz hatalmas a többletkínálat.
