Annyi munka volt a kertben, hogy az idén nem is mentünk majálisozni. Élveztük a szép időt, jól kipihentem magamat a friss levegőn. Vendégeink is érkeztek, ellátogatott hozzánk a nenám, aki újdonsült nyugdíjas, és a férje. Sohasem foglalkoztak kertészkedéssel.
– Nem gondoltam, hogy a kertészkedés ennyire megterhelő és mondhatjuk, veszélyes mesterség. Amikor reggel felkelek, azt hiszem, hogy megüt a guta – mondja lélegzetvétel nélkül a nenám férje. – Kiültettem a kertbe a gyönyörű paradicsompalántákat, amelyeket tőletek vásároltam két héttel ezelőtt. János, lehet valami bajuk, ha ilyen hideg reggelekre ébredünk?
– Használni nem használ a hideg idő, az biztos. Az a gond, hogy késlelteti a korai érésű paradicsomok virágzását, de nem kellene, hogy bajuk essenn, ha nem lesz fagy.
Közben ugatni kezdett a kutyus, és Jánoska gyorsan kiszaladt az udvarra.
– Vásárló érkezett, de ti csak nyugodtan beszélgessetek, majd én kiszolgálom – mondta.
Volt is mit látni, teljes komolysággal helyetesítette az apját:
– Jó napot kívánok. Paradicsompalántát szeretne vásárolni? Egy láda, 20 pohár, 400 dinár lesz. Ráadásnak adhatok-e cellerpalántát? Tetszik tudni, ha paradicsomlevest főz, jól jön majd a celler.
Nem sokat tétováztunk, mi is kimentünk az udvarra, a vásárlóval együtt jót nevettünk. Hallhattuk, a fiunk érti ám a dolgát! Magamban rendkívül büszke voltam rá, mert azt az adottságot véltem benne felfedezni, amit hiányolok az apjánál. A férjem rendkívül szorgalmas, de nem tud kereskedni. Mondtuk is később:
– Milyen jó lesz nekünk, csak dolgozni kell, majd a gyerekek üzletelnek.
A vásárló elvitte az általa kiválasztott palántákat, Jánoska hozott néhány szál cellerpalántát is, kikísértük, majd a kert felé indultunk. Közben megtárgyaltuk, hogy az idén a tyúkhúr két ízben is kikelt, valószínűleg a hűvös és nedves időjárás miatt.
A kertben láthattuk, hogy a zárt térben nevelt palánták erősebbek. Vastag a száruk. Vendégeink érdeklődéssel kérdezték, hogyan kell nevelni, de elsősorban elültetni a palántákat, hogy ilyen egészségesek legyenek.
– Az előnevelt paradicsompalántákat a kert olyan részébe ültessük ki, ahol egész nap folyamatosan süt a nap, és ahová sem fa, sem épület nem vet árnyékot – tanácsolta a férjem. – Minden egyes palánta számára ássunk 45 cm mély, lapátnyi széles gödröt. Az aljára mintegy 7 cm vastagon tegyünk kukoricacsutkát. Erre dobjunk körülbelül 5 cm vastagon marha- vagy csirketrágyát, de vigyázzunk, hogy érett legyen. Ezután kb. 9 cm vastag földdé érett komposzt következik. Semmiféle műtrágyát ne használjunk! A palántának jól fejlettnek, erősnek és legalább 30 cm magasnak kell lennie. A csúcslevelek kivételével szedjük le az összes levelet és hajtást a növényről. Helyezzük bele az előkészített gödörbe, vigyázzunk a gyökérzet ne érintkezzen a friss trágyával, mert ez a növény pusztulását okozhatja. Ezért a gyökérzet alá, és a szára köré érett komposzt és a gödörből kilapátolt föld keverékét tegyük (ha jó minőségű a föld, nem is szükséges komposzttal keverni). Olyan magasra töltsük fel, hogy a palánta csúcsából csupán 5–8 cm álljon ki. A következő történik: a kukoricacsutka, mint egy itatóspapír, felszívja a nedvességet. A nedvesség hatására a trágya meleget termel, ez a hő melegíti a körülötte lévő talajt, gyors és folyamatos növekedésre serkenti a palántát. A gyökerek, oldalhajtások lefelé hatolva a tápanyagok egész tárházát találják. Ettől kezdve szinte szemlátomást fejlődik a palánta, s szép vastag szára lesz, mely késő őszig is zavartalanul szállítja a tápanyagot a növény részére.
