Nadina Feješ 16 éves volt, amikor egy egyéves diákcsereprogrammal az Amerikai Egyesült Államokba került. A mindössze 23 éves lány az idén Oxfordban vehette át magiszteri fokozatát. Egy éve remek munkahelye is van, ő mégis arról álmodik, hogy hazajön, és itthon kamatoztatja külföldön megszerzett tudását, tapasztalatát.
Nadina másodikos volt, amikor a belgrádi amerikai nagykövetség pályázatot írt ki gimnazisták számára egy diákcsereprogramban való részvételre. Jelentkezz csak, legyintettek a szülei, akik nem gondoltak arra, hogy a lányuk egyike lehet majd annak a száz szerbiai és montenegrói fiatalnak, akik több mint 3800 jelentkező közül megkapják a lehetőséget, hogy az amerikai állam támogatásával tanuljanak. De Nadinának sikerült, és Ohio állam fővárosába, Columbusba került egy kedves családhoz.
– Ötkor keltem, napi kilenc órát hallgattam le, és este hatkor értem haza. Közben önkéntes munkát vállaltam, színjátszókörben vettem részt, röplabdáztam – ezeket a tevékenységeket figyelembe is veszik az egyetemi felvételiken. Amerikában társadalmi elvárás a jótékonykodás, és mindenki azt adja, amivel rendelkezik: van, aki a szabadidejét, van, aki a pénzét – mondja a lány.
Nadina roppant céltudatos, szorgalmas és kitartó volt, egy év alatt elvégezte a középiskola harmadik és negyedik osztályát, ráadásul az évfolyam legjobbjaként. Jutalmul az államtól egy George Bush által aláírt diplomát, befogadó családjától egy laptopot, leendő egyetemétől pedig egy 30 000 dolláros, négy évre szóló teljes ösztöndíjat kapott. Sajnos az egyetem csődbe ment, Nadina ekkor került Marylandbe. Mivel „menet” közben váltott, már nem kaphatott teljes ösztöndíjat, így ő tanulmányi költségeinek a fedezésére diákhitelt, szülei a repülőjegy és a szállás költségeinek a kifizetésére bankhitelt vettek fel. Tanév közben adminisztrációs kisegítőként és úszómentőként, a nyári szünetben pedig egy pénzügyi intézetben dolgozott. Közben politikatudományokat és nemzetközi kapcsolatokat tanult.
- Az a világ, amelyben én felnőttem, nem olyan világ, amilyet én a gyerekeimnek szeretnék. Változásokat akarok, ehhez szerettem volna tapasztalatot, tudást szerezni Amerikában. Emiatt is, meg azért is, mert nagyon hittem benne, önkéntesként részt vettem Obama első választási kampányában: Ohióban, majd Észak-Karolinában szavazókkal beszélgettem, önkénteseket toboroztam és készítettem fel, kampányeseményeket szerveztem. Elképesztő érzés volt a győzelem pillanata: büszke és boldog voltam, hogy az, amiben hittünk és amiért sokat dolgoztunk, megvalósult – idézi fel az emlékeket.
A baltimori Goucher Egyetemen remek feltételek és kiváló tanárok voltak: átlagosan nyolc hallgató jutott egy professzorra, akik napról napra követték a diákok fejlődését, párbeszédet folytattak velük, gondolkodásra késztették és rendszeres munkára szoktatták őket. Nadina álmai beteljesülni látszottak: politikát tanult, látta a világ legnagyobb karácsonyfáját a New York-i Rockefeller Központban, járt Washingtonban és Chicagóban, bejárta a Fehér Házat, és egy napot Ohio szenátusában is eltölthetett. Közben előadásokat tartott szülőhazájáról.
- Azt szeretném elérni, hogy a kis unokahúgom megérje azt: ha azt mondja külföldön, hogy Szerbiából jött, ne keverje össze az országot senki Szibériával vagy az első asszociáció erre ne a népirtás és a háború legyen. Azt is szeretném, hogy jobb iskolarendszer legyen ebben az országban, hogy a jó diákoknak és a szüleiknek ne kelljen úgy eladósodniuk, mint nekünk – mondja.
