A tavalyi év végén, december 27-én lehetett licitálni a Magyarkanizsa község területén lévő állami földek bérbevételére, melyek nagyobb része a kevésbé jó minőségű horgosi és martonosi parcellákat ölelte fel. A bérbeadási eljárás második körében való részvétel feltétele a 20 százalék letét befizetése volt, illetve az, hogy legalább három éve bejegyzett aktív gazdasággal rendelkezzen a licitáló.
Akkor 2282 hektár területre és 429 licitegységre tehettek ajánlatot a földművesek, de annak ellenére, hogy könnyített eljárásról volt szó, mégpedig azért, mert az első körtől eltérően nem csak községbeliek, hanem más kataszteri községben élők is élhettek a lehetőséggel, mégis mindössze 24 jelentkezés érkezett be, 21 egységre licitált 15 személy (12 fizikai és 3 jogi). A községen kívül négy érdeklődő volt mindössze, és egy terület kivételével az összes többi alapáron került kiadásra. Hogy mi lesz azokkal a földekkel, amiket nem sikerült kiadni, parlagon marad-e kétezer hektár, arról Huzsvár Ervintől, a magyarkanizsai községi tanács gazdasággal és mezőgazdasággal megbízott tagjától vártuk a választ.
– Az állami földek több mint fele kiadásra került a községben 2014 óta. 34 700 hektár mezőgazdasági területtel rendelkezik Magyarkanizsa község, melyből 7100 az állami tulajdonban lévő. Ebből kínáltunk kiadásra 4900 hektárt, mivel a többi olyan terület, melyeken valamilyen épület van, de ide értendők az utak, vagy a helyi közösségeknek visszaszármaztatott legelők – azzal ők rendelkeznek és ők adják ki. A községi mezőgazdasági terület nagy része 3. és 4. osztályú a földminőséget illetően, első osztályú kevesebb mint 3000 hektár van.
Ebből mennyit adtak ki pontosan, és hol, mely területeken?
– Idén az első árverezési körben szeptember 14-én kiadásra került 24 licit egység – 257 hektár, csak adott kataszteri községben élőknek, a második körben pedig 210 hektár talált gazdára. Idén és tavaly is egyéves periódusra adtuk ki a földeket minisztériumi utasításra, de 2014-ben még három évre adhattuk ki, és ezek a szerződések majd csak jövőre, 2017-ben járnak le, így elmondható, hogy csak a fennmaradt minőségtelenebb földekre kisebb az érdeklődés. 2017-ben azonban várható a nagy érdeklődés: egyrészről minden megy árverésre (jó és kevésbé jó minőségű föld is) másrészről megváltoztak az előnyjogos földbérlés szabályai – mezőgazdasági infrastruktúrával rendelkezők vagy állattartók kezdő áron, licitáció nélkül juthatnak állami földhöz. Eddig az állattartóknál csak a regisztrált farmok és a törzsnyilvántartásba vett állatok tulajdonosai jelentkezhettek, míg ez évtől mindenki, akinek számos jószága van ID számmal rendelkező istállóban, illetve a törzsnyilvántartásba vett állatok tulajdonosai. Október végéig fogadtuk a kérelmeket, a feldolgozás végénél tartunk. Lassan haladtunk amiatt, hogy új a rendszer, sok kérdés merült fel a dolgok folyamatában, sok helyen nem egyeztek a kataszteri adatok a kérelmező által benyújtott kérvényen megadott adatokkal. Sok jelentkezőről beszélünk: 87 kérvény érkezett be és nagyobb területre, mint a jelenleg bérbe adott községi állami földek.
Minek tudható be a második körben való gyér érdeklődés?
– Most a gyengébb minőségű földek kerültek felkínálásra, többnyire apró parcellákból állnak össze a licitegységek, néhány pedig természetvédelmi területen belül fekszik. De a jó minőségű földek mindig gazdára találnak.
Milyen sors vár a ki nem adott földekre?
– Amik szántók, parlagon maradnak, a kaszálók pedig kaszálatlanul, sok a legelő is, amik még vízállásosak is, például Horgoson. Állami földeket csak az használhat, aki azt kibérelte, más nem mehet rá. Aki jogtalanul használja, szankciókra számíthat. Magyarkanizsa községben is, úgy mint több más községben, szakbizottság alakult az állami földek jogtalan használatának ellenőrzésére.
