Nagybecskerek építészeti öröksége, pontosabban annak áldatlan állapota évek óta foglalkoztatja a közvéleményét. A legnagyobb bánáti város főutcáján ugyanis több olyan épület van, amelynek állapota veszélyezteti a járókelők biztonságát.
Három éve emiatt le kellett bontani a Filkovics-féle házat, most is több megroggyant épület áll üresen, bekerítve. Ennek tükrében nagy jelentősége van Bojan Kojičićnak, a Nagybecskereki Műemlékvédő Intézet művészettörténészének Pányi Jánosról (1878–1938) készített kötete. Egy olyan ember életét és munkásságát dolgozta fel, aki nemcsak tervezte, hanem építette is – a város küllemét nagyban meghatározó – szecessziós épületeket. Építész és kőműves volt egy személyben, akiről sokan most hallottak először, amikor a születésének a 140-ik és a halálának a nyolcvanadik évfordulója alkalmából könyvbe foglalták a történetét. Nem véletlenül, hiszen a huszadik század első felében általa emelt épületek sokasága egybeforrt a Béga menti város történetével. Kezdve a Pányi-palotától a mai tüdőkórház épületén át az egykori Avala-mozi épületéig, amely már sajnos nincs, mégis, ahol állt, azt a városrészt a becskerekiek ma is róla emlegetik. Sok általa épített épület műemlékként van nyilvántartva vagy pedig előzetes védelem alatt van.
A Nagybecskereki Műemlékvédő Intézetben is csak egy évtizeddel ezelőtt, a régi nagybecskereki épületek tervrajzai között kutatva figyeltek fel arra, hogy sok épület tervezője és kivitelezője volt Pányi János. Kiderült, hogy nemcsak a közismert Pányi-palotát építette, hanem legalább negyven építészeti szempontból értékes házat is. Bojan Kojičić művészettörténész maga is lakott a Pányi-palotában. Mint meséli, lenyűgözte az épület formája és belső beosztása. Aztán eljutott Pányi János Németországban élő unokájáig, Szabó Erzsébetig, aki megosztotta a szerzővel a család történetét, és akitől sok életrajzi adatot, családi fotót kapott a könyvéhez, amely évekig készült. A célja az volt, hogy felhívja úgy a szakmabelieknek, mint a szélesebb közvéleménynek a figyelmét Pányi János munkásságára, amely túlmutat Nagybecskerek határán és a vajdasági szecessziós örökség szempontjából is jelentős.
Pányi János Nagybecskereken született, egy szegény, magyar, katolikus családban, mint annak utolsó, 16. gyermeke. Testvérei közül csak négyen élték meg a felnőttkort, két nővére, valamint János és bátyja, József. Gyermekkorát szerény, vert falú házban töltötte, a város peremén levő Dugonics utcában (ma Sinđelić u.). Édesapja napszámos volt. Felnőtté válásának időszakában – a századforduló táján – a város gyorsított ütemben fejlődött és változtatta építészeti küllemét. Több középület és magánház épült fel az akkor időszerű építészeti stílusokban. Nyilvánvalóan ez a fellendülés is megerősítette az ifjú Pányi elhatározását, hogy ő maga is részese legyen ennek az építkezési hullámnak. Budapesten építészeti középiskolába járt, kitanulta a kőműves szakmát. Noha vitathatatlan tehetsége volt hozzá, ambícióit mégsem tudta teljes mértékben megvalósítani. Nem volt elegendő pénze, hogy az építészeti karon folytassa tanulmányait, hogy építészmérnök legyen. Hazajött Becskerekre, és építkezési vállalkozásokba fogott. Huszonnyolc évesen már nem csak kőművesként, hanem tervezőként is dolgozik. Az első jelentős munkája a Bence és fia cég bútor-áruházának a felépítése volt, 1909-ben, amely ma is a város főutcájának egyik legszebb épülete. Az épület tervezője Detky István építész volt, a kivitelezője pedig Pányi János. Az Osztrák–Magyar Monarchia törvényei szerint ugyanis kőművesként csak földszintes vagy egy emeletes épületek tervezője lehetett.
Közben megházasodott a gazdag német családból származó, katalinfalvi Gion Erzsébettel, ezáltal tovább erősödött a vállalkozása. Érkeztek az ajánlások, felkérések, megrendelések, és az ambiciózus, ráadásul jóképű János a becskereki felsőbb körök tagja lett. A huszadik század első évtizede után következett Pányi János munkásságának a legkreatívabb időszaka. A sörgyár közelében felépített három ma is álló házat, abból kettőt saját családjának a szükségleteire, a harmadikat pedig sokan Todor Manojlović író házaként ismerik. Sajnos a Bojović utca és a Milica cárnő utca sarkán álló Pányi-villa már nincs eredeti állapotában.
A legjelentősebb vállalkozása a főutcai, monumentális, kétemeletes ház felépítése volt: a Pányi-palota ma is Nagybecskerek egyik ékköve. A palota szerkezetét égetett téglából felépített, 40 cm vastagságú falak alkotják. Így ma is megfelel a szigetelési szabványoknak. Négy tágas (három-négyszobás) lakással rendelkezett, már akkor központi fűtése volt. Azért számított úttörő jellegűnek az épület, mert Pányi itt alkalmazott először vasbetonból készült, emeletközi konstrukciót, illetve apró bordázatú mennyezetet. Az 1927-es épületmegnyitón készült korabeli képen szembeötlik, hogy a földszint bejárati ajtói kovácsoltvasból vannak, szecessziós díszítőelemekkel. A földszinten a kereskedők már felhelyezték saját cégtáblájukat, a palota előtt pedig azok a személyek pózolnak, akik részt vettek az építkezésben.
Szinte nincsen nagyobb utca Nagybecskereken, ahol Pányi János nem épített volna házat. Munkáinak a felkutatásakor sokban segített az a stílus, amelyről felismerhetőek voltak az általa épített házak. Elhozta a magyar illetve a bécsi szecessziót Becskerekre, munkáit pedig eredeti díszítőelemek, virágos díszítések, köztük pedig a kimaradhatatlan rózsabimbó-jelkép.
Egészen 1928-ig tervezett és építkezett, életének utolsó tíz évében inkább a téglagyárát vezette, amelyet egy másik építési vállalkozóval, Mersbacher Jánossal alapított a város Belgrád felé vezető kijárata közelében. A téglagyár kéményét a múlt század hatvanas éveiben döntötték le.
Nem volt titkos szervezetek tagja, így a nagybecskereki szabadkőműves páholyé sem, mint korának annyi sok építésze és mérnöke. Ugyanakkor nagy hívő sem volt. Életének utolsó évében (1938) azonban cserepet adományozott az akkor százéves nagybecskereki katolikus templom tetőborítására. Nem sokkal később hunyt el szívszélhűdésben, hatvanévesen, téglagyárának íróasztalánál. Utolsó napjáig dolgozott.
A Pányi család temetkezési helyét a nagybecskereki katolikus temetőben szerény, homokkőből faragott, kereszt alakú sírkő jelöli. Ott nyugszanak szülei és nővére is, de Pányi János neve hiányzik a keresztről, noha feleségével együtt oda temették. Sírfelirata nincs ugyan, de a Nagybecskereken megmaradt még mintegy húsz épület tanúskodik az utókornak életéről és munkájáról.
