2016 áprilisában, húsvét előtt, azt a kérdést tették fel véleménykutatók Magyarország különböző településein a gyanútlan járókelőknek, hogy mi jut eszébe, amikor húsvétra gondol. És kaptak is sok érdekes választ. Ami első gondolatként megfogalmazódott a kérdezettekben, a következő szavak voltak: nyúl, tojás, bárány, barka, locsolás, nagyböjt.
Érdekes lista. Rajta van minden, ami biztosan hozzátartozik a húsvéti napokhoz. Hiszen előtte van a nagyböjti idő, akkor szoktunk lelkileg felkészülni a nagy ünnepre. Húsvéttal kapcsolatos a nyúl, a tojás, a bárány, a barka (Virágvasárnap!), és sok helyen a locsolás is!
Egy dolgot azonban katolikus keresztényként hiányolok: nincs benne sem Jézus neve, sem szenvedésének, halálának vagy feltámadásának az említése!
A kereszténység alapköve a Jézusba vetett feltámadási hit. Az újszövetségi Szentírásban, vagy más szóval: a Biblia új részében, azt halljuk, hogy Jézus feltámadásának a hirdetése volt az apostolok fő feladata.
Jézus mennybemenetele után az apostolok, a tizenegy, összejöttek, hogy válasszanak egy tanítványt, akiről Péter, az apostolok szószólója ezt mondta: „Kell tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amikor a mi Urunk, Jézus közöttünk járt-kelt, kezdve János keresztségétől egészen mennybevétele napjáig, valaki velünk együtt tanúskodjék feltámadásáról.” (ApCsel 1,21-23)
Választások idejében élünk, fővárosunkban most tartották a helyi választásokat, Magyarországon pedig országgyűlésire készülünk (készülnek). Tudjuk, hogy milyen elvárásoknak kell, hogy megfeleljenek a választáson induló jelöltek: megnyerő egyéniség, jó beszédtechnika, háttérkapcsolatok sokasága, elég pénz a választások lebonyolítása érdekében.
Itt ellenben csak a feltámadásba vetett hitről hallunk. Annyira fontos ez az igazság. Ha ez a bizonyosság megvan, akkor minden más hozzá fog jönni. Az apostolok életében láthatjuk, hogy ez a hit vezette őket minden nehézség ellenére, életüket is ezért adták. A hagyomány szerint a tizenkét apostolból tizenegy vértanúként halt meg. Ez nem volt gyerekjáték, ennek a hitnek nagy volt a tétje.
Ma is vannak milliók és milliók, akik életükkel, szavaikkal, tetteikkel hirdetik Jézus feltámadását. Gondolok itt az üldözött, otthonukból elűzött keresztényekre, a hitükért meggyilkolt vagy életveszélyben élőkre is.
És gondolok természetesen ránk is, akik itt élünk a mi egyházmegyénk területén, vagy szűkebb hazánkban, Szerbiában. Valljuk be bátran, hogy hiszünk Jézus feltámadásában! Valljuk be, hogy a feltámadt Jézus igenis jelent valamit számunkra, hogy az ő feltámadása erőt, reményt és békét áraszt mindenkire.
Ezt kívánom nektek, Krisztusban kedves testvéreim, akik húsvét örömnapját ünneplitek. De kívánom ezt minden jóhiszemű embernek is. Ámen.
