Vitrázskészítők

Az M&K Tiffany műhelyt Mészáros Rudolf és Kovács József alapította 1989-ben, amely Louis Comfort Tiffany (1848–1933) amerikai művész és üvegfestő nevét viseli, aki újfajta díszüveg-technológiát dolgozott ki. A szabadkai cég magánházakban is főleg Tiffany-technológiával készíti a belső vitrázsokat. A két vitrázskészítő mester dolgozott magánházak kis ablakain, régi templomok vitrázsain és vendéglátó létesítmények hatalmas kupoláin egyaránt. Ami közös ezekben a munkákban, az az, hogy mindegyiknél ugyanolyan odaadással és figyelemmel dolgoztak. A két mestert a műhelyben kerestük fel, és kértük meg őket arra, hogy avassanak be minket a vitrázskészítés rejtelmeibe.

– A kis műhely története azzal kezdődött, hogy megismerkedtünk egymással. Ebben a sportnak volt nagy szerepe, ugyanis mindketten sportemberek vagyunk. Együtt röplabdáztunk, és amikor jobban megismerkedtünk, akkor rájöttünk, hogy mindketten szeretünk kézimunkával foglalkozni, és mindkettőnket jó kézügyességgel áldott meg a Jóisten. Egyszer leültünk és komolyabban elbeszélgettünk arról, hogy kezdeni kellene ezzel valamit. Abban az időben volt egy Sam svoj majstor című folyóirat. Ott láttuk, hogyan kell színes üvegecskékből egy lámpát összerakni.

Persze fogalmunk nem volt semmiről, de tetszett nekünk a dolog, vonzott bennünket a kihívás, és az, hogy üveggel dolgozhatunk. Így 1989 nyarán belevágtunk a dologba. Az elején csak kisebb dísztárgyakat készítettünk, lámpákat, tálkákat, hamutartókat, tükröcskéket, de ahogy jött a tapasztalat, ahogy bővült a vevőkörünk, úgy terjesztettük ki a munkakörünket is, és végül elkezdtük foglalkozni ablakbetétek és vitrázsok készítésével is. Már harminc éve ezt csináljuk – mesélt a vállalkozás kezdeteiről Kovács József, és hozzátette, hogy eredeti szakmáját tekintve gépész míg Mészáros Rudolf építész, és eme tudásukat jól tudják alkalmazni a vitrázsok készítésénél.

– A műhelyünkben megszülető munkák mind kézzel készülnek. Az egyetlen szerszámunk, ami motorral működik, az egy kis csiszoló, amivel az üvegdarabok élét szoktuk leszedni, vagy két üvegdarabot egymáshoz csiszolni. Egyébként a leggyakoribb munkaeszközeink az üvegvágó kés, néhány fogó, vonalzó és ceruza. Ennél is fontosabb azonban a sok türelem és a kitartás.

Egy munka elkészítésének ideje attól függ, hogy mit csinálunk. Az egyszerű dolgokat néhány nap alatt elkészítjük. Egy átlagos ajtóvitrázs, ami úgy száz-százötven darabból áll, körülbelül egy hét alatt lesz kész. De dolgoztunk olyan vitrázson is, ami húszezer darabból állt. Számoljanak el húszezerig, és nézzék meg, mennyi ideig fog tartani. Nekünk pedig minden darabot többször kell kézbe vennünk, úgyhogy azon körülbelül nyolc-kilenc hónapig dolgoztunk egyfolytában. Mindehhez hozzá kell tenni, hogy az anyagok nehezen lelhetőek fel. Szakosított boltokba kell menni. Utazni kell érte. Mindeközben a határidőket be kell tartani – mondta a műhelyben folyó munkáról Kovács József, aki azt is elmesélte, hogy a legnehezebb munkát és a legnagyobb odafigyelést a nagy kupolák elkészítése igényli.

Dolgoztak már százhetvennégy ablaküvegből álló, hat méter átmérőjű kupolán is. Az ablaküveget egyenként kellett elkészíteniük úgy, hogy nem volt lehetőségük kipróbálni, hogy illenek-e egymáshoz, csak a helyszínen derült ki, hogy jól dolgoztak-e. Azt, hogy ezt a nehéz és precíz munkát is kitűnően végzik, mi sem bizonyítja jobban, minthogy a műhelyt megbízták, többek között az aranđelovaci Hotel Izvor ötven négyzetméteres és a zlatibori Hotel Tornik negyven négyzetméteres kupolájának elkészítésével is. A páros azonban a restaurátori munkákat szereti a legjobban. A restaurálásokban sok segítséget és szakmai támogatást kapnak dr.Korhecz Papp Zsuzsanna festő-restaurátortól. Ezekről a megbízásokról Kovács József a következőket mondta:

– Az utóbbi pár évben lett sok restaurátori munkánk. Tudni kell, hogy a legtöbb templomban a XVIII. és a XIX. század fordulóján készültek el a vitrázsok. Ezek mára már olyan állapotba kerültek, hogy a zömét restaurálni kell. Így alkalmunk van régi mesterek után dolgozni, és megpróbálni kikövetkeztetni és követni az ő munkájukat és technikájukat.

Többek között ők restaurálták a kelebiai katolikus templom, a zentai templom, és a szabadkai Krisztus mennybemenetele pravoszláv templom vitrázsait is, de dolgoztak a nemrég felújított szabadkai Zsinagógán is.

– Nemrég fejeztük be a Zsinagóga belső ajtajait. Ez egy nagy kihívás volt, a munka királynője, de mi nagyon szeretünk restaurálni, és ez a munka pont erről szólt. Nem tudom részletesen kifejteni, mennyire összetett munka a restaurálás, de lényegesen nehezebb, mint valami új elkészítése. Nyolc-kilenc hónapig dolgoztunk rajta, és nagyon élveztük. Sokan látták már a Zsinagóga szépségét, amit Isten segítségével sikerült rendbe tenni, és mindazon szakemberek munkáját dicséri, akik részt vettek ebben a hatalmas munkában, mert amit véghezvittek, mindössze egy év alatt, az kimagasló teljesítmény. Úgy mondhatom ezt, hogy mi ketten láttuk ennek a projektnek a születését és a megvalósulását is – mesélte Kovács József a Zsinagógán végzett munkáról, és hozzátette, hogy amíg dolgoztak, addig a szabadkai, a belgrádi és a magyarországi műemlékvédelmi hivatal szakemberei folyamatosan ellenőrizték munkájukat.

– Sokan azt gondolják, hogy Szabadka legrégebbi vitrázsai a Városházán vannak, pedig valójában a Sárga ház vitrázsai sokkal előbb elkészültek. Tudjuk, hogy egy időben milyen állapotban volt az épület a vitrázsokkal együtt. Ennek a vitrázsnak a restaurálásával is minket bíztak meg. Szerencsére sikerült az eredeti állapotot helyreállítanunk. Ma már bárki láthatja kétoldalt a Sárga ház lépcsőházában – mesélte Mészáros Rudolf.