Milyen földek ezek az elkobzott földek, amiket előbb vagy utóbb vissza kell majd adni a magánembereknek vagy az egyháznak?
– Igen, jó részben a minőséges földek valamikori államosított földek. Minden kataszteri községre vannak kérelmek az ezt végző belgrádi ügynökségnél, de e kérelmek feldolgozása hosszadalmas…
Mit tud tenni az önkormányzat, vagy a szakember, hogy ne burjánozzon el rajta a gaz, ki fogja ezeket a költségeket állni?
– A községek ebben a folyamatban úgymond csak megnyújtott keze, végrehajtói a minisztériumi döntéseknek és törvényeknek. El kell fogadnunk azt a tényt, hogy a ki nem adott földek parlagon maradnak, még ha ezt mostoha bánásmódnak is tartjuk. A 2016-tól hatályos mezőgazdasági földeket szabályzó törvény értelmében azokat az állami földeket, amelyek három évig nem voltak kiadva, nulla dinár kezdőárral lehet felkínálni, mégpedig ötéves periódusra, ez egyfajta megoldás lehet az elhanyagolt állami földek minőségjavítására. Úgyszintén lehetőséget nyújt a törvény kedvezményes, hosszú távú földbérlésre, amennyiben az érdeklődő mezőgazdasági jellegű beruházást kíván tenni (többéves ültetvények vagy akár energianövények termesztése). Igyekszünk megfelelő módon közvetíteni az érdeklődők és a minisztérium között, hogy a községünkben is megvalósuljanak az ilyen jellegű beruházások.
Mire fordítják az ebből befolyó összeget?
A bérleti díj 40 százaléka illeti meg a községi költségvetést, a fennmaradó 60 százalék köztársasági bevétel. Éves szinten községünkben ez 10 millió dinár (a mi részünk). Természetesen kizárólag meghatározott célokra használhatjuk, előzetes minisztériumi jóváhagyás alapján. Mi főleg földes utak és csatornarendszerek karbantartására használjuk, de ebből finanszírozzuk a szélvédősávok telepítését és gondozását, a mezőőrszolgálat működtetését, a jégvédelmi rakéták beszerzését, a tervdokumentációk kidolgozását.
Hogyan látja a mezőgazdasági termelők helyzetét napjainkban a községben?
- A mezőgazdasági termelők nincsenek könnyű helyzetben, és ez nem községi jelenség, hanem országos. Rengeteg problémával kell megküzdeniük nap mint nap. Az olyan gazdasági karakterű problémák mellett, mint az alacsony felvásárlási árak, alacsony állami támogatások és az olcsóbb árakon termelő külföldi konkurenciával való küzdelem. Igazán nagy problémának tartom a termelők átlagéletkorának folyamatos növekedését, egyszóval a kiöregedést – sok fiatal érthető módon a könnyebb boldogulás reményében feladja a szülők által felépített családi mezőgazdasági termelést. Ha nem is a teljes megoldását ennek a problémának, de legalább az enyhítését a termelők közötti összefogásban látom. Büszkén mondhatom, hogy községünk élen jár az ilyesfajta összefogási törekvések támogatásában, példaként említeném a dicséretet érdemlő falugazdász-szolgálatunkat, melynek tagjai igazán sokat segítenek a községi termelőknek a jogaik érvényesítésében – mint pl. támogatások igénylése. Nem szabad kifelejtenünk azt a fontos tényt, hogy az anyaország által működtetett Prosperitati Alapítvány mekkora ugródeszka lehet a mezőgazdasági termelőknek, hiszen minimális önrész mellett nyújt lehetőséget úgy az elavult géppark megfiatalítására, mint földvásárlásra vagy ültetvények telepítésére. Mindenkit csak arra tudok biztatni, hogy éljen ezzel a lehetőséggel, ily módon javítva gazdaságuk termelékenységét és hatékonyságát. A Prosperitati támogatásai mellett községünk is igyekszik vissza nem térítendő támogatásokkal javítani a községbeli termelők életét, akik más forrásból nem, vagy kevésbé támogatottak.
