Három kerékpárkerék, kettő nagyobb elöl, egy kisebb hátul. Egy fonott kerti szék. Néhány zongorahúr. Egy tejeskanna. Sok-sok vászon. Egy világra szóló ötlet és egy jó adag bátorság elég volt ahhoz, hogy Szárits János (Ivan Sarić) 1909-ben megépítse repülőjét, majd 1910-ben a szabadkai lóversenypályán felrepüljön vele és beírja magát a világtörténelembe. Ez a repülő ugyan megsemmisült az első világháborúban, de a szabadkai sportoló évekkel később újraépítette a szerkezetet, hogy az ma kiemelt része legyen a szerb repüléstörténetnek. Szárits repülőjével kezdődik, de számos izgalmas történtet rejt még magában a belgrádi Repüléstörténeti Múzeum.
Surčinban, a Nikola Tesla Repülőtér szomszédságában egy üveggömb ékeskedik a puszta közepén. Messziről olyan, mint egy ékkő, közelről pedig mint egy magára hagyott zarándokhely.
– Belgrád egyik leglátogatottabb múzeuma a miénk – fogadott minket Ivan Vujić, a múzeum kurátora. Megtudtuk, a múzeum számos olyan repülővel büszkélkedhet, amelyek közül a világon csupán egy maradt fenn. A kiemelkedő gyűjtemény ellenére, ami csakis a repülés néhány rajongójának köszönhetően maradt meg, a múzeum éveken keresztül sodródott. Költözködött, sőt a mai napig teljesen magára volt hagyva, éveken keresztül a belépőjegy, az emléktárgyak, a parkolóhely bérbeadása és más források biztosítottak a múzeum számára bevételt. A jövő évtől azonban az állam átvállalja az alapítói jogokat. Ettől a változástól a múzeum alkalmazottai sokat várnak. Mindenekelőtt arra számítanak, hogy végre lesz pénzük arra, hogy konzerválják azokat a repülőket, amelyek a világban is nagy történelmi értéket képviselnek, és évek óta az időjárási viszontagságokat tűrik. Illetve az épületet is már renoválni kell.
Annak idején a Repüléstörténeti Múzeum 50 repülő számára épült, mára azonban már több, mint 240 repülőre bővült a gyűjtemény.
– Nagy gondot jelent, ha a repülők konzerválás nélkül vannak kitéve az időjárási viszonyoknak, különösen a világon egyedül fennmaradt JAK-3 esetében, amely faszárnyakkal rendelkezik. Ezért épült ez az épület. Sokáig épült, 1975-től 1985-ig. Akkor 50 repülő befogadására tervezték, de ezt a számot már jelentősen túlléptük – magyarázta a kurátor. Elmondta, hogy a JAK-3 bár orosz repülő, még Oroszországban sincs másik példány. Érdekessége, hogy miután a férfiak a második világháborúban harcoltak, nők szerelték össze, mégpedig 12 óra alatt.
– Az épület úgy épült, hogy először elhelyezték a repülőket, majd befedték az épületet. Az alapelképzelés szerint a kiállítás követi az állandó tárlatot, így a legrégebbi 1909-es repülőtől jutunk el Jugoszlávia legfontosabb projektumáig.
Megálltunk a legrégebbinél, Szárits repülőjénél. A kurátor elmondta, hogy bár a repülő 1909-ben megépült, mégsem próbálták ki mindjárt. Nők tartották ugyanis a farokszárnyat, amíg a repülő motorja fel nem melegedett, közben pedig a repülő alatt áramló légnyomás felemelte a szoknyájukat. A botrányt elkerülendő, nehogy kivillanjon a bugyogó, a nők hirtelen elengedték a farokszárnyat, így a repülő megbillent, a propeller megakadt és megrongálta a motort. Ezért kellett a repülésre egy teljes évet várni.
Vujić kiemelte, a Jugoszláv királyság területén a Karađorđevićek voltak azok, akik a legtöbbet tették a katonai repülés történetében. Nagy rajongói voltak a repülésnek. Petar király volt az első szerb, aki Párizsban léggömbre ülhetett a tizenkilencedik század végén, míg Aleksandar király 1910-ben Párizsban már repülőn utazott. A Karađorđevićek emlékére a múzeum külön tematikus kiállítást állított össze.
