Kucora

Kucora, vagy szerbül Kucura, Verbásztól 8 kilométerre található Bácspalánka irányában. Nyugodt, álmos kis falu, ahol ruszinok, szerbek, horvátok és magyarok laknak. A történelem során először 1543-ban említik a nevét a kalocsai érsekség irataiban, ahol mint adófizetéshez túl kis településről beszélnek róla. A török defterek 1590-ben már 18 adózó házzal rendelkező faluként említik, ami a bácsi nahiba tartozik. A törökök kiűzése után németeket, ruszinokat és szlovákokat telepítenek erre a vidékre. Mivel a császári kamara elégedett a közelben található Bácskeresztúrra költöztetett ruszinokkal, ezért Redl királyi kincstári adminisztrátor a keresztúri Kiss Péter szabadost bízza meg, hogy a felső magyar vármegyékben összegyűjtsön 150 görögkeleti katolikus hitű ruszint és Kucorára telepítse őket. Az első betelepítést követően a rá következő években még 80 ruszin család költözött ide. A görögkeleti katolikus templom 1792-ben, az evangélikus 1811-ben, a római katolikus pedig 1859-ben épült. Ez utóbbi a Mindenszentek nevet kapta.

Ami a lakosság összetételét illeti, Kucorán mindig is a ruszinok voltak többségben. A legutóbbi népszámlálás szerint 4300 lakosát 14 nemzet adja. A ruszinok 2200-an élnek itt, a szerbek 1800-an, a magyarok pedig mindössze 354-en. A magyarul tudók többsége idősebb személy, magyar nyelvű oktatás egyáltalán nincs, s a szentmisét a helyi katolikus templomban félig magyar, félig horvát nyelven szolgáltatja a verbászi plébános.

Kucorai utunk során Mezei Mária óvónő, Varga János nyugdíjas és Nagy Fehér Szilveszter nyugdíjas voltak a segítségünkre a falu bemutatásában. Amint megtudtuk tőlük, az egyházi adatok szerin kb. 80 család tartozik a római katolikus egyházközösséghez, vannak közöttük horvátok is. A templom mellett egykoron magyar iskola is létezett, János és Szilveszter bácsi valamikor oda jártak, de mindössze négy évet tudtak magyarul tanulni, az általános iskola felső osztályait már szerb nyelven voltak kénytelenek befejezni. Az iskolát valamikor az 1960-as években bezárták, majd az épületét is lebontották, és a helyére parókia épült. A későbbi generációknak már szerb vagy ruszin tannyelvű osztályokba kellett járniuk. Sokan úgy vélekedtek, hogy ez a megoldás a gyerekek számára jobb lesz, mert később könnyebb lesz továbbtanulniuk. János és Szilveszter bácsi szerint ez buta gondolkodás volt, mert egykoron a legtöbb kucorai három nyelven beszélt.

Amint kiderült, a második világháborút követően tervben volt a magyarok kitelepítése Kucoráról. Szilveszter bácsinak a szülei mesélték, hogy összegyűjtötték a magyarokat a központban, de az utolsó pillanatban érkezett egy rendelet, hogy mégis maradhatnak, így úszták meg a kitoloncolást. A németek sajnos nem voltak ilyen szerencsések, őket a háborút után elkergették a faluból.

A háborút követően magyar nyelvű művelődési élet csak rövid ideig létezett Kucorán. A magyar fiatalok egy úgynevezett Magyar Otthonban jöttek össze, de ez nem működött sokáig. Szilveszter és János bácsi fiatal korában már csak olyan zenés mulatságok léteztek, ahol magyar zene is szólt. A magyarok között sok zenész volt, de a falu jellegéből adódóan játszottak szerb és ruszin zenét is. A művelődési élettől eltérően az egyházi élet sokáig nagyon aktív volt Kucorán. Ünnepekkor és házasságkötés alkalmával a padok tele voltak, és sokan álltak is a templomban. Mária nem született kucorai, harminc éve költözött ide Verbászról, s először mint kántor kezdett dolgozni. Kezdetben nagyon meglepő volt számára, hogy mise után neki mindenki magyarul köszönt, de egymás között ruszinul beszéltek. Kiderült, hogy az idősebb generációk, akik járnak templomba, akár a görögkeleti, akár a római katolikusba, azok közül sokan beszélnek magyarul is. Manapság csak vasárnaponként és az ünnepnapokon van katolikus mise, amit a verbászi plébános, Szabadi Károly celebrál. Ezek a misék kevert nyelvűek, azaz magyarul és horvátul tartja a pap. Szilveszter bácsi elmondása szerint sokszor a ruszinok is részt vesznek a római katolikus miséken. Mindenki tiszteletben tartja a másik vallását, és pl. a római katolikusok is mennek a görögkeleti katolikusokhoz búcsúra, karácsonyra, húsvétra. Mária szerint Kucorán minden nagy vallási ünnepet kétszer ünnepelnek meg, ami mindenkinek jó. A nemzetek közti összefonódást talán János bácsi esete példázza a legszemléletesebben: a nővére ruszinhoz ment férjhez, a húga pedig szerbhez.

Közel húsz évvel ezelőtt alakult meg Kucorán az Aratás Művelődési Egyesület. Ennek az asszonykórusát Mária vezette, s magyar népdalok éneklésére tanította az asszonyokat. A dolog elég sikeresen működött, tíz-egynéhány évig a Durindón is részt vettek, noha a kórus fele ruszin volt. Néha vicces szituációkat szült, hogy Mária magyarul mondta a dalszöveget, a ruszin asszonyok pedig cirill betűkkel írták le. Végül elérték azt a szintet, hogy akcentus nélkül énekeltek. A kórus két évvel ezelőttig működött, akkor történt vezetőségváltás, és olyan álláspont alakult ki, hogy a magyaroknak nem kell fellépni minden ünnepségen. Azóta sajnos szünetel a munka. Mária elképzelhetőnek tartja, hogy egyszer még újraindul a csoport, de az több tényezőtől is függ.

Ami a falu jövőjét illeti, ezzel kapcsolatban egyik beszélgetőpartnerünk sem volt túl derűlátó. Igaz, a vajdasági magyarokat sújtó legújabb elvándorlási hullám Kucorát nem érinti annyira, mint más magyarlakta településeket, de túl sok munkalehetőség itt sincs. Mária jelenleg egy ruszin-szerb nyelvű vegyes csoportban dolgozik az óvodában, ahova a tavalyi évben 28 gyermek járt. Ebből mindössze 7 gyereknek dolgozott mindkét szülője, 4 gyereknek pedig csak az egyik. A többi szülőnek nem volt bejelentett munkahelye. Mária elmondása szerint sokan idénymunkát végeznek, akinek pedig rendes munkája van, azok többsége Verbászra jár dolgozni. Szilveszter bácsi meglátása szerint Kucorán sokan foglalkoznak mezőgazdasággal, de az állam politikája nem nagyon kedvez a földműveseknek. Akinek van állandó munkája, az sem túl szerencsés, mert nagyon kihasználják őket. Korábban több üzem volt a faluban, mondta el János bácsi, aki szerint régen az iskola befejezése után az ember rögtön kapott munkát. Ma a fiataloknak muszáj Verbászra vagy Újvidékre menniük, ha dolgozni akarnak.

Kucora sorsa alapvetően nem tér el más vajdasági települések sorsától. Az itteni emberek tisztelik egymást, valamint egymás vallását és nemzetiségét, s mindannyian bíznak benne, hogy jobb lesz. Talán egyszer szebb holnapra ébred ez a nyugodt, jobb sorsra érdemes bácskai kis falu.