Az igazságügyi szervek több magyar fiatalt, köztük az adai Apatócki Flóriánt és Thomas Smidtet, október 22-én egy temerini verekedés miatt egy hónapra vizsgálati fogságban helyeztek Újvidéken, miután vallási és nemzeti türelmetlenség szításával gyanúsították őket. A vizsgálati fogságot később január végéig meghosszabbították, a tanúk kihallgatására hivatkozva. A bíróság felkérésére az adai szociális-gondozói központ szakvéleményt készített a két helybeli tizennyolc éves fiatalemberről.
Az intézmény igazgatója, Apró Bakai Magdolna pszichológus a fiatalok tettét éretlenségükkel magyarázta, amelynek lélektani és társadalmi gyökerei is vannak. Ezek azonban a vajdasági magyarság jelentős részére jellemzőek, köztük családok hátrányos anyagi-szociális helyzete miatt a példaértékű szülői modell hiánya, valamint a kisebbségi létből fakadó érvényesülési nehézségek.
Apró Bakai Magdolna az adai fiatalemberek ügye kapcsán elmondta: megérti a bíróság döntését a vizsgálati fogságról, bár kérdéses számára, hogy ez jól hatással van-e rájuk, mert olyan egyénekkel vannak egy cellában, akik drogárusítással foglalkoznak. A fiatalokat inkább megfelelő szakemberek gondjaira bízná, mert a vizsgálati fogságnak koruknál fogva is nagy jelentősége lesz az identitásuk kialakulásában, emiatt kérdéses, ha eddig nem voltak ez ellen a társadalom ellen, ezután mi lesz.
– A gyámság inkább védelmező, mint vádló hozzáállással viszonyulni bármilyen bűntettel gyanúsított fiatallal szemben, mert a célunk az, hogy neveljék őket és próbáljanak hatni a személyiségükre, nem pedig a feltétlen büntetést szorgalmazzuk. Ez esetben is az a célunk, hogy a két fiatalembert nevelői célzattal segítsük, és megpróbáljuk kieszközölni a szakvéleményünk által, hogy amennyiben megbüntetik őket, akkor a gyámság gyakoroljon szigorított felügyeletet felettük. Természetesen mi csak ajánlatot tudunk tenni a bíróságnak, amely a végleges döntést meghozza – magyarázta Apró Bakai Magdolan. – Mindkét fiatal tipikus vajdasági magyar családból származik, amelyek nem rosszabbak és jobbak az átlagnál. Az egyik családnál elváltak a szülők, a másik családnál a hátrányos szociális-anyagi helyzet okoz gondot. Ennek a tényállásnak mindkét esetben nagy jelentősége van a fiatalok érzelmi világára, szociális kapcsolataik kialakulására, természetesen önhibájukon kívül. A társadalomnak figyelni kellene arra, hogy adoleszcens korú gyerekeket nevelő szülők, akiknek 40–50 éves korukra erejük teljében, gazdasági és professzionális eredményük csúcsán kellene lenniük, ennek éppen az ellenkezőjét élik meg. A szülőket a bizonytalanság és a munkanélküliség jellemzi, nagy részük alkalmi munkákból él. Emellett honnan lenne meg az a szülői kapacitásuk, hogy kellő erkölcsi normákat, értékrendet sulykoljanak a gyerekük fejébe, példát mutassanak és jó irányba tereljék őket, illetve kontrollálják a viselkedésüket? Manapság a szülők túl korán leadják a gyereküket a társadalomnak. Óvoda után átpasszoljuk az iskolának, könnyen engedünk a gyermek nyomásának. Ahogyan haladunk a felnőtt kor felé, a társadalmunkban a szülők indokolatlanul keveset vállalnak magukra a nevelésből. Részben, mert a szülő is el van keveredve a maga problémájával, hiszen általános bizonytalanságban nem tud stabilan viselkedni, emiatt a gyerekét sem tudja ebbe az irányba terelni. Az átlagról beszélek, és ezt átlagos jelenségnek tartom. A két fiatalember esetében ez ilyen módon csapódott le. A verekedés, testi bántalmazás gyerekek és fiatalok között egyébként is gyakori jelenség, akik okkal és ok nélkül pillanatok alatt leszámolnak egymással. Végül is lehetséges, hogy esetükben is így kezdődött a konfliktus, ami után már mindenféle szitok, nemzeti alapú is elhangzott. A szakvélemény elkészítése során a két fiatal esetében nem véltünk felfedezni olyan fajta tudatos, előre megfontolt szándékosságot, aminek a nemzeti gyűlölet szítása lett volna a célja – közölte a pszichológus
Apró Bakai Magdolna felhívta a figyelmet arra, hogy a társadalmon belül azok a fiatalok sérülékenyebbek, ezáltal szélsőségesebb viselkedésre hajlamosabbak, akik valamiféle hátrányban élnek. Ennek az oka lehet érzelmi vesztesség, nagy fokú szegénység, vagy hogy kisebbségben élnek, ahol többszörös nyomásgyakorlást élnek meg a többségi nemzet, kultúra vagy társadalom részéről. A pszichológus megjegyezte, hogy sok esetben a kisebbséghez tartozók éppen azért nem tudnak kibontakozni, mert állandóan érzelmi harcban vannak a rájuk gyakorolt pszichikai nyomással és elnyomással. A vajdasági magyarság, köztük a fiatalok elvándorolnak, munkanélkülivé válnak és nem tudnak érvényesülni. Az elmúlt 25 év történései megrengették ezt a társadalmat. Ebben az időszakban nőtt fel az a szülői generáció, amelynek jelenleg tizen- és huszonéves gyerekeik vannak, akiknek nem tudnak megfelelő modellt és életkörülményeket biztosítani.
– Sajnos ez általános jelenség, bár szerencsére vannak ettől eltérő pozitív példák is. Azonban, ha egy közösség egyharmada ilyen súlyos problémákkal küzd, akkor az visszahúzza az egész közösséget.
A temerini kocsmában elhangzott felkiáltás az elítélt náci mozgalomhoz kapcsolódik, amelyet a szegénység és a munkát kereső fiatalok tömörítésével sikerült erős mozgalommá szervezni. Ezek után nagyon elgondolkodtató, hogy a mi gyerekeink, – akik akár befejezik az iskolát, akár nem – ha nem látnak perspektívát a boldogulásra, akkor hova csapódjanak, mit tudnak maguknak találni. Biztos vonzók lesznek a különféle szélsőséges klikkek és hatások. A megoldás az lehet, ha a szülők keményen a családjuk mellé állnának, és nem hagynák magukat az általános fogyasztói társadalom nyomásával szemben, valamint, ha taníttatják a gyerekeiket. A magyar gyerekeknek egy lehetőségük van a kitörésre: a tudás. A szerb társadalom agresszívebbé vált az újkori balkáni háborúkat követően, ezt bizonyítják a pszichológiai felmérések. A vajdasági magyarság ebben a társadalomban él, és ez hasonlóvá tesz bennünket a többségi nemzettel. A vajdasági magyarság számára nem az a megoldás, ha felveszi a versenyt a többségi nemzet mentalitásával, és még keményebb, agresszívebb akar lenni, hanem ezen keresztül kell lépni. Egy ilyen kis számú közösség esetében csakis a tanulás és munka általi érvényesülés az, amivel különbbé válhat és megmaradhat. Máskülönben, ha beolvad, mindig is kevesebb lesz, nem fog tudni elbánni a többség tömegével és agresszivitásával – mondta Apró Bakai Magdolna.
