A cserépkályhák mestere

A hideg téli időszakban a legtöbb embert egy kérdés foglalkoztatja: hogyan lehet a lehető legolcsóbban megúszni a fűtést? Aki városban, lakásban lakik, annak nincs túl sok lehetősége: annyit fizet, amennyit a hőszolgáltató meghatároz. Más a helyzet azoknál, akik családi házban élnek. Itt több fűtési mód közül lehet választani, de sajnos a legtöbbet elég borsosan meg kell fizetni.

Nem buta gondolat visszatekinteni a régmúlt időkbe, és megnézni, hogy őseink hogyan oldották meg a fűtés kérdését. Létezik egy kályha, amelyet elég egy nap egyszer felfűteni, majd egész nap tartja a hőt. Természetesen a cserépkályháról van szó, amely kevés fát fogyaszt, emellett pedig igen esztétikus a kinézete. Az anyaországban mondhatni reneszánszát éli ez a kályhafajta, de nálunk is egyre többen fedezik fel szépségét és takarékosságát. Viszont ahhoz, hogy igazán jól működjön a cserépkályha, egy igazi szakembert kell találni, aki a megfelelő módon építi meg a kályhát. A kishegyesi Tumbász Miklós igazi mestere a cserépkályha készítésének. A mesterséget édesapjától tanulta, aki 50 éven keresztül épített cserépkályhákat. Amit ő nem tud, az nem is létezik ebben a szakmában – állítja Miklós az édesapjáról.

A fiatal mester maga sem gondolta volna, hogy egyszer a kályhakészítés lesz a hivatása. A véletlen hozta úgy, hogy mikor édesapja idősebb lett, neki segédkezni kellett a kályharakásban. Kezdetben csak fizikai munkát végzet, maga a technológia nem érdekelte igazán és nem is értette, hogyan funkcionál a kályha belseje. A cserépkályha lényege viszont pont ebben rejlik: a belső járatok vezetik a hőt, valamint ezek határozzák meg a kályha nagyságát és formáját. Annak ellenére, hogy Miklóst nem igazán érdekelte a cserépkályha-történet, rendszeresen segédkezett édesapjának és egyre több dolgot csinált önállóan. S végül minden szándékosság nélkül elsajátította a mesterséget.

– Nem tanulhatsz meg valamit, ha a szádba rágják, hogy mit hogyan kell csinálni. A mesterséget csak lassan, lopva lehet tanulni. Mindent, amit a cserépkályháról tanultam, azt az édesapámtól tanultam meg – mondta a fiatal mester.

Amikor Miklós elsajátította a mesterséget, akkor még méhészettel foglalkozott. Azt a munkát is szerette, de miután méheit többször is lepermetezték méreggel, úgy döntött, más utat választ. Öt évvel ezelőtt döntött úgy, hogy kályhakészítésből keresi meg a betevő falatot, de az üzlet csak az elmúlt évben indult be igazán. Idehaza és külföldre is hívták, így a tavalyi évben 17 kályhát épített Vajdaságban, Magyarországon, Szlovákiában és Horvátországban. Mindez úgy jött össze, hogy a fiatal mester egyáltalán nem reklámozza magát, maximum az elkészült kályhák képét megosztja a Facebookon.

– Általában azok szoktak ajánlani az ismerőseiknek, akiknek már elkészítettem egy kályhát – fogalmazott ennek kapcsán Miklós.

A fiatal mester által rakott kályhák valójában nem új kályhák. Régi cserépkályhák anyagát használja fel, nem egyszer előfordult, hogy 130 évesnél is idősebb kályhacsempével dolgozott. Természetesen, ma is készülnek cserépkályha-elemek, de Miklós ezeket nem igazán szereti. Régen az elemek készítésekor ólom tartalmú festéket használtak, ezért alacsonyabb hőfokon tudták kiégetni őket és puhábbak lettek. Ma az unióban tilos ezeknek a festékeknek a használata, ezért a kályhacsempéket magasabb hőfokon sütik ki, így viszont keményebbek lesznek. Az új elemek is szépek, viszont kemények, és ezért nem úgy adják le a hőt, mint régiek, véli a fiatal mester.

Amikor az emberek a cserépkályhával való fűtés mellett döntenek, akkor annak általában a takarékosság az oka. Miklós elmondása szerint egy beépített kályhacsempe egy köbméter levegőt fűt fel, vagyis a beépített csempék száma határozza meg, hogy mekkora területet lehet felfűteni. Egy átlagos cserépkályhába kb. 70 kályhacsempét építenek be, ami azt jelenti, hogy két 4×4 méteres szoba felfűtésére alkalmas. Természetesen az is nagyon fontos tudnivaló, hogy a cserépkályhát nem kell folyamatosan fűteni. Az ember egyszer felfűti, majd az hosszú időn át tartja és leadja a hőt. Így lehetséges az, hogy egy átlagos télen elég 4–5 köbméter fa egy kályhához. Viszont a fiatal mester kihangsúlyozta, nem mindegy, hogyan fűtenek a cserépkályhában. Ha kályhát rak, akkor mindig megkérdezi a tulajdonost, hogy fűtött-e korábban ilyen fajta kályhában. Ha nem, akkor elmagyarázza neki, hogyan kell fűteni vele. Nagyon fontos, hogy csak száraz fát használjanak fűtőanyagként.

– Ha délben gyújtasz be, akkor 2-3 óra hosszán keresztül kell tüzelned, és amikor eléred az optimális hőfokot, akkor lezárod a kályhát. A cserépkályha hőtartó tulajdonságának köszönhetően még másnap délelőtt is kellemes meleg lesz a szobában. Véleményem szerint a cserépkályhának más a hőérzete is, mint más kályháké. A hőérzetre a kályha színe is hatással van, a sötét kályháké sokkal intenzívebb, mint a fehéreké – fogalmazott Miklós.

A fiatal mester munkájáról érdemes tudni, hogy egyrészt ragaszkodik a régi kályhacsempékhez, másrészről viszont a modern technológiával kombinálja őket. Régen a mesterek cserepet raktak a kályha belsejébe, Miklós viszont samott téglát. Ennek a téglának hihetetlenül jó a hőtározó képessége, ezért ideális a cserépkályhákba. A fiatal mester már készített olyan kályhát is, amelybe tartályt építettek, így az egy központi fűtés kazánjaként is funkcionál. Ennek köszönhetően az egész házat minimális fűtőanyag felhasználása mellett lehet fűteni.

Ha valaki kedvet kapott ehhez a takarékos fűtési módhoz, az keressen egy eladó régi cserépkályhát és egy igazán jó mestert!