Egyre nagyobb teret hódít a nargile, vagyis a vízipipa, különösen Belgrádban, ahol egyre több kávézóban lehet vízipipázni, és egyre több olyan bolt nyílik, ahol saját vízipipát és dohányt, vagy éppen szenet, meg ami a pipázáshoz kell, meg lehet vásárolni. Amellett, hogy hatalmas füstfelhő tódul kifelé egy-egy nargilebár ajtaján, feltűnő, hogy ez a fajta szenvedély éppen a kamaszok körében a legnépszerűbb.
Egy pipát többen használhatnak, a költségeket (ami legtöbbször 500 dinár) megosztják. És amíg a laikus felnőttek közömbösen tekintenek erre a „szórakozásra”, hiszen nem is igazi dohányt szívnak, meg hát a füst átszűrődik a pipában levő vízen, a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy a felszabaduló füstben jelentősen nagyobb a káros anyagok koncentrációja, mint egy-egy cigarettában, amiről tudjuk, hogy maradandó károsodást okozhatnak a fiatal szervezetben.
A vízipa káros hatásairól dr. Snežana Ukropina docenssel, a Vajdasági Közegészségügyi Intézet egészségügyi oktatással foglalkozó részlegének vezetőjével beszélgettünk, aki egyben tagja az egészségügyi minisztérium országos dohányzás-ellenőrzési szakértői bizottságának.
• Egyesek azt állítják, hogy a vízipipa nem olyan káros, mint a cigaretta, hiszen csupán ízesített dohányt szívnak rajta keresztül. Mint gondol erről az állításról? Szerbiában a nargilét, vagy vízipipát is a dohánytermékek fogyasztására alkalmas eszköznek tekintik?
– A nargilét (amire több elnevezést is használnak: sheesha, vízipipa, hookah, vagy hubble bubble) már nagyon rég óta használják dohányzásra Közép-Keleten (már több évszázados hagyománya van az akkori Perzsia és India területén), de Ázsiában és Afrikában is ismert és az utóbbi években egyre nagyobb teret hódít a nyugati országokban is. Így a rendelkezésre álló adatok szerint a britek 12 százaléka már kipróbálta a vízipipát, 1 százalékuk pedig rendszeresen alkalmazza. A mi országunkra nincsenek pontos adatok, de az tény, hogy egyes vendéglátóipari létesítményekben jelen van ez az eszköz.
A vízipipát leggyakrabban gyümölccsel, vagy cukorsziruppal gazdagított dohány elszívására használják, és gyakran alkalmaznak olyan növényi keverékeket is, ami nem tartalmaz dohányt. Még ha olyan növényi keverékeket használnak is, amiben nincs dohány (így nikotin sem), ebben az esetben is és a dohányos keveréknél is meggyújtott szenet alkalmaznak, hogy az általa keletkezett füstöt beszívhassák. Az illető így fokozott szénmonoxid-hatásnak van kitéve, nehézfémeket és rákkeltő anyagokat lélegez be, annak ellene, hogy a füst vízen szűrődik át. A nargiléből áradó füst jelentősen nagyobb mennyiségű szén-monoxidot (35-ször több), kis molekulatömegű részecskét (5-ször több), aldehid és policiklikus aromás szénhidrogéneket (4-szer több) tartalmaz, mint a cigarettafüst. A nikotintartalom is magasabb, egyedül a dohányra jellemző nitrozamintartalom alacsonyabb. Vagyis egy átlagos egyórás vízipipázás 100–200-szor több füstmennyiség belélegzését jelenti, mint egy cigaretta elszívása.
A dohányzásról szóló törvény megnevezi a dohánytermékeket, attól függetlenül, hogy azt a dohány növényből állították elő, vagy meghatározott mennyiségben tartalmazzák azt.
• Vagyis a nargile is ezek szerint dohánytermék. Megengedett annak használata a fiatalok körében, a vendéglátóipari létesítmények felkínálhatják a vízipipát a fiataloknak? Van erre valamilyen törvényes előírás?
– A dohányzásról szóló törvény 71-dik szakasza kimondja, hogy tilos a fiataloknak dohányterméket eladni. De a növényi keverékeket tartalmazó vízipipák használata a vendéglátóipari létesítményekben, aminek van, vagy nincs dohánytartalma, egyre nagyobb közegészségügyi kihívást jelent a világon mindenhol. A szakértők egyetértenek abban, hogy a vízipipa használata, függetlenül attól, hogy mit tartalmaz, egészségügyi következményekkel jár. De hasonló a helyzet az új dohánytermékekkel is: az úgynevezett elektromos cigarettával, és az IQOS dohányzási rendszerekkel is. Egyelőre csak a kockázati szint változó, illetve a tanulmányok száma és tudományosan bizonyított tények ereje kisebb. Szükség lenne a törvényes előírások folyamatos fejlesztésére, hogy az úgynevezett innovatív dohánytermékeket is szabályozni lehessen.
• A füst vízen keresztül történő átszűrése csökkenti a káros anyagok belélegzését?
– A rendelkezésünkre álló tudományos információk szerint nem léteznek biztonságos minimális adagok egyetlen dohánytermékben sem! Ez elég érv ahhoz, hogy egyetlen dohányzás-megelőzéssel, vagy a dohányzás által kiváltott betegségekkel foglalkozó szakember se polemizáljon arról, hogy mely dohánytermékek kevésbé károsak.
Az ízesített dohány használatát és előállítását rövidebb mint két éven belül be fogják tiltani az EU területén, ugyanis serkenti a felhasználókat és ezzel erősebb függőséget okoz náluk, hiszen elfedi a nikotin, a kátrány és más összetevők szagát (habár a dohányfüstben található anyagok 90 százaléka, vagyis mintegy 8000 vegyi összetevő szagtalan).
• Tavaly Novi Pazarban hirtelen megnőtt a középiskolások körében a tuberkulózis jelenléte, amiért a vízipipa nem megfelelő használatát tették felelőssé. A vízpipázás terjeszthet fertőzéseket?
– A vízipipa füstjének belélegzése, történjen az direkt, vagy passzív módon, számos negatív következménnyel hozható kapcsolatba, így több rákos megbetegedés kialakulásával is. A vízipipázóknál, de azoknál is, akik közvetetten lélegzik be a füstöt, szájüregrák, tüdőrák, gyomorrák, nyelőcsőrák, húgyhólyagrák alakulhat ki, csökkenhet a tüdőkapacitás, szív és érrendszeri betegségek jelentkezhetnek, krónikus tüdőbetegségek alakulhatnak ki, parodontopathia (fogágybetegség) jelentkezhet, de a vízipipázó állapotos nőknél az újszülött kis testsúllyal jöhet a világra.
Bizonyított, hogy a vízipipán keresztül számos fertőző betegség is átvihető (ez például a cigarettánál nem jellemző), mint például a vírusok, baktériumok és gombásodás okozta akut légzési betegségek, a herpes simplex, a mononukleózis, a tuberkulózis és az A, B és C típusú hepatitis.
Nem ismerek olyan módszert, ami a vízipipa helyes használatát jelentené. Nem hiszem, hogy egy vendéglátóipari létesítményben a szipkát vagy a szívócsövet lehet úgy kezelni minden használat után, hogy elkerülhető legyen a fertőző betegségek terjedése, különösen azon betegségek esetén, amelyek kezelése nehéz és hosszadalmas (mint a tuberkulózis, vagy a B és C típusú hepatitis).
