Csőke Noémi egy teljesen átlagos 15 éves lány is lehetne, ha korosztályában nem ő lenne az ország legjobb zongoristája. A Belgrádban megtartott Zeneiskolák Köztársasági versenyén első helyezést ért el ez a kishegyesi lány, amivel a korosztálya legjobbjának bizonyult. Ez az eredmény nem véletlen, hiszen egy Star Warsos hasonlattal élve, a „Csőke családot átjárja a zene”. Noémi édesapja, András, zongoratanár, aki kezei között már sok kishegyesi gyermek tanult meg zongorázni. Nővére, Andrea, ugyancsak magas szinten zongorázik, mögötte is számos hazai és nemzetközi siker áll. Noémi bátyja Márk fuvolán tud játszani, édesanyja, Csilla, pedig zongorán. Nem véletlen tehát, hogy Noémit már kiskora óta érdekelte a zene.
Noémi egy kishegyesi fellépésén (Lakatos János felvétele)
– Ahogy hallottam apukámat és a testvéreimet, ahogy zongoráztak, úgy én is odaültem és pötyögtettem a hangokat. Úgy rendesen 7 évesen koromban kezdtem el játszani. Igazából apukám kezdett el tanítani, és rendes órákat adott nekem, mint bárki másnak. Kicsit olyan volt, mintha egy másik tanárhoz mentem volna, csak itthon. Könnyen megtanultam zongorázni, de utána egy kicsit elidegenedtem tőle, és úgy éreztem, hogy már nem szeretek zongorázni. Ez másodikos-harmadikos koromban történt, de amikor láttam, hogy ez valóban megy nekem és mások is mondták, hogy jól játszom, akkor ismét megszerettem – mondta el Noémi.
S valóban komolyan is gondolta azt, hogy megszerette a zongorázást, hiszen 2009 óta összesen 38 kisebb-nagyobb hazai és nemzetközi zongoraversenyen vett részt. Elmondható, hogy a többségéről első helyezéssel tért haza, többek között a köztársasági versenyről is. Említést érdemel az is, hogy fiatal kora ellenére a kishegyesi zongoristalány a topolyai zeneiskola színeben kijutott Bécsbe, Szlovéniába, Romániába és Budapestre versenyezni. A zene szeretete a középiskola-választást is meghatározta Noémi számára, az általános iskola befejezése után a kecskeméti Kodály Zoltán Ének-zenei Szakközépiskolába jelentkezett. Igaz, abban, hogy pont ezt az iskolát választotta, egy tanárnőnek is szerepe volt.
– Igazából Radványi Mária zongoratanárnő miatt indultam a kecskeméti iskolába. Őt már ismertük korábbról is, tartott nekem néhány órát, amikor Szabadkára látogatott. Úgy gondoltuk, hogy nagyon jó tanár és a korábbi zongoratanárnőm is őt ajánlotta. Emellett ez egy híres zenei iskola. Igaz, igen nehéz volt bejutni, a felvételin 30–40 percen keresztül kellett játszani, ami felér egy kisebb koncerttel. A felvételiztető tanárok igen szigorúak voltak, összesen csak 3 zongoristát vettek fel – mesélte Noémi, aki szeptember óta a Kodály Zoltán Ének-zenei Szakközépiskola diákja. A felvételi nem volt könnyű számára, de maga az iskola sem az. A zenei tárgyak mellett vannak gimnáziumi tárgyai is, és saját bevallása szerint elég sokat kell tanulni, szabadideje pedig szinte nincs.
– Reggel háromnegyed nyolckor kezdődik a tanítás, és a délelőtt során 7-8 órám van. Délután van a gyakorló idő, minden diák kap termet, ahol gyakorolni bír. Ez 3-4 óra hosszáig tart, de ha szerencsém van, akkor tovább is bent lehetek gyakorolni. Esténként, 5-6 órától pedig zongora és kamaraórám szokott lenni – mondta el napi időbeosztását Noémi, amiből az derül ki, hogy az iskolán kívül nem sok ideje jut másra. Azt már mosolyogva árulta el, hogy nem létező szabadidejében szeret varrni és kézműveskedni.
Ami a jövőt illeti, Noéminek ezzel kapcsolatban határozott elképzelései vannak: nem meglepő módon zongorista szeretne lenni.
– Igazából nem nagyon tudom, hogy hogyan lehet elhelyezkedni, de mindenféleképpen szeretnék koncerteket adni és aktív zongorista lenni. Ha zongoratanár lennék, akkor nem biztos, hogy tudnék koncertezni a zongoratanítás mellett – fogalmazta meg elképzelését Noémi. Azt még egyelőre nem tudja, hogy melyik egyetemre fog iratkozni a középiskola befejezése után, de hosszú távú célja felől nincs kétsége.
