Megérkezett a nyár és a rekkenő hőség, sok család végső menedékként a klímavásárlás mellett dönt. Mire is figyeljünk?
Alapelvét tekintve minden klímaberendezés azonos, és megegyezik a háztartási hűtőgép működésével.
Az a cél, hogy a meleg térből hőt vonjunk ki, és ezt a hőt egy másik (rendszerint még melegebb, külső) térben leadjuk. Alapvetően a légkondicionáló berendezéseknek három csoportja ismert: ablak-, mobil- és split rendszerű klímák.
Előnyök és hátrányok
Az ablakklímák a beszerezhető legolcsóbb, ugyanakkor legkevesebb komforttal felszerelt készülékek. A külvilág és a hűtendő helyiség közé az ablakba vagy az ajtóba szerelt, befelé hűtő, kifelé fűtő készülékekről van szó. Hátrányuk, hogy meglehetősen zajosak, korlátozzák az ablakok használatát, gyakori tisztításra szorulnak.
A mobilklímák legnagyobb előnye, hogy használatuk nem kötött egy adott helyiséghez, egyik szobából a másikba, vagy akár a hétvégi házba is pillanatok alatt áttelepíthetők. A mobilitás az első beüzemelés előtt viszont komoly előkészítő munkát igényel. A meleg levegőt ugyanis ebben az esetben is ki kell vezetnünk a szobából, az erre szolgáló 10 centiméter vastagságú és maximum 2-3 méter hosszú elvezető cső külvilági csatlakozásáról gondoskodnunk kell. Ez történhet a kéménybe is, egyébként viszont a falon vagy a nyílászárókon kell lyukat vágni. Hátrányuk a zaj és az elhelyezés mellett a kis hatásfok.
A split klímák jelenleg a legnépszerűbb légkondicionáló készülékek. Lényegük, hogy a hűtőkör két eleme szétválik: a hűtő (hőfelvevő) rész a lakásban, a kompresszor és a fűtő (hőleadó) rész pedig a szabadban, a ház falán kerül elhelyezésre. Előnyük kézzelfogható, hiszen a potenciális zajforrások a lakáson kívül maradnak, így a beltéri egység, amellett, hogy csendes, helyigénye is kicsi, és elvben – a választott típus lehetőségeitől függően – bárhol elhelyezhető (falon, álmennyezeten, padlón stb.).
A split klímák közül jelenleg az inverteres légkondik jelentik a legfejlettebb és leggazdaságosabb megoldást. A hagyományos klíma a fix fordulaton működő kompresszor folyamatos ki-be kapcsolgatásával tartja az elvárt hőmérsékleti tartományban a lakást, míg az inventeres klíma folyamatos üzemelés mellett mindig a pillanatnyi hűtési igény szerint vezérli a kompresszor fordulatszámát. Az utóbbi előnye a nagy áramfelvétellel járó indítási, csúcsterhelési szakaszok kiiktatása, emiatt kisebb az áramfogyasztása, másrészt használata is kényelmesebb, hiszen a pontos vezérlés miatt a hőingadozás, a hidegsugárzás, a huzatérzet és a zaj jelentősen csökken.
Energiafogyasztás
A kiadások kiszámolásánál a beszerzési ár mellett a villanyszámláról se feledkezzünk meg. Az energiafogyasztás egyrészt a hűtendő terület nagyságától, másrészt a beállított és a külső hőmérséklet különbségétől függ. Normál körülmények között legalább 1-2 kw/h fogyasztással kell számolnunk. Nagy kapacitású klímaberendezés vásárlása előtt mindenképpen konzultáljunk egy villanyszerelővel, hogy a lakás elektromos hálózata elbírja-e a készülék bekapcsolásakor adódó csúcsterhelés-növekedést, valamint gondoljuk végig, hogy a havi 1000–4000 dinár (vagy még ennél is több) extra áramköltség belefér-e a családi költségvetésbe.
Lehetőség szerint inverteres klímát vásároljunk, és ezen a kategórián belül is a lehető legmagasabb COP értékű készülék mellett döntsünk. A COP érték mutatja meg, hogy egységnyi befektetett energiából a készülék mennyi hasznos teljesítményt tud kihozni. Míg a hagyományos split klímák COP értéke jellemzően mindössze 3,6, az inverteres technológia 6-os hatékonyságra is képes. Igaz, hogy ezek a készülékek drágábbak (áruk kb. 300 eurónál kezdődik), de hosszú távon sokkal gazdaságosabbak.
Mekkora a hűteni kívánt tér?
