Amíg Szerbiában átlagosan évente kevesebb mint 40 kilogramm húst fogyasztunk fejenként, Dániában, Európa talán legnagyobb húskivitellel rendelkező országában, csak sertéshúsból az egy főre jutó fogyasztás 100 kilogramm évente. Ugyanakkor amíg Szerbia 5,7 millió hektár mezőgazdasági földterülettel rendelkezik, amiből 3,3 millió földterületen folyik a termelés (gyümölcs- vagy zöldségtermelés, legnagyobb részben pedig szántóföldi növények termesztése), Dániában a rendelkezésre álló 5,5 millió hektár mezőgazdasági földterület mintegy 60 százalékát művelik, vagyis kevesebb mint 3 millió hektár területen termelnek csak szántóföldi növényeket – a zöldséget és gyümölcsöt behozatallal fedezik, tulajdonképpen a legnagyobb mennyiségű mezőgazdasági importáru éppen ez –, mégis Európa negyedik legnagyobb mezőgazdasági exportjával rendelkező országról van szó.
A Szerbiai Médiumok Asszociációja, az EBESZ/IREX, valamint a Dánia támogatásával szerbiai újságírók dániai tanulmányúton vehettek részt, hogy megismerjék Dánia mezőgazdaságát, és azt, hogy mi teszi ezt – a hasonló természeti adottságokkal, ám teljesen más termelési hagyományokkal rendelkező – országot sikeressé. Így kaptunk mi is lehetőséget arra, hogy összehasonlítsuk Vajdaság mezőgazdasági termelését Európa sertéstenyésztő nagyhatalmával.
Az újságíróknak a parlamentben tett látogatásuk során Rene Cristiansen, a dán parlament Élelmiszerügyi, Mezőgazdasági és Halászati Bizottságának elnöke elmondta, Dániában mintegy 25 millió sertést dolgoznak fel évente, ami egyébként háromszor több, mint amennyire az országnak szüksége van, így annak jelentős részét exportálják. A sertéshús-kivitel 68 százaléka az európai piacra kerül, ebből is a legnagyobb mennyiség, az össz kiszállított mennyiség 20 százalékát Németország vásárolja fel. Rámutatott, a politika nem tudja követni a mezőgazdaság fejlődését, így nem is szól bele. Vagyis a kivitelre a dán állam nem ad támogatást, a termelők maguk ismerték fel, hogy olyan termelést kell folytatniuk, és csak úgy tudnak érvényesülni, ha a külföldi piacra is termelnek. Habár a külföldre szállított mezőgazdasági termékekből több milliárd euró éves bevétellel rendelkezik Dánia (2011-ben 16 millió euró értékű kivitelt valósítottak meg csak a mezőgazdaságból), mégis a mezőgazdaság az ország exportjának alig húsz százalékát adja.
Dániában megközelítőleg 130 ezer ember dolgozik a mezőgazdaságban, mintegy 73 ezren a termelésben és 58 ezren az élelmiszer-feldolgozásban. Mintegy 40 ezer farm működik, bár egyre kevesebb a farmok száma, évente csökken. A farmok átlagban 65 hektár területen gazdálkodnak. De egyre jellemzőbb, hogy ennél jóval nagyobb mezőgazdasági területtel rendelkező gazdaságok maradnak fenn.
A dánok megközelítőleg 150 évvel ezelőtt ismerték fel a szerveződés lényegét. Akkor a megélhetés, a piacon való fennmaradás hajtotta őket arra, hogy szövetkezetekbe, klaszterekbe szerveződjenek, azóta pedig a jól működő hagyományt fenntartják, hiszen így szakmai, de politikai erőt is képeznek. Rendkívül erős szövetkezeteik vannak, és tulajdonképpen minden nagyobb feldolgozóipart ők hoztak létre. Ez a helyzet a Dán Mezőgazdasági Tanácsadói Szolgálattal is, ennek keretében egy szaktanácsadó központ is működik, amely tanácsokkal látja el a termelőket, szakemberi segítséget kapnak a gazdák, illetve képzéseken is részt vehetnek. Az ország mezőgazdasági politikája szerint ugyanis jó mezőgazdasággal csak magas szakképzettségű termelők foglalkozhatnak. Dánia mezőgazdasága az ország egyik tartományában, Jyllandben koncentrálódik, itt található ez a szolgálat is, valamint az ország legnagyobb vágóhídja, a Danish Crown, amely 82 ezer négyzetméter területen működik, és 9000 farmmal dolgozik együtt.
