Az éremnek két oldala van... Az egyik mindig gazdagabban van kidolgozva, kép, vagy arc van rajta, mely szinte teljesen beborítja az oldalát. A másik oldal szerényebb, szinte csak egy szám van rajta, mégis az mutatja meg, mennyit is ér...
Ilyen az elmúlt böjti időszak is. Az egyik oldalról, hitünk tartalma szerint, azt a célt hivatott betölteni, hogy lehetőséget adjon számunkra az elcsendesedésre, imádkozásra, napjaink, heteink, éveink végig gondolására, céljaink megfogalmazására, egyszóval: az Istennel való kapcsolatunk rendezésére. Aki a böjtre így tekintett, minden külsőségtől mentesen, az, de csak az juthatott el nagypéntek eseményéhez, a golgotai kereszt tövéhez. Aki felismerte istentelenségét, és rádöbbent arra, hogy csakis Istennel együtt van az életnek értelme, majd összeroskadva, a gyász fájdalmában feltekintett Jézus Krisztus élettelen testére a kereszten, felismerve, hogy a bűneinkért szenvedett kínhalált, annak lehet feltámadás ünnepe, húsvétja!
Az érem másik oldala itt is látszólag sokkal többet kínált. A böjt legyen a tavaszvárás, méregtelenítés, diétázás időszaka, a nagyhét a húsvéti ünnepi lakmározásokhoz szükséges alapanyagok beszerzésének, ajándékok vásárlásának ideje, miközben gyermekeinket is ügyesen megtanítjuk, hogy jön a húsvéti nyuszi, építsenek fészket, fessenek tojásokat...
Az ünnep elérkeztével újra összegyűlik a család, lehet egymásnak örülni, egymást ünnepelni, megajándékozni. És milyen jól érezzük ilyenkor magunkat. Mintha a mi ünnepünk lenne, mintha egy születésnap, vagy névnap lenne. Egyszerűen.
Mintha életünkben, ünnepeinkben megjelenne az érem „harmadik” oldala, a pereme, mely a két említett oldalt köti össze. Szeretnénk Istenhez közel kerülni, szeretnénk igazi tartalmat ünnepünknek, de valahogy mégis a külsőség győzedelmeskedik. Talán épp azért, mert az igazi tartalom sokaknál mára már nem igazán megragadó, nem érdekes...
Ámde Krisztus feltámadt a halottak közül...
A húsvét nem a mi egyszerű ünnepünk. A húsvét az ÉLET ünnepe, Krisztus győzelmének ünnepe a halál felett, a feltámadás ünnepe. Mindez pedig csakis hittel ragadható meg, húsvéti feltámadás-hittel! Bízom abban, hogy évről évre egyre többen indulunk a bűnbánat útján nagypéntek, majd húsvét irányába. Bízom abban, hogy egyre többen érkezünk meg a golgotai kereszt tövéhez, mint egy nagy család, és együtt örülünk húsvét csodájának, mely mindnyájunknak elhozta az örök élet lehetőségét. Bízom abban, hogy egyre többen vágyakozunk tartalommal megélni földi életünket, ahol életünk példája világossággá, fényességgé válhat embertársaink számára.
Így lehet igazán tartalmas húsvéti ünnepünk Isten dicsőségére és embertársaink jó előmenetelére.
A Teremtő és Gondviselő Isten áldjon meg mindnyájunkat és ünneplésünket, adjon nekünk igaz hitet, soha el nem múló reménységet!
„Áldott a mi Urunk Jézus Krisztus Istene és Atyja, aki nagy irgalmából újjászült minket Jézus Krisztusnak a halottak közül való feltámadása által élő reménységre, arra az el nem múló, szeplőtelen és hervadhatatlan örökségre, amely a mennyben van fenntartva számotokra.”
1Pt 1, 3-4
