Negyven éve már, hogy mint egy értékes ékszert, amiről mindenki tud, megcsodálják, tanulmányozzák, de igazából nem kell senkinek. A szabadkai Zsinagógát sorsára hagyták, vagyis már több évtizede újítják is, meg nem is. Pedig 1990-ben Szerbia is a kiemelt jelentőségű műemlékek közé sorolta, illetve az UNESCO szakbizottsága az építményt a világ kulturális hagyatékának részévé nyilvánította, mégis ma a világ tíz legveszélyeztetettebb zsinagógái közé tartozik.
A szabadkai Zsinagóga alapkövét 1901-ben helyezték el. A századfordulón Szabadkán 3400 izraelita élt. Az épületet Komor Marcell és Jakab Dezső budapesti műépítészek a magyar szecesszió stílusában álmodták meg, 1902-ben adták át, és az év szeptemberében szentelték fel. És ettől az évtől az 1944-ig bekövetkezett deportálásig ez volt az ortodox közösség temploma. A második világháború idején, az akkor 6000 főt számláló zsidóság többsége Auschwitzbe került, a haláltáborból kevesen tértek vissza. 4000 zsidó veszett oda. A holokauszt után a Zsinagóga elhagyatottan állt. A túlélők csak néhány szertartást tartottak. Általában évente háromszor, a nagyobb ünnepekkor nyitotta meg kapuit a hívők előtt. Mivel akkor a zsidó közösség megfogyatkozott nem tudtak gondot viselni a hatalmas épületről.
– 1969 őszén a kupoláról több négyzetméteres épületdarabok hullottak le, a gerendavégek el voltak korhadva, ezért úgy ítélték meg, hogy életveszélyessé vált az épület – emelte ki Halbrohr Tamás, a Zsidó Hitközség elnöke, az SOS Zsinagóga Alapítvány igazgatóbizottságának tagja. Elmondta, akkor még a Zsinagóga épülete nem számított műemléknek, hiszen a huszadik században épült épületet nem akarták védelem alá helyezni, mégis a Kommunista Párt központi bizottsága józanságának köszönhetően műemlékké nyilvánították. Kommerciális célokra nem lehetett használni, de kulturális célokra igen. A zsidó közösség a városnak ajándékozta a templomépületet.
– Sajnos ez az épület nem kellett senkinek. 1970-ben mégis sikerült aláírni a szerződést, és a Zsinagógát odaajándékozni a városnak. Bár odaajándékoztuk az épületet, a templom kulcsát éveken keresztül senki nem kívánta átvenni. Ennek ellenére, mintegy 15 év alatt, sikerült a tetőszerkezetet felújítani és a cserepeket kijavítgatni. Időközben az akkori Jugoszlávia legünnepeltebb avantgárd színházi rendezőjének, Ljubiša Ristićnek adták az épületet, aki a legbarbárabb módon, lelkiismeretlenül tönkre tette. Az előadásokkal megszentségtelenítette, és a Zsinagóga belső terében jelentős károkat okozott. Ezek után a kilencvenes években nem volt pénz a felújításra, meg az akkori körzeti műemlékvédelmi intézet vezetője sem tartotta fontosnak a zsinagóga felújítását, a koszovói kolostorokat is fontosabbnak