A Vajdasági Tehetségsegítő Tanács a született tehetség díjával tüntette ki a szabadkai Lakatos Vivient, aki alig ötévesen már Brahmsot, Vivaldit, Schindler-listája filmzenét játszik nagyközönség előtt. A szabadkai Zeneiskola rendkívüli diákjaként most éppen az országos versenyre készül, ahol – mivel az ötéveseknek még nincs saját korosztálya – az idősebbek, 7-8 évesek kategóriájában méretteti meg magát.
Vivien szorgalmas és kötelességtudó, mondja édesapja (Fotó: Molnár Edvárd)
Vivien zenész családba született, az apuka hegedül, a nagyobbik lány csellózik, a kisebbik lányról pedig hamar kiderült, hogy kifinomult zenei érzéke van.
– Vivien nagyon szerette az Óz, a nagy varázslót, azt vettük észre, hogy másfél évesen már énekelte, dúdolta a dalokat, még beszélni sem tudott. Hároméves múlt, amikor már játszott a hegedűvel, húzogatta, próbálgatta. A nagyobbik lányom csellózik, vele gyakorolgattunk, a kicsi pedig hallgatta, figyelt, látszott, hogy érdekli, így megpróbáltam Viviennek is mutatni néhány dalt, mint például a Boci-boci tarkát, a Hull a pelyhest, és annyira fogékony volt, hogy mutatás és hallás alapján gyorsan meg is tanulta lejátszani alig négyévesen. Persze a nagy kedvencet, az Óz, a nagy varázslóból ismert Over the rainbow-t is megtanulta – mesélte az apuka, Lakatos Róbert, akitől azt is megtudtuk, hogy Vivien decemberben lett ötéves, és az utóbbi 5-6 hónapban már koncertdarabokat is játszik. – Fejből tanul, mutatás, hallás alapján, mert kottát még nem tud olvasni. December végén bevittem a zeneiskolába, hogy hallgassák meg. Éppen másnap volt az iskolában nyílt óra, ahol felléptek a vonósok. Zsiga Pál, a zeneiskola tanára amikor meghallotta Vivient játszani, mondta, hogy lépjen fel ezen a nyílt órán. Ez volt az első fellépés. Nem izgult. Ilyen kicsinek ez talán még inkább játék, bár kötelezettségérzete van, mert nagyon szomorú tud lenni, amikor hibázik, és kitartó is. Kitartóan, türelmesen gyakorol. Megkérdeztem Zsiga Páltól, hogy van-e lehetőség versenyekre menni. Versenyekre járni zeneiskolásként lehet, Vivient pedig a zeneiskola rendkívüli diákja lett januárban, miután a nyílt órán meghallották játszani. Március 8-án Topolyán volt egy nemzetközi hegedűverseny. Vivien a legkisebbek kategóriájában versenyzett, a 7-8 évesek között, és tizenvalahány versenyző között ő lett a legjobb a kategóriában – mondta a büszke apuka.
Az első fellépést azóta már több szereplés is követte. Például amikor Lezsák Sándor, a Magyar Országgyűlés alelnöke járt Szabadkán, a városházán tartott rendezvényen Vivien is fellépett. Több karácsonyi koncerten is színpadra állt, ahol cigányzenekarral és vonósnégyessel is muzsikált, és a született tehetség díjának átvételekor is megtapasztalhattuk, milyen is, amikor egy ötéves ujjai alatt születik meg a dallam. A versenyek időszaka pedig most kezdődik. Vasárnap, március 30-án az országos versenyen mérettetik meg, valamint lehetőség van még 4-5 versenyen való részvételre is.
Amikor megkérdeztem a kislányt, hogy izgul-e a verseny miatt, szinte nem is értette, hogy miért is kérdezek ilyet. Mert miért is izgulna? Hiszen számára annyira természetes dolog, hogy hegedül – akár otthon a családdal, akár közönség előtt. Vivien a kérdések elől inkább még elbújik, de amikor arra kértem, hogy játsszon nekünk valamit, a hegedűt örömmel, unszolgatás nélkül vette a kezébe. A hegedűt megragadva pedig már tova is tűnt az apa ölében megbúvó kisgyerek, helyette egy magabiztos, egyenes kiállású, a munkára koncentráló kis virtuózt láthattunk.
