Szabadkán ebben az évben öt választott orvost marasztalt el a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap, és felszólította őket, hogy fizessék ki azoknak a felírt gyógyszereknek az árát, amelyek a biztosítási alap elbírálása szerint nem tesznek eleget a gyógyszerfelírási szabályzatnak. Az ilyen elmarasztalások nem egyedi esetek, a biztosítási alap már korábban is kiszabott kártérítést, ám eddig a kártérítéssel – a meghatározott összeggel – a Szabadkai Egészségházakat, az intézményt terhelték, vagyis a felelősség kollektív volt. Az idén először érkezett a biztosítási alaptól a felszólítás az orvosok címére.
Ez az eset nem csak Szabadkát érinti, más városokban is a páciensek kartonjainak átvizsgálása után a Köztársasági Egészségbiztosítási Alap felszólítást küldött ki az orvosoknak, egyes helyeken bírósági felszólítás érkezett az egészségházak címére, más esetben az orvosok tettek feljelentést a biztosítási alap ellen.
– A terápia, vagyis a gyógyszerek kiírásában a választott orvos nemcsak a gyógyszerfelírási szabályzatot követi, hanem támaszkodhat a saját szakértelmére, tudására. A Köztársasági Egészségbiztosítási Alap a már említett szabályzattal nem azt határozza meg, hogy a választott orvos milyen gyógyszert írhat ki a betegnek a különböző betegségek esetén, csupán azt, hogy mely gyógyszerek költségeit fedezi a biztosítási alap és mely diagnózis esetén. Vagyis ez a szabályzat csupán anyagi oldalról közelíti meg a gyógyszerek kiírását, nem avatkozik az orvosok szakértelmébe – magyarázta dr. Ljiljana Miljački, a Szabadkai Egészségházak általános orvosi ellátásának vezetőorvosa. Mint megtudtuk, a szabályzat a gyógyszereket kategóriákba sorolja. Az A kategóriába tartoznak azok a gyógyszerek, amiért csupán átalányt kell fizetni. Az A1-es listán vannak azok a gyógyszerek, amelyeknek a biztosítási alap csupán bizonyos részét fedezi. A B listán vannak az ampullás gyógyszerek, a C listán levő gyógyszerek kiírásához a konzílium véleményére van szükség, a D listán levő gyógyszerek pedig ugyan nincsenek bejegyezve, de az állam engedélyezte azok használatát, és ezeket általában darabszámra írják ki az orvosok.
– Az A és az A1-es listán található gyógyszereket csupán bizonyos diagnózis esetén írhatja ki az általános orvos receptre. Például torokgyulladás esetén bizonyos antibiotikumok költségeit fedezi a biztosítási alap, de például gennyes seb esetén már nem – magyarázta a doktornő. – Gyakran kerülünk abba a helyzetbe, hogy a szakorvos által meghatározott terápiát nem tudjuk kiírni. Ebben az esetben senki nem vonja kétségbe, hogy indokolt-e a terápia alkalmazása, csupán az a kérdés merülhet fel, hogy a meghatározott diagnózis alapján a szabályzat szerint kiadható-e receptre a megszabott gyógyszer, vagy sem. Sajnos gyakori probléma, hogy az általános orvosok és a páciensek között konfliktus alakul ki ilyen esetben. Minden orvost, így a szakorvosokat is érinti az egészségvédelmi törvény 11. szakasza, mely szerint az orvos köteles tájékoztatni a beteget a jogairól és kötelezettségeiről, ezt azonban sokszor nem teszi meg, így a választott orvos kerül kellemetlen helyzetbe, amikor már a gyógykezelésre kerül sor, és a páciensnek el kell magyaráznia, hogy nem kaphatja meg a gyógyszert a biztosítási alap terhére – részletezte.
Dr. Miljački elmondta, az általános orvosok ugyan javasolhatnak más gyógyszert, amelynek hasonló hatása lesz a szervezetre, és amelynek a költségeit már fedezi a biztosítási alap, de nem lehet minden esetben más gyógyszert javasolni, és gyakran a páciensek sem fogadják el a másik gyógyszert.
– A szabályzat kitér arra is, hogy az általános orvos bizonyos gyógyszereket kiírhat-e a szakorvos véleményének kikérése nélkül is. Bizonyos kardiológiai gyógyszerek esetén szükség van a kardiológus véleményére, de sokszor más szakorvos véleményét is ki kell kérni. Ezekben az esetekben a terápia, vagyis a meghatározott gyógyszerek kiírását csupán a két szakorvosi vizsgálat között lehet kiírni. Vagyis ha a szakorvos javaslata szerint a gyógyszert egy évig kell a páciensnek szednie, akkor egy év után meg kell a vizsgálatot ismételni ahhoz, hogy a terápiát az általános orvos folytatni tudja. A választott orvosok leggyakrabban a krónikus betegek esetében hibáznak, akik hosszú éveken keresztül szedik ugyanazokat a gyógyszereket, az orvosok nem tudják ugyanis fejben tartani, hogy mikor kell a páciensnek megújítani a szakorvosi vizsgálatot, erre nem kerül sor időben, és a biztosítási alap nem hagyja jóvá a felírt gyógyszer költségeinek fedezését. Az elmúlt időszakban legtöbbször ez okozta a biztosítási alap elmarasztalását – tudtuk meg a doktornőtől. – Vagyis soha nem szakmai hiba okozza a kártérítési igényt, hanem azok adminisztrációs gondokból erednek. Sokszor az általános orvos el is küldi a pácienst a szakorvosi vizsgálatra, csak a kórházban a szükséges vizsgálatok elhúzódnak, a gyógyszert pedig a páciensnek be kell vennie – mondta.
A páciensek pedig sokszor panaszkodnak arra, hogy a felírt gyógyszerek a csomagolás miatt nem fedezik az egy hónapi szükségletüket.
– Sajnos a csomagolás miatt a felírt gyógyszerek sokszor nem fedezik az egy hónapos adagot, a biztosítási alap szabályzata szerint az általános orvos legfeljebb egy hónapos adag gyógyszert írhat ki, a gyógyszerek nem haladhatják meg az egy hónapos szükségletet, így sokszor nem nyílik lehetőség két doboz gyógyszer felírására. Ez egyáltalán nem jó módszer, hiszen csak megnöveli a vizsgálatok számát, és további nyomást jelent az orvosokra. Megtörténik, hogy egy-két nappal hamarabb kiírják az új doboz gyógyszert, mint arra jogosult lett volna a beteg, így kártérítést kell fizetniük az orvosoknak. Ezeket az összeget a biztosítási alap határozza meg annak alapján, hogy mekkora kárról van szó. Több esetben csak pár száz dinár, ezt az orvosoknak ki kell fizetniük, mégis soknak tekinthető, mert lelkiismeretesen végezték a munkájukat – mutatott rá dr. Miljački.
