Terjedelmes templom magasodik a falu központjában, körötte park, a mögötte lévő kálváriadomb tetején pedig a felújított kálváriakápolna látható. Megcsodálhatja bárki, aki áthalad Nemesmiliticsen. Azért mondom, hogy áthalad, mert a falu jó földrajzi fekvésének köszönhetően nem feltétlenül kell célszerűen Nemesmiliticsre indulni, hogy átkeljünk rajta: a falu a Szabadka–Zombor főútvonalon helyezkedik el, ha pedig megnyitnák a regőcei határátkelőt, akkor a falun keresztül vezetne a legrövidebb út Budapest és Újvidék között.
A csaknem 200 éves templom (Fotó: Diósi Árpád)
A harminchat (huszonhat magyar és tíz bunyevác) nemes család által létesített falu templomának 1752-ben tették le az alapkövét, ugyanabban az évben megalakult a katolikus plébánia, elkezdődött az anyakönyvvezetés és az iskolai oktatás. A templom sokáig készült, meséli Egedi Antal plébános. Az emberek egyedül készítették a téglát, azonban gyorsan megunták. Talán emiatt lett a templom mennyezete kissé alacsonyabb a kelleténél, s amikor ezt látták, leástak egy méternyit a földbe. Izgalmas történet, a lényeg, hogy a templom 1818-ban épült fel, három év múlva ünnepli tehát fennállásának kétszázadik évfordulóját.
MINDENKI ELMEGY
A plébános szerint egy összetartó magyar, horvát, bunyevác, szerb közösség él a faluban.
A kápolna egyben temetkezési hely is (Fotó: Diósi Árpád)
1981-ben 3685 volt a lakosok száma, 1991-ben 3292-en éltek a faluban, 2002-ben 3169-en voltak (közülük 1455 magyar, 581 horvát, 549 szerb, 217 bunyevác), a 2011-es népszámláláskor pedig 2746 lakost számoltak össze. Harminc év alatt tehát a falu egynegyede „eltűnt”. Beszélgetésünk kezdetén, Aleksandar Vidaković polgármestert (megítélése szerint a helyi közösség tanácsának elnöke túl „szocisan” hangzik) arról kérdezem, minek tudható be ez a fogyás.
– Az elvándorlás a legnagyobb oka annak, hogy csökken a lakosság száma. Korábban a fiatalok az elvégzett iskola/egyetem után a nagyobb városokban maradtak Szerbiában, kisebb részük a háború alatt kiment Magyarországra. Az utóbbi három-négy évben azonban ez a folyamat felgyorsult, szerintem most már 2800 lakosa sincs a falunak. Becslésem szerint 2200-nál tartunk jelenleg. Sok fiatal kiment külföldre élni, dolgozni. Nemcsak az anyagiak miatt mennek el, hanem azért is, mert biztonságot keresnek az életükre. Ez minden nemzetiségre vonatkozik, a magyaroknak annyival egyszerűbb a dolguk, hogy a magyar állampolgársággal könnyebben és jobb munkát tudnak találni. A horvát állampolgárság és útlevél feljogosít ugyan az ottlétre, de nem minden EU-országban lehet vele munkát vállalni hivatalosan. Miután Németország a horvát állampolgárok előtt is megnyitotta kapuit, megint sokan elmentek.
A GYÓGYFÜRDŐ ÚJRAINDÍTÁSA SEGÍTENE
A polgármester elmondása szerint a falu zöme mezőgazdasággal foglalkozik, többnyire kukoricát, búzát, napraforgót termesztenek. Kevesebben foglalkoznak állattenyésztéssel és tejtermeléssel, valahányan Zomborban dolgoznak az alsóneműgyárban, nem kevesen pedig Szabadkán az ipari övezetben találtak munkát.