A huszadik század elején rohamosan fejlődött a repüléstörténet Szerbia területén. Több városban is foglalkoztak repülőépítéssel. Újvidéket nevezte meg a kurátor a repülés fővárosának, hiszen 1924-ig itt volt a központi légikikötő, illetve a repülőerők bázisa. Itt alapították meg az első repülőgépgyárat, az Ikarust.
– A húszas és harmincas években az akkori ország iparának 30 százaléka a repüléssel volt kapcsolatos. Repülőépítő gyár működött, valamint ejtőernyőgyár, a repülőgép-szerkezetek gyártásával is foglalkoztak – tudtuk meg. Elmondta, később az újvidéki repülőgépgyárat, ahol kézzel készültek a repülők, Belgrádba költöztették. Itt megkezdődött a sorozatgyártás. A múzeumban a sorozatgyártás első példányainak egyike található.
Már akkor fontos szerep jutott a repülőflottának, így a hazai gépek mellett több német repülőgéppel is szolgáltak. Hamarosan a brit Hawker Hurricane repülők összeállítását is végezték hazánkban.
– A Messerschmitt és a Hawker Hurricane mellett volt saját repülőnk is, a Rogožarski IK-3. Ezzel a géppel az volt a baj, hogy bár a tíz legjobb vadászgépek egyike volt, csak 12-t gyártottunk belőle – emelte ki a kurátor. Ezekből a gépekből, amelyek 1941-ben harcba szálltak az ötször nagyobb német légiflottával, mára már nem maradt egy sem. A második világháborúból azonban ránk maradt egy Fiat G-50 olasz vadászrepülő, ami nagyon rossz állapotban van, és egyelőre még nem sikerült restaurálni, ugyanis a múzeum nem rendelkezik restaurátorokkal, és kevés az olyan restaurátor az országban, aki ezeket a repülőket helyre tudná hozni, és a múzeumnak jelenleg pénze sincs rá.
1944-1945-ből láthatók Hawker Hurricane repülők, amelyek részt vettek a felszabadító háborúban. Egy Spitfire repülőt a britektől kapott a jugoszláv sereg. Belgrádban megtekinthető egyike annak a két még létező repülőnek, ami trópusi filterrel rendelkezik.
– A brit légierő keretében repültünk, de csak nekünk engedték meg, hogy megjelöljük a repülőinket az ötágú csillaggal és a zászlóval.
A második világháború után Oroszország látta el az akkori Jugoszláviát repülővel. Ebből az időből származik az IL-2 Šturmovik. Megtekinthető egy német Stuka repülő farokrésze, ugyanakkor egy amerikai Lightning repülő maradványa is, amely Zombor környékén kényszerült kényszerleszállást végrehajtani. Néhány évvel ezelőtt az amerikai mágnás, Paul Allen kísérelte meg megvásárolni a múzeumtól, de a terve kudarcba fulladt.
Miután Tito és Sztálin összevesztek, megszűnt az orosz repülőgéprészek beszállítása, így amerikai repülőkre tért át a jugoszláv flotta. Mintegy tíz év alatt több, mint 800 repülőt kapott Jugoszlávia Amerikától. A belgrádi Repüléstörténeti Múzeum ugyanakkor többek között őriz egy olyan helikoptert is, a Sikorsky S-51-est, amelyet az amerikaiak csak a legközelebbi szövetségeseinek kézbesítettek ki. Tito Erzsébet brit királynőtől kapta. Sőt később Jugoszlávia egyike volt annak a kilenc európai államnak, amely helikoptereket gyártott.
Megtekinthető Tito magánrepülője is, amit Brezsnyevtől kapott.
A múzeum azonban nemcsak hadi repülőket őriz, hanem utasszállítókat is. Ivan Vujkićtól megtudtuk, egy Boeing 727-es utasszállítót kell átvontatniuk a repülőtér területéről a múzeum udvarába. Már az utat is megcsinálták a repülőnek a szánfőföldeken keresztül. Ezzel szeretnének bővebb betekintést nyújtani az utasszállításba is. A kurátor elmondta, a belgrádi Repüléstörténeti Múzeum a világ tíz, Európa öt legjobb (repüléstörténeti) múzeumainak egyike. Akárhogy is, kihagyhatatlan.