Összesen huszonhét éve, vagyis 1988 óta tartják meg június 26-án a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelem nemzetközi napját, hogy ezzel is felhívják a figyelmet annak veszélyeire és a drogkereskedelem elleni harc fontosságára. Az ötlet az Egyesült Nemzetek Szervezetétől (ENSZ) származik, amely 2003-óta arra is kötelezi az országokat, hogy akciótervekkel rukkoljanak elő a fogyasztás, a függőség és a kereskedelem csökkentésére. Az akcióterv-elképzeléssel akkor azt szerették volna elérni az illetékesek, hogy ötven százalékkal csökkentsék a tiltott szerek használatát, azonban kudarcot vallottak…
Fotó: Ótos András
Világszerte nőtt a droggal kapcsolatba került emberek száma.
Az ENSZ Kábítószer- és Szervezett Bűnözés Elleni Hivatalának (UNODC) statisztikái szerint a drogfogyasztás egyre nagyobb méreteket ölt világszerte. A 2009-es adatok arról tanúskodnak, hogy a 2003–2009-es időszakban két százalékkal nőtt a 15–64 év közötti droghasználók száma, valamint arról is beszámolt, hogy évente 200 ezer ember haláláért felelősek a tiltólistás tudatmódosító szerek. Az ENSZ adatai szerint a világon megközelítőleg 230 millió ember fogyaszt illegális kábítószert.
Szerbiában megközelítőleg százezer kábítószer-fogyasztó van, a fiatalok nyolc százaléka rendszeresen él ezzel a káros szenvedéllyel. A kutatások adatai szerint a drogfüggők átlagban harmincévesek, munkanélküliek, nem élnek házastársi viszonyban és egyre később kérnek segítséget. Külső beavatkozás nélkül pedig csupán néhány százalékuk képes letenni a szereket.
Az országban a kábítószer-fogyasztás tehát nem mellőzhető probléma, mint ahogy az alkoholfogyasztás és a családon belüli erőszak sem. A függők és áldozatok pedig sokszor túl későn kérnek segítséget, hiszen olyan társadalomban élünk, ahol gyakorlatilag a tranzíció, a nyugati felzárkózás emelte ki ezen súlyos problémákat a tabutémák mélységéből. Ez volt az a pont, amikor az állam is komolyabban kézbe vette ezeket a gondokat, komolyabban támogatni kezdte a függőket és az áldozatokat.
A drogfogyasztás megfékezése érdekében az illetékesek egy nyilvántartást kívánnak nyitni a függők részére, amely révén könnyebben „szemmel tarthatóak” lennének. Jelen pillanatban is több ezren járnak terápiára és folytatnak kemény küzdelmet ezekkel a szerekkel.
A szakértők már többször is beszéltek arról, hogy a kábítószerek fogyasztása sokszor trendek követésére és a megfelelni akarásra vezethetőek vissza, elsősorban a fiataloknál. Erre a legszembetűnőbb példa a masszívan dohányzó és köhögő általános iskolások, vagy a tőlük valamivel „tapasztaltabb” középiskolások, akik a szünidő előtti hetekben kettesével sorakoztatják fel az üres sörösüvegeket a bolt előtti járdán. A bagó pedig ott lóg a szájukban, miközben nagy hozzáértéssel, mértani pontossággal rakosgatják az üvegeket…
Így kerülhet utána kapcsolatba a fiatal a keményebb drogokkal. Ha gyengébb jellem, könnyen függővé válhat, ha pedig valamivel határozottabb és szemfülesebb vagy bátrabb, akár potenciális pénzforrásként is tekinthet rá. A gyerekkori megfelelni akarásból, vagánykodásból pedig nagy vonalakban így lesz függőség, vagy bűnözés. Igaz, ez nem minden esetben van így, de ezekre a lépcsőfokokra már nem kell túl nagyot ugrani…
Persze, ez nem csak a klasszikus értelemben vett drogokra igaz. A legálisan beszerezhető stimulánsok is pont ugyanilyen romboló hatásúak tudnak lenni, elég csak az alkoholra gondolni. Tavaly Szerbia európai viszonylatban a negyedik helyet foglalta el az alkoholfogyasztás tekintetében, amely azt jelenti, hogy átlagban, egy hazai polgár 11 liter színtiszta szeszt fogyaszt el évente. Valahol nem is csoda, hogy ennyien az üveg mélyén keresik (tévesen) a megoldást a problémáikra, amikor feszült a hangulat az országban, amikor éhbérért dolgoztatják az embereket, akik már mindenféle nagyravágyó álomról rég letettek. Nagy részük talán azzal is megelégedne, ha maradna valami a pénztárcában a hónap végén és iható lenne a csapvíz.
Végül, ha már a drogfogyasztás és a gazdasági és pénzügyi helyzet közötti párhuzamok merülnek fel, arról is szólni kell, hogy a közvélemény körében elhíresült porok és egyéb tudatmódosító szerek nem éppen a „kedvező árfekvésről” híresek. Sajnos, a valóságtól menekülő, nyomorúságos fizetésből élők sokkal olcsóbban is áthidalják az egyre elviselhetetlenebb realitás borúlátó hétköznapjait. A ragasztó és benzingőz meglehetősen olcsó és tömény „kikapcsolódást” nyújthat bárkinek, szinte bármikor. Az előbbit a boltban különösebb probléma nélkül be lehet szerezni, az utóbbira pedig az éj leple alatt lehet szert tenni (olyan módszerekkel, amelyeket már a kilencvenes évek ínséges idejében tökélyre fejlesztettek egyesek).
A műanyag zacskókkal botorkáló szédelgőket pár éve még ritka „látványosságként” tartották számon a székvárosban, ma pedig úton-útfélen összefut velük az ember. Ezek az eszüket vesztett szegény ördögök – mint egy nyitott ablak mellett lévő kórházi ágyra függesztett kórkép egy szeles délutánon – imbolyognak előttünk fényes nappal, állandóan arra emlékeztetve, hogy a pénztelenség egyre inkább felőrli mindannyiunk racionalitását és józan eszét, miközben a kormányépületből áradnak a jó hírek, a költségvetési hiány csökken, energiaválság nem lesz, a veszteséget termelő vállalatokat még decemberig fogja pénzzel tömni az állam, hogy ne roskadjanak magukba…
