Gyerekként, iskoláskoromban nem jártam rendszeresen nyári táborokba és nyaralásokra sem, de a vakáció tartalmas eltöltése ezek híján sem okozott gondot. Bár nem kellett korán kelni, komótosan nyújtózkodhattam volna a televízió előtt is akár, mégis, arra emlékszem, hogy ehelyett kerékpárra pattanva az utcákat jártuk csapatokba verődve az utcabeli gyerekekkel, hiszen falusi gyerekként teljesen természetes volt, hogy csak úgy, konkrét úti cél nélkül bicajozni jártunk, de sokszor órákig labdáztunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk is. Szinte csak ebédelni mentünk be, és este, sötétedéskor a szüleinknek sem volt könnyű dolga beterelni minket, egyezkedtünk velük, könyörögtünk még ötpercnyi kint maradásért. A szüleim dolgoztak, de voltak nagymamák, s ez a felügyeletem gondját is megoldotta.
Most, amikor már a gyerekek – falusiak, városiak egyaránt – az utcai összeverődések, a szemtől szembeni találkozások helyett egyre inkább a virtuális kapcsolattartást választják, és sokan el is mondják, hogy azért várják a szünidőt, mert akkor a terveik szerint majd egész nap számítógépezhetnek, a szülőknek nem kevés kutakodást, szervezést, ötletelést jelent olyan programok kitalálása, amelyek kimozdítják a gyereket a virtuális világból.
A vakáció megtervezése súlyos feladatokat ró a szülőkre, ki kell találni, hogy a gyerekekre szakadt iskolai kötelezettségek nélküli szabadságot mivel töltsék ki, hogy ne unatkozzanak, vagy hogy az unalmukat ne csakis és kizárólag a televízió előtt meg az interneten lógva akarják elűzni. Mivel a dolgozó szülők nem tehetik meg, hogy a teljes nyári szünidő idejére szabadságot vegyenek ki, és esetleg a vidéki nagymamánál sem lehet az egész vakációt eltölteni, jó ötlet lehet a gyerekek táboroztatása. Ma már számos különféle témájú táborozási lehetőség van sok településen, ott alvós is és hazajárós is, elérhető távolságokban és különböző árkategóriákban is, így kedvezményes árú táborozási lehetőségekben sincs hiány, és a kínálatban bizonyára mindenki találhat kedvére valót, legyen szó zenei, idegen nyelvi, vallási, természetjárás, sport vagy éppen számítógépes ismeretek iránti érdeklődésről. Szerencsés esetben a gyerek szereti is a táborokat, és egy jól sikerült táborozás mindig szép emlék marad. A jól kiválasztott táborból boldogan, élményekkel telve térhet haza a gyerek, ezek az élmények formálják is őket, és sokkal önállóbbakká is válhatnak. De milyen is egy jó tábor, és hogyan is válasszuk ki, hogy melyikbe menjen a gyerek? Pszichológusok véleménye szerint a gyermek érdeklődési körének és korosztályának megfelelő táborokat válasszunk, és hangsúlyozzák, hogy az érintett véleményét mindenképpen ki kell kérni, akkor is, ha kisgyerek, és kerek perec meg kell tőle kérdezni, hogy melyik tábor tetszene neki. Érdemes olyat találni, amelyik nem egy egyszerű gyerekmegőrző, de nem is túlságosan fejtágítós, „még nyáron is tanuljon a gyerek” beállítottságú tábor. A jó választás tehát ebben az esetben is az arany középút: a tábor fejlessze a gyermek már meglévő képességeit, játékosan, de szakszerűen foglalkozzanak ott vele. A táborok napi programjairól is érdeklődni kell. Az a jó, ha egy tábornak előre megtervezett programja van, és ezt láthatják is a szülők, így megbizonyosodhatnak arról, hogy a gyermekük tartalmasan és értelmesen tölti majd az idejét, de jó olyat választani, ahol a napirendben megfelelő arányban szerepel az aktív időtöltés és a pihenés.
Az is befolyásoló tényező lehet, hogy a gyerekek, a szülők ismerik-e a táborvezetőket, megbíznak-e bennük, olyan táborba megy-e a gyerek, ahol senkit sem ismer, vagy lesznek-e ott ismerősök, barátok, osztálytársak – a szülők és a gyerek számára a már ismerős környezet, a megbízható tábori felügyelők vagy ismerős gyerekek mindenképpen megnyugtatóak. És nem utolsósorban a táborválasztásnál érdemes információkat szerezni a menüről és a higiéniai körülményekről is.
A táborozás mint hasznos és kellemes időtöltés azonban nemcsak a kisgyerekek kiváltsága. A középiskolás korosztály sok táborban nevelőként, felügyelőként vehet részt, például sok tánctáborban, sporttáborban, zenei táborban van arra példa, hogy az adott tevékenységben jártas középiskolás korúak foglalkoznak a kisebbekkel.
Ha a szülő mégsem tudja táborba küldeni a gyereket, vagy maga a gyerek hallani sem akar erről a lehetőségről, akkor sem kell feltétlenül a négy fal között tölteni a szünidőt, hiszen sok egyesület kirándulásokat, kerékpár- és gyalogtúrákat szervez, délutáni kézműves foglalkozásokra, sportolásra van lehetőség. A szünidőnek mindemellett nemcsak azt kellene jelentenie, hogy a gyereket egyik táborból a másikba, játszóházba, kirándulásokra küldjük, hanem attól függetlenül is, hogy a szülők dolgoznak, érdemes időt szakítani közös programokra is. A munka utáni napi otthoni teendők mellett erre figyelni és erre igényt teremteni nem egyszerű, főleg, ha a család közös nyaralást sem tervez, amellyel úgy érezhetnék, hogy kipipálható az „együtt voltunk a nyáron” feladat. Mindenképpen megéri venni a fáradságot, és például családi kirándulást szervezni, elkerékpározni a közeli tóhoz, ellátogatni állatkertbe, beülni moziba, elmenni pecázni vagy akár csak kivonulni a kertbe, közösen rostélyozni. Mert a zsúfolt, tanév közbeni teendők miatt ilyen családi élmények gyűjtésére sokszor csak ilyenkor, a vakáció idején adódik lehetőség. Ezek az örömteli nyári élmények örökre beivódhatnak a szép emlékeink közé, amelyekből még hosszú évekig táplálkozhatunk.