Agnete Poulsen, a vállalat kooperatív menedzsere miközben végigvezetett minket azon a vágóhídon, ahol évente 22 millió sertést dolgoznak fel, elmondta, arra is odafigyelnek, hogy a sertés, amikor bekerül a vágóhídra, ne legyen ideges, csoportokba tartják őket, és az ideges egyedeket eltávolítják addig, amíg meg nem nyugszanak. Soha nem verik őket, csak a terelgetés megengedett. Egyébként a sertésfarmokon is nagy szerepet játszik a sertések csoportokban tartása. Állattartásuk arra összpontosul, hogy például a sertések soha ne érezzék magukat veszélyben. Így még az anyakocák is társaságban vannak más anyakocákkal.
A vágóhíd az úgynevezett humánus módszert alkalmazza a sertések leölésénél, mégpedig csoportokban altatják el őket, és csak utána teszik őket futószalagra, és szúrják őket nyakon. Agnete Poulsentől megtudtuk, még mielőtt a sertés bekerül a vágóhídra, már tudják, hogy melyik részét kinek adják el. Az összes fület és körmöt a kínai piac vásárolja meg, Amerikába szállítják a bordát, de például a japán piac csak olyan húst vesz meg, amelyen egy gramm zsír sincs, így ez a hús egy külön kontrollon megy keresztül, ahol eltávolítják róla a megmaradt kevés zsírt is. Amíg a japánoknak 350 grammos kis hústekercseket készítenek, Németországba kicsontozottan, hálóba csomagolják a lapockát, ugyanis a német vásárlók azt szeretik, ha az áru nagy és olcsó. A vállalat nem termel hulladékot, a sertésből mindent felhasználnak, a zsiradék egy részét emberi fogyasztásra, a másik részét pedig energiatermelésre használják. Így fűtik a vágóhidat. A belsőségekből állateledel készül, a csontból, valamint azokból a részekből, amelyeket nem lehet másra használni, lisztet készítenek, amit viszont az építőiparban is használnak, például az útépítésnél.
Egyébként Dániában csupán két vágóhíd létezik. Háztáji disznótorra már évek óta nem került sor, hiszen a vágást csupán az arra kiképzett állatorvos vagy mezőgazdasági szakember végezheti el. Danish Crown ugyan a legnagyobb vágóhíd, még sincs monopol helyzetben, ugyanis a sertéshús mintegy 90 százalékát az Európai Unió, illetve a világ többi piacára, összesen mintegy 140 országba szállítja.
Dániában évente mintegy 7–8 millió élő malacot szállítanak ki Franciaországba vagy Németországba, ugyanis Dániában nem végzik a malacok feldolgozását. Ugyanakkor, mint azt Asger Kjær Nielsentől, a Dán Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Tanácsadó minőségi menedzserétől megtudtuk, jelentős erőfeszítéseket tesznek az állategészségügy terén is, hogy a legjobb minőségű húst állítsák elő. Így például sikerült megtalálniuk azt a hormont a hím állatoknál, amely kellemetlen szagúvá teszi a húst. Így ma már nem végzik a sertések ivartalanítását sem, hiszen képesek csupán azt az egy hormont kiküszöbölni, illetve teljes mértékben eltávolítani.
Jens Ring, a Dán Mezőgazdasági és Élelmiszerügyi Tanácsadó vezető tanácsadója elmondta, ugyan sok hobbigazdaság létezik Dániában, de mindegyik nyereséges. Mintegy 10 ezer olyan gazdaság működik, ahol egy vagy több személyt foglalkoztatnak. Habár a legjelentősebb a húsfeldolgozás az ország területén, mégis jelentős mennyiségű tejterméket, sajtot készítenek, valamint a szántóföldi növénykultúrájuk is gazdag, valamint jelentős mennyiségű nyércprémet szállítanak ki külföldre. Az exportált mezőgazdasági termékek 12 százaléka prém és 27 százaléka hús. Halat csak saját fogyasztásra termelnek, kivitelre már nem.
Újságírói kérdésre, miszerint miért Dániától vásárolják fel a mezőgazdasági termékeket, hiszen például Szerbia olcsóban állítja elő ugyanazt a terméket, Ring elmondta, igaz, drágábbak a termékeik, mégis a kivitel megbízhatóbb, ők minden helyzetben szállítani tudják a megrendelt mennyiséget, ugyanabban a minőségben.
Szerbia mezőgazdasága összemérhetetlen Dánia mezőgazdaságával. Évtizedekkel régebbi technológiát használunk, de ugyanakkor a politika terén is hiányosságok fedezhetők fel, hiszen még mindig nem rendelkezik az állam hosszú távú mezőgazdasági stratégiával, sem irányvonallal, évente változik a mezőgazdasági politika. A szakemberek véleménye szerint ugyanakkor egy stabil mezőgazdasági politikával jelentős piacra tehetne szert Szerbia, mindenekelőtt Vajdaság.
