„De föltámadásom után előttetek megyek majd Galileába.” (Máté 26,32)
A keresztyének számára egyik legnagyobb ünnep a húsvét. Ezen a nagy ünnepen arról emlékezünk meg, hogy Jézus feltámadott a halálból. A feltámadás ténye egy olyan jelenség, amit nem tud az emberi értelem megmagyarázni, felfogni. Maga Isten igéje, az evangélium, nem magyarázza e nagy csodát, hanem egyszerűen közli ezt a felfoghatatlan eseményt.
Jézus még földi életében megígérte tanítványainak, hogy föltámadása után is előttük jár majd. Ez az üzenet ma is érvényes, mert a Biblia szerint, Jézus minden követője az Ő tanítványa.
Amiképpen maga a teremtés csodája hit kérdése, azonképpen Urunknak a feltámadása is csak hit által fogadható el. Nagyon sok embertársunk nem tudja ezt elfogadni, mert egy beszűkült anyagi, materiális világban élünk. A környezetünk azt diktálja, hogy vannak természeti törvények, és azon kívül nincs semmi. De a hívő ember számára nemcsak ez a látható, érzékelhető világ van, hanem e mellett és ez felett van a mindenható Isten.
Ő alkotta a természeti törvényeket is, amelyek jelen vannak világunkban, de Ő ezek a természeti jelenségek felett is uralkodik. Az ember tapasztalata az, hogy amikor földi élete véget ér, megmarad a test, amely ismét porrá lesz. A Szentírásból pedig tudjuk, hogy Isten úgy alkotta meg az embert, hogy nemcsak földi testet adott neki, hanem egy nemesebb másik részt, a lelket.
Mi keresztyének ismerjük ezt a valóságot, és ez vigasztal bennünket, amikor látjuk a súlyos beteg testvérünket, vagy ha éppen koporsó mellett állunk meg. Mi is gyászolunk, csak a mi gyászunkban mindig jelen van a feltámadás reménysége. Jézus él, Jézus feltámadott. Ez azt jelenti, hogy élő Urunk van.
Ő az élő emberek felett uralkodik. Jézus valóban szenvedett és meghalt a mi bűneinkért, de feltámadott. Az Ő érdemében reménykedünk mi is az örök életben. Húsvét napján arról is megemlékezünk, hogy Jézus megszabadított bennünket minden nyomorúságból, bűnből. A szabadítás örömét már ebben a földi életben érzi a hívő ember. Nagyon szegény világ volna és még szomorúbb emberi élet a Megváltó nélkül. „Mert úgy szerette Isten e világot, hogy az ő egyszülött Fiát adta, hogy valaki hiszen ő benne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” (Ján 3,16.)
Jézus feltámadása egy olyan esemény, amelyből lelki erőt, táplálékot kap a hívő emberi lélek. Testi táplálékunkat naponta többször is magunkhoz kell vennünk, ha egészségesek és erősek akarunk maradni. A testi élet alapja a táplálkozás. Ma egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek az egészséges életmód népszerűsítésére, mert ez is záloga a hosszabb földi életnek.
Sokan szeretnének minél hosszabb és boldogabb időt a földön tölteni. Testünkre ma sokkal jobban odafigyelünk, ha betegség jelentkezik azonnal orvoshoz megyünk. De mi van a lelkünkkel? Ha lelkünket nem megfelelően tápláljuk, ugyanúgy megbetegszik és legyengül, mint a testünk. Hol találunk igazi lelki táplálékot? Azt csak a feltámadott Jézus Krisztusban találhatjuk meg.
Ez a táplálék Isten igéje, amit a Szentírás naponkénti olvasásával és imádkozással kaphatunk meg. Az istentiszteleti, gyülekezeti és testvéri közösségek csak erősítik bennünk azt a hitbeli meggyőződést, amely a mi Urunk feltámadásában van. Ez a bizonyosság az, hogy a mi Megváltónkba vetett hitünk jelenti az örök életet. Nem a hosszú földi élet a fontos, hanem a mennyei örök élet.
Húsvét azt üzeni nekünk, hogy a mi Urunk feltámadásából vigasztalást, erőt és reménységet kaphatunk. A Szentlélekisten adjon erőt, hogy az ünnepnapok után a hétköznapi harcokban is mindenkor a mi feltámadott Urunk legyen áldott segítségünk.
