Az irgalmasság éve

Keresztény testvérek!

Megtörténik, hogy életünk során jajgatunk, hogy az értelmetlenség ködébe eltévedünk. Amikor súlyos dolgok történnek életünkben, fennáll a veszély, hogy csupán siránkozunk. Az Úr azonban közel van hozzánk, még ha sokszor nem is ismerjük fel. Szól hozzánk, noha nem halljuk Őt jól, mellettünk jár, noha nem ismerjük fel. Az irgalmasság évében Ferenc pápa hangsúlyozza, hogy az Isten irgalma az evangélium és hitünk magva, mert az irgalmasság mindent legyőz.

Manapság a média hatása óriási, és tudjuk, hogy számukra a jó hír nem igazi hír. A jó hírt nehéz eladni. Mindennap a szomorú híreket sugározzák, tudósítanak a háborúkról, a szerencsétlenségről, a szegénységről, a menekültekről, és ezek a hírek eluralkodnak otthonainkban és szívünkben. Ahelyett azonban, hogy ezek a hírek érzékennyé tennének minket, inkább csatornát váltunk. A média felelőssége mindebben óriási. Nem csupán az a veszély, hogy szennyezzük a környezetünket, hanem a gondolkodásunkat és az értelmünket is.

Húsvét ünnepe megszínesíti életünket. Nem élhetünk fekete-fehér világban. Szükségünk van a színekre, az élet pozitív értelmezésére. Ami sötét, azt nem kell még sötétebbé tenni. A mai embernek, aki a média szürkeségének hatása alatt áll, szüksége van a csodára, mégpedig húsvét csodájára. Szüksége van kézre, mely megmossa, amely letörni könnyeit, beköti sebeit, amely felemeli és a világosság útjára vezeti. Igen, nekünk van szükségünk változásra. Egész lényünk, az egész világ sóhajtozik az újjászületés után. Minden halandó és romlandó ki akar lépni a halál árnyékából a szent és örök életbe.

Jézus feltámadt! Ez a legnagyobb örömhír. Húsvét a legünnepélyesebb beszéd. A fennkölt dolgokról nem beszélhetünk közönséges érzésekkel. Nem beszélhetünk erről, ha nem így érzünk. Krisztus feltámadásának ünnepe alkalmat ad arra, hogy a mindennapi keresztények megtapasztalják az átlépést a halálból az életbe, a rabságból a szabadságba, a sötétségből a világosságba. Alkalom ez, hogy segítő kezet adjunk a sebesült embernek, hogy kinyissuk sírboltjaink kapuját, hogy gyertyát gyújtsunk otthonainkban és örüljünk a húsvétnak. Alleluja azt jelenti, hogy dicsőítsétek az Urat. Ez az ének zarándok és utazó ének. Ez nem a pihenés éneke, hanem a bátorítás éneke, amely tevékenységre ösztönöz. A húsvét olyan ünnep, amely nem szűnik meg, hanem amely a mennybemenetel, a Lélek kiáradása és az ég felé irányítja figyelmünket. Húsvétot ünnepelve kérjük ezért: Újíts meg minket Urunk, hogy mi is feltámadjunk, hogy a mellettünk élők és az egész világ elnyerje a feltámadás kegyelmét.

Az Isten adja meg mindannyiunknak kegyelmét, hogy mondhassuk: Láttam az Urat. Nem látomásomban, hanem ténylegesen megtapasztaltam Őt szívemben, ezért szeretnék jobbá válni. Engedjük meg, hogy a húsvéti titok melegítsen minket, és adjunk hálát örömteli szívvel, hogy ilyen Istenünk van.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindenkinek áldott húsvétot, és a feltámadt Megváltó bőséges áldását!