|
NEMESEK A falu neve a lakosság összetételéből származik. Nemes a nemesekről, mely titulust jelent, a Militics feltehetőleg a „miles”, „militis” – katona, katonás latin szóból ered. Nemesi sír a kápolna alatti katakombában (Fotó: Diósi Árpád) A bunyevácok lerövidítették Lemes-re, németül Lemesch vagy Berauersheim a falu neve, szerbül pedig 1925-től Svetozar Miletićnek hívják. Nemesmilitics Szerbiában az egyetlen nemes előnevű település, és mint ilyen tagja a nagy családnak, amely több mint harminc nemes előnevű településből áll szerte Magyarországon, egy van Szlovákiában és egy van Ausztriában. Minden évben egy-egy település a házigazdája a nemes előjelű települések találkozójának. Szeptember 26-án Nemesnádudvaron tartják meg a nemes települések találkozóját, ahol a nemesmiliticsi tánccsoport is fellép majd. Egyébként ma is élnek a nemesi családok utódai a faluban. Nemrég kiállítást szerveztek a faluban a családi címerekből. Alakulófélben van egy egyesület a faluban, amely helyi múzeumot fog működtetni, ahol az Egedi Antal plébános által a Nemesmiliticsen és környékén összegyűjtött tárgyakat állítják ki: szerszámoktól kezdve mezőgazdasági eszközökön keresztül egy régi halottaskocsiig. |
– Az utóbbi néhány évben feltörőben van a feldolgozóipar, a híres nemesmiliticsi paprikára és a nemesmiliticsi kulenre gondolok elsősorban. Sikerült két egyesületet létrehozni faluszinten, s amióta ez megtörtént, a különböző pályázatoknak köszönhetően az emberek bővíteni tudják termelésüket és helyüket a piacon.
A polgármester elmondása szerint sok támogatást nyert a falu a USAID-től, valamint a falu magyarországi testvértelepülése is sokat segített, amelynek köszönhetően IPA-pályázatból is sikerült nyerni.
Az egykor virágzó gyógyfürdő (Fotó: Diósi Árpád)
Sajnos, amikor megtörtént a privatizáció a földműves-szövetkezetben, kétszázan munka nélkül maradtak, s azóta semmi sem nyílt a faluban, ami munkát tudna adni az embereknek.
– A falu jövőjét, a lakosság elvándorlásának csökkenését, sőt visszatérését nagymértékben megsegíthetné a valamikori híres nemesmiliticsi gyógyfürdő újranyitása. Nagy múltja van a fürdőnek, és jövője is lesz, sajnos Szerbiában még nem adattak a lehetőségek ahhoz, hogy a gyógyfürdők olyan helyet foglaljanak el a turizmusban, amely megilleti őket.
A nemesmiliticsi gyógyfürdő 1971 óta nem működik. Azóta több kezdeményezés volt az újraindítására, de hasztalan. A jelenlegi vezetésnek sikerült elérnie, hogy a helyi közösség rendelkezzen felette. Az új törvény ugyanis elvette a helyi közösségektől az összes vagyont, de fellebbezés után sikerült elérni, hogy a gyógyfürdő területével – ami hét hektárt tesz ki – a helyi közösség rendelkezzen, függetlenül attól, hogy állami tulajdonban marad.
A gyógyfürdő újraindítása kapcsán a polgármester bizakodó.
– Tudjuk, milyen úton kell indulni, csak pénzt nem tudunk szerezni hozzá. Maga a kútfúrás, hogy vízmintát vegyünk, nagyon sokba, 800 ezer euróba kerül és ezt pályázati pénzekből kell megoldani. A meglévő bizonylatunk a vízmintáról a XIX. század végéről való, sajnos ezzel nem tudunk beruházásokra pályázni. Eddig sok energiát fektettünk ebbe a projektumba, mert nagy lehetőséget látok benne a falu fejlesztése tekintetében. Amíg polgármester vagyok, arra fogok törekedni, hogy a gyógyfürdőt valamilyen formában újraélesszük – mondja Aleksandar, aki egyébként magánvállalkozóként vendéglátással foglalkozik.
AZOKNAK, AKIK ITT MARADTAK
A faluban általános iskola működik, ahol mind a nyolc osztályban magyarul és szerbül is folyik az oktatás. Az idén nyolc magyar elsős indult iskolába, jövőre pedig remélhetőleg tizenegyen lesznek, ami pozitív, ha figyelembe vesszük, hogy korábban volt olyan év is, amikor az alacsony létszám miatt tagozat-összevonással fenyegettek.