Az Oxfordi Egyetem a legrégebb óta angol nyelvterületen működő egyetem, amely nagy tekintéllyel és komoly tradíciókkal rendelkezik. Az álmodó tornyok városaként elhíresült településben ennek ellenére van valami kisvárosi jellegű, otthonos és barátságos. Amikor Oxfordról mesél, Nadina arca, mint egy gyermeké, felragyog.
- A város valóban meseszerű, olyan, mint ahogy az a Harry Potter-könyvekben szerepel. A négy év egyetem és egy év pénzügyes munka után itt folytattam a tanulmányaimat, ahol az idén szereztem meg szociálpolitikából a magiszteri fokozatot, közben pedig az egyetemi bárt vezettem, és érdekes fakultatív programokra – például Bill Clinton vagy a Gangnemes Psay nyilvános előadására – jártam. A mostani munkahelyemre egyetemi ajánlással kerültem, a cég csapott le rám még a tanulmányaim ideje alatt. Két év után is úgy érzem, mintha mesében élnék. Tudja milyen hihetetlen az, amikor egy teljesen átlagos óbecsei lány belecsöppen egy mesevilágba? Oxford az én mesém, és én nagyon-nagyon boldog vagyok, hogy ott tanulhattam.
Nadina egy éve operációs menedzserként dolgozik egy, az egyetem keretében működő szoftveres cégnél, amely termékével a kutatók munkáját szeretné megkönnyíteni. De a lány haza szeretne térni, mert változásokat akar az országban.
- Az élet nehéz Szerbiában, ezzel tisztában vagyok. Két éve, amikor hazajöttem, szinte az egész város sötétségbe borult, mert nem fizette az önkormányzat az áramot – mintha a középkorba léptem volna vissza, hihetetlen volt. Egy ilyen helyzetre fel kell tudni készülni... Errefelé sajnos ritkán fordul elő az, hogy valaki azért kezd el politizálni, mert jobbá akarja tenni a világot, hanem azért vágnak bele, hogy a saját jövőjüket biztosítsák. A szerbiai politika élet működése sokban hasonlít az olasz maffiáéhoz, csak a maffiacsaládok helyett nekünk pártjaink vannak, és ha nem vagy tagja valamely „családnak”, nem kapsz állást. Nekem ez visszataszító, ezt szeretném egyszer megváltoztatni. Nagyon nehéz lesz, de ennek az országnak olyan remek adottságai vannak, sok okos és tettre kész fiatallal, de nekik az orrukra csapják az ajtót. Én azt szeretném, ha egy olyan országban élhetnénk, ahol a fiataloknak nem csak a kivándorlás jelentené a jövőt.
Azoknak, akik külföldön szeretnének tanulni, azt tanácsolja: legyenek magabiztosak és önállóak.
- Külföldön senkit nem érdekel, kinek a gyereke vagy, csak az számít, amit leteszel az asztalra. Vannak problémák, amikor az ember haza akar menni, aztán kisírja magát, lefekszik és másnap megy az élet tovább. Nincs ki átöleljen és megvigasztaljon, de kitartónak kell lenni. Arra is fel kell készülni, hogy sokszor mondanak majd nemet. Hiába voltam Amerikában az évfolyam legjobb tanulója, sok egyetem elutasított, mert nekem teljes ösztöndíjra lett volna szükségem, és ha nincs elég pénzed, nem vesznek fel. Ilyenkor tudni kell azt, hogy te nem vagy rossz diák, és ki kell tartani. Ha becsukódik egy ajtó előttünk, ki fog nyílni egy másik, csak hinni kell magadban.
Nadina tavaly azt gondolta, elérkezett a változások ideje, és képviselőjelöltként indult a tartományi választásokon. Keserűen vette tudomásul, hogy tudása, tapasztalata, lelkesedése csak a lista végére biztosított számára reménytelen pozícióit. Mindezt úgy élte meg: nincs rá szüksége ennek az országnak. Amikor arról kérdezem, hogyan képzeli el az életét öt vagy tíz év múlva, mégis határozottan kijelenti: Újvidéken fog élni, és a tartományi képviselőházban fog dolgozni.
