Amíg Újvidéken az összefogott szakszervezetek szervezésében vagy háromezren tüntettek – megjegyzem, nem csak nyugdíjasok – a nyugdíjtörvény módosítási javaslata ellen, addig a kormány telefonos röpgyűlésen döntött és cselekedett. Eleget tett a követeléseknek, s pénteken 14 óra körül visszavonta a nyugdíjbiztosítási törvény módosítási javaslatát a parlamenti eljárásból, és láss csodát, ezentúl kész tárgyalni a jogszabállyal kapcsolatos minden vitatott kérdésről, de hozzáfűzték, a későbbiekben a lehető legrövidebb időn belül mégis visszahelyezik a parlamenti eljárásba a módosítási javaslatot.
Úgy tűnik, a kormány megijedt a szakszervezetiektől és a nyugdíjasoktól. A szociális béke érdekében mintha engedett volna a nyomásnak. Igaz, ezzel megvárta az utolsó pillanatot, s valószínűleg azt is, hogy vajon a többi országban, például Franciaországban, mit tesznek hasonló helyzetben, meddig mernek elmenni a szófogadatlanságban a Nemzetközi Valutaalap irányába.
Szerintem ez a hirtelen hozott megértő döntés a kormány részéről afféle kecske és káposzta ügy volt, mert egyrészt valóban tartottak attól, hogy mi fog történni a következő belgrádi tüntetésen, s ezért jobbnak látták, hogy idejekorán engedjenek, másrészt talán a szakszervezetek is hajlottak arra, hogy egyezkedjenek a törvényhozókkal. Mintha színjáték lett volna az egész, nem állítom, hogy összebeszéltek, de tény, hogy a jelenleg éppen itt tárgyaló Nemzetközi Valutaalap irányába a kormánynak jó ütőkártya lesz a kezében, hogy kérem szépen, itt nagyon nagy az elégedetlenség, a békesség érdekében mi kénytelenek voltunk visszakozni. A szakszervezet pedig ünnepli a győzelmét, mondván, minden kérdésük előtt meghajoltak a törvényalkotók. Állítólag nem fognak engedni abból, hogy a nyugdíjak az átlagos személyi jövedelemnek legalább a 60 százalékát tegyék ki, és hogy a legalacsonyabb nyugdíj ne lehessen kevesebb a szerbiai átlagbér 25 százalékánál. Továbbra is követelik a korkedvezményt, legalább a bányászok részére, ugyanígy a nőkre vonatkozó szolgálati éveknek a változatlanságát, a nyugdíj értékének fenntartását, és azt, hogy az esetleges újabb változások ne vonatkozzanak arra a hatezer egykori dolgozóra, akik munkaerő-felesleggé váltak és a munkaközvetítőben várják, hogy nyugdíjba vonulhassanak.
Úgy tűnik, itt mindenki saját sikereként könyvelte el a pénteki tüntetés és kormánydöntés eredményét. Most az a kérdés, hogy mit fog ehhez szólni a Nemzetközi Valutaalap. Igaz, a hatalom részéről elhangzott, hogy a lehető legrövidebb időn belül mégis találnak majd módot a törvény megváltoztatására, de ezután minden gondról tárgyalni fognak az érintettek képviselőjével.
Egyetlen személy volt, aki elégedetlenségének adott hangot, mégpedig a nyugdíjasok leglelkesebb képviselője, maga Jovan Krkobabić kormányfőhelyettes, aki szerint a mostani lépés bizony nagyon ki fog hatni a nyugdíjak alakulására, mert eltolja a már meghatározott nyugdíj-összehangolási határidőket, s ennek következményeként a kifizetés is késni fog. Szerinte a januárra, valamint az április és október 1-jére kialkudott nyugdíjemelés ezek után nem fog simán menni, sőt az is megtörténhet, hogy a törvényjavaslattal együtt elnapolódik.