A gazdaságos működtetés legfontosabb feltétele, hogy igényeinknek megfelelően méretezett berendezést vásároljunk. A megfelelő klíma kiválasztásához ismerni kell a hűteni kívánt tér nagyságát. A gyártók a készülékek kapacitását általában a leadott névleges teljesítménnyel (kw), vagy a potenciális hűtési légteljesítménnyel (m3/h), vagy a még rejtélyesebb btu/h hűtőteljesítménnyel adják meg. Az utóbbi két mutatóval az a baj, hogy az átlagos vásárló számára értelmezhetetlenek. A legegyszerűbb dolgunk akkor van, ha szakboltban (nem bevásárlóközpontban) vásárolunk, vagy ha a gyártó feltünteti a készülékkel lehűthető maximális szoba négyzetméter- vagy légköbméter-nagyságát. Ezt a számot viszont érdemes lefelé korrigálnunk, ha a hűtendő helyiség az átlagosnál is melegebb (pl. padlásszoba, olyan berendezések vannak benne amelyek fűtenek, pl. nagy teljesítményű izzók, sparhelt), nagyok az ablakai, a levegőáramlás akadályokba ütközik (boltív), esetleg a készülék külső hőleadó egységét kénytelenek vagyunk napsütötte helyre tenni. Kevesen gondolnak rá, de energetikailag figyelembe kell venni a helyiségben tartózkodó emberek hőtermelését is, ami nem kevés, 100 W körüli. Különösen a nagyobb létszám befolyásolhatja a szükséges hűtőteljesítményt.
Ha pedig a gyártó a készülék kapacitását névleges teljesítményben adja meg, akkor egy átlagosan felépített helyiségre légköbméterenként 30–35 Watt hűtőteljesítményre számíthatunk. Ha egy átlagos helyiség belmagassága 2,7 méter, akkor négyzetméterenként kb. 80 Wattal számolhatunk.
Ugyanolyan hiba a szükségesnél kisebb teljesítményű hűtőberendezés választása, mintha túl nagy teljesítményűt választottunk volna. A kisebb készülék pont akkor nem fogja lehűteni helyiségünket, amikor a legmelegebb van, viszont sok áramot fogyaszt, a túl nagy teljesítményű berendezés pedig a helyiség hirtelen lehűtése után azonnal kikapcsol, majd a berendezési tárgyak által árasztott meleg hatására hamar bekapcsol. Ez gazdaságtalan üzemeltetést, illetve a nagy mennyiségű légszállítás következtében huzatérzetet eredményez. Természetesen mindkét esetben könnyebben tönkremehet.
Mennyire zajos?
A választáskor tartsuk szem előtt, hogy lakásunkban hová kerül a készülék és mekkora ott a család zajtűrő képessége (nappaliban nagyobb, hálószobában kisebb). Egy átlagos légkondi zajszintje 50 decibel, az ablakklímáké ennél nagyobb, az inverteres klímáké viszont kisebb. A fejlettebb klímák az alapfeladaton túl számos kényelmi funkcióval is el vannak látva, és ez komolyabb vételárat is jelent. A programozható hőmérséklet szabályozása egyszerre kényelmi és energiatakarékossági funkció, amikor nem vagyunk otthon, vagy éjszaka a készülék csak takarékon üzemel, viszont mire hazaérünk (felébredünk) a hőmérséklet az általunk elvárt legyen. A szárítás funkció csökkenti a levegő páratartalmát, ha az a biológiailag kívánatos értéket túllépte. Egyes készülékek szellőztetésre is képesek, vagyis zárt ablakok mellett légcserét valósítanak meg. A késleltetett bekapcsolás funkció a készülék élettartamát hivatott növelni, hiszen a rövid időn belüli többszöri ki-be kapcsolás komolyan károsítja a berendezést. A por, antibakteriális és pollenszűrés funkció viszont nem csak az allergiások számára jelent kézzelfogható előnyt!
Végül, de nem utolsósorban, a klímaberendezések egy része rendelhető hűtő/fűtő kivitelben is.
Egyéb hasznos tudnivalók
A légkondicionálás kapcsán gyakran felmerülnek az egészségi szempontok, sokan nem bírják a klímát, megfáznak, allergiás tünetek jelentkeznek náluk. Sokszor azonban arról van szó, hogy a berendezést rosszul használjuk. Amikor a készülék hűt, akkor a ventilátor 6 fok körüli levegőt fúj ki, és ha ez elé közvetlenül leülünk, az biztos megfázást jelent. A hideg levegőt sose irányítsuk ülőhelyre, fekvőhelyre, inkább oszlassuk el a semleges térben. Ne hűtsük túl a helyiséget, amikor a külső hőmérséklet 30 Celsius-fok, belülre ne állítsunk be 26 Celsius-foknál hidegebbet, mert a szervezet rosszul alkalmazkodik a nagy hőfokkülönbséghez. A klímát évente legalább egyszer vegyszeresen ki kell tisztíttatni, vagy ha a szűrőt már nem elég vegyileg kezelni, akkor az egészet ki kell cserélni. A nem, vagy a szakszerűtlenül tisztított klímák a baktériumok (kiváltképp a Legionella), gombák melegágyai. Ha áporodott szag áramlik a berendezésből, azonnal hívjunk szakembert!
