Úgy indult, mint egy csodálatos történet.
„Állandó figyelmet fordítunk a rendszer megszervezésre, működésére, korszerűsítésére és gazdaságosságára – a hangsúly pedig mindig a polgároknak nyújtott szolgáltatás minőségének javításán van. Mindez kihatott a korábban elkészített analízisekre, aminek köszönhetően az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Bank és az Európai Újjáépítési Ügynökség bizalommal a Vízművek és szabadkai község felé (2007-ben még község volt – szerző megj.) saját hitelét, illetve támogatói eszközeit fektette az új és korszerű szennyvíztisztító kiépítésébe. A teljes projektum 2008-ig befejeződik, és ekkor új életre kel a Palicsi-tó, a polgároknak pedig sokkal nagyobb lehetőségük lesz arra, hogy a városi szennyvízhálózatra kapcsolódjanak. Ily módon megoldjuk ezt a jelentős urbánus, kommunális, vízgazdálkodási és ökológiai problémát a fejlesztési szükségleteinkhez mérten.” – állt abban a sajtónyilatkozatban, amit 2007. március 30-án osztott ki a Vízművek és Csatornázási Közvállalat, és ekkor került sor az úgynevezett iszapvonal kiépítéséről szóló szerződés aláírására is.
Fotó: Molnár Edvárd
A Palicsi-tó a XIX. században mindig is vízszintcsökkenéssel küzdött, ami egyáltalán nem tett jót a tó élővilágának, főként a nyári melegekben, és a növényvilág burjánzása is folyamatos gondot okozott, valamint a halállomány csökkenése. A legnagyobb gond ugyanakkor 1970 nyarán jelentkezett, amikor a víz szennyezettsége és az algaburjánzás miatt oxigénhiány alakult ki a tó vizében, és elpusztul a tó szinte teljes élővilága, így jegyzik legalábbis a Palicsról szóló könyvek. Az ökológiai katasztrófa után 1971-ben kiszárították a tavat, és eltávolították az egész iszapot a tófenékről. Majd szennyvíztisztítót építettek ki, és 1976-ban újra feltöltötték a tavat. Az akkori szennyvíztisztító kapacitását ugyanakkor túlnőtte az akkor rendkívül fejlett ipar, és a tó állapota az újítások és drasztikus beavatkozások ellenére újra romlásnak indult. Így 2001-ben egy újabb ökológiai katasztrófától tartva a községi képviselő-testület döntést hozott arról, hogy egy új szennyvíztisztító kiépítésére van szükség. Egy olyan szennyvíztisztító megépítését álmodták meg, amely kielégíti Szabadka akkori és jövőbeli fejlesztési szükségleteit is. Olyan szennyvíztisztítót akartak, amely a tisztítás után olyan minőségű vizet gyárt, ami nem segíti elő a tó eutrofizációját, és így magasabb szintre kerül a környezetvédelem, valamint a tó körüli turizmus is.
2004-ben elkészült az új szennyvíztisztító megvalósíthatósági tanulmánya, majd 2006-ban kiírták a pályázatot a kivitelezők számára, hogy 2007 márciusában el tudják kezdeni a munkálatokat. A 17,67 millió euró értékű beruházás – amire a közvállalat 9 millió euró hitelt vett fel az Európai Újjáépítési és Fejlesztési Banktól, 4,72 millió euró támogatást kapott a város az Európai Újjáépítési Ügynökségtől az iszapvonal kiépítésére, az olasz állam további 600 ezer euró támogatást ígért, valamint a városi költségvetésből kellett elkülöníteni a fennmaradt összeget – kivitelezőjének a holland DHV Water vállalatot választották. Az új szennyvíztisztító kapacitása a tervek szerint 36 ezer köbméter víz feldolgozására lett volna képes naponta, illetve 72 ezer köbméter feldolgozására esős időben (ami kétszer több, mint amire a régi víztisztító képes volt), és több esős idő esetében 108 ezer köbméter víz feldolgozására, mechanikus úton. A tervek szerint az iszapot is felhasználták volna biogáz kitermelésére, hogy elektromos áramot állítsanak elő, amiből el tudták volna látni az egész szennyvíztisztítót árammal.