Az iskolaépületet a közelmúltban újították fel, új ablakokat szereltek fel, felújították a tetőt, és folyamatban van az épület homlokzatának a tatarozása is.
|
ÖSSZETARTÁS ÉS ELIDEGENEDÉS Mátyus András, a Magyar Szent György Lovagrend németországi nagypriorja 1969 óta Németországban él, de gyakran visszajár szülőfalujába, és ahol csak tud, segít. Szülőfalujában és Vajdaság-szerte máshol is. Egyesületeknek, diákoknak. Többek között két helybeli siketnéma gyerek műtétét intézte el. Családja három éve egy 186 kilós harangláb elhelyezését finanszírozta a falu szélén lévő temetőben. Neki köszönhetően végezték el tavaly a múlt század elején épült kálváriakápolna külső tatarozását. Beszélgetésünk során arról kérdezem, hogy emlékezik vissza arra a közösségre, amelyet annak idején elhagyott, és milyennek látja ma. – Összetartó, segítőkész közösség volt, két nemzet élt, egymás nyelvét beszélték. Akkoriban még a falugyűlések magyar nyelven folytak. Mindig többen voltunk, most fele-fele az arány. Mi, eltávozottak mindent észreveszünk, amikor hazajövünk. Nagyon negatív irányban haladnak a dolgok, nemcsak a gazdaság, hanem az összetartás is. Mindig, amikor hazajövök, átjárom az utcákat, ahol két ember állt, kiszálltam az autóból és elbeszélgettem velük. Volt hol megállni, ma már nincs. Az emberek elidegenedtek egymástól, nincs az a kötődés, ami egykor még megvolt. Amikor néhány éve adományoztam a falunak a haranglábat a temetőben, ötvenen voltak, akik segítettek, amikor a kálváriát tataroztuk, még pénzért sem tudtunk embereket odavonzani. A falu nem az, ami volt, de az is lehet, hogy nem a falu, hanem a világ változott meg. |
A faluban óvoda és könyvtár is működik. Diszkó és több kávézó biztosítja a szórakozási lehetőséget. Van egy tűzoltóegyesület, egy sakkegyesület, egy vadászegyesület, egy falufejlesztéssel foglalkozó egyesület, továbbá egy-egy horvát, bunyevác, szerb és magyar kultúregyesület tevékenykedik a faluban.
Folyamatban van az iskola homlokzatának a tatarozása is (Fotó: Diósi Árpád)
A hetvenes évek óta folyamatosan dolgozunk, mondja beszélgetésünk elején Litvai Karolina, a Németh László MME elnöke.
– Jelenleg színjátszó csoportunk és néptánccsoportunk működik. Sajnos egyre kevesebb a gyerek, ezért egyre kevesebbet tudunk dolgozni. Egy időben diákszínjátszással is foglalkoztunk, de az egy ideje elmaradt. A fölső osztályokban olyan kevés gyerek volt, hogy nem volt érdemes megalakítani a csoportot. A felnőtt színjátszó csoport működik, minden évben részt veszünk a Vajdasági Magyar Amatőr Színjátszók Találkozóján. Új darabot kezdtünk, zajlanak az olvasópróbák, általában decemberben van a bemutatónk, utána a környező falvakban szoktunk tájolni. A szomszéd falvak kultúregyesületeit visszavárjuk, már ahol van színjátszás, mert egyre kevésbé van. Általában, miután a színdarab elkészült és tájolhatunk, akkor kezd a tánccsoport valami újba. Ezért alakult így ki, mert kevesen vagyunk, és sokan táncolnak is és a színjátszásban is részt vesznek – magyarázza Karolina.
Kérdésemre elmondja, hogy a tagság létszáma változó, húsz-harminc között alakul.
– Zombor nagyon kevés lehetőséget nyújt a középiskolásoknak, ezért kevesen maradnak itt a helyi magyar diákok közül. Például tizenvalahány felsős diákkal dolgoztam a diákszínjátszó csoportban, hárman maradtak, akiket csatoltam a felnőtt csoporthoz, a többi elment más városokba tanulni, bentlakós kollégiumban van, a hétvége kevés arra, hogy egy csoport munkájában részt tudjanak venni. Hétvégi próbákkal legfeljebb az Ötösfogat műsorába tudjuk őket bekapcsolni.
Karolina elmondása szerint kisebb az érdeklődés a kulturális programok iránt, lévén, hogy folyamatosan csökken a lakosság száma, de azoknak, akik még itt maradtak, érdemes dolgozni.