A csodás történetben azonban már az építkezés kezdetén viharfelhők is megjelentek, mert a munkálatok megkezdése hónapokat csúszott, hiszen szeptemberben láttak neki a munkálatoknak. Majd 2008-ban bár folyamatosan dolgoztak, a munkálatokat csak 2010-ben fejezte be a kivitelező, azzal, hogy bár 2009-ben már működésbe helyezték az új vízvonalat, már itt hibákra bukkantak, a munkálatok végén pedig számos megjegyzést tett a kivitelezőnél a közvállalat. Több ellenérzés és javítás után végül 2012-ben nyitották meg ünnepélyes keretek között a szennyvíztisztítót, ekkor kapta meg a működési engedélyt.
– A tó vizének megőrzése érdekében 1975-ben beindult az a szennyvíztisztító berendezés, mely egészen mostanáig működött, ám sem kapacitásban, sem a megtisztított víz minőségében nem bizonyult megfelelőnek, ezért volt szükség ennek az európai standardoknak megfelelő berendezésnek a megépítésére, melynek köszönhetően lehetővé vált a mechanikai és biológiai mellett a vegyi tisztás is. Külön figyelmet fordítottunk a környezetvédelemre, mert a Palicsi-tó a prioritásaink élén áll, éppen ezért a tisztítás után a víz nitrogén- és foszfor-tartalma az előírt határértékek alatt lesz – nyilatkozta Snežana Pejčić, a Vízművek és Csatornázási Közvállalat akkori igazgatónője 2012-ben a szennyvíztisztító ünnepélyes átadásán. Akkor Bojan Pajtić, a tartományi kormány elnöke is az ökoszisztéma fenntartásának jelentőségét emelte ki, míg Vincent Degert, az Európai Unió szerbiai küldöttségének vezetője, aki először 2010-ben tett látogatást a szennyvíztisztítónál, örömét fejezte ki, hogy a berendezés eleget tesz az európai standardoknak, így tisztább és egészségesebb környezetet teremt a szabadkaiaknak.
A szennyvíztisztító körüli munkálatok majd csak 2013 márciusában fejeződtek be, hiszen a közvállalat ekkor írta alá a végső számlát a kivitelező vállalattal.
De hogy addig, amíg a szennyvíztisztító épült, mi történt a Palicsi-tóval, amely kiváltó oka volt az egész építkezésnek? 2009-ben megtörtént egy újabb tömeges halpusztulás, amikor több tonna halat távolítottak el a tóból. Majd időközben a politika elkezdett nyíltan beszélni arról, hogy annak ellenére, hogy megépült az új szennyvíztisztító, még mindig az egyik legnagyobb szennyezője a tónak. Amellett ugyanis, hogy sokkal jobb minőségű víz folyik a tóba, mint régen, hiszen jelentősen jobb lett a szennyvíz tisztítása, a leülepedett és kiszárított iszapot ugyanakkor nem használják fel elektromos áram előállítására, és nincs is hol tárolni. A tóhoz mintegy 50 méterre található területen tárolják azt. Évente 3000 tonna iszapot termel ki a tisztító, ami a nitrogén és foszfortartalmának köszönhetően nagyon jó komposzt, amit a mezőgazdaságban ki lehetne használni, erre azonban most még nincs mód. A szabad ég alatt levő iszapból pedig az esővíz a tóba mossa azokat az anyagokat, ami a tó növényvilágának a burjánzását segíti elő.
Ugyanakkor itt van ez az ünnepek alatt jelentkezett probléma is, amikor ugyanis nem esett nagyobb mennyiségű csapadék, de a szakemberek szerint az ipar jelentősen több vizet használt a tisztításhoz, és több szerves sav került a rendszerbe, mint amit fel tudott volna dolgozni a tisztító. Így ismét nitrogénnel és foszforral táplálták a tó vizét, aminek tavasszal látjuk majd meg a hatását.
De mint a közvállalat vezetői kiemelték, nem ritka jelenség az, hogy nem tudják a beáramló szennyvízmennyiséget feldogozni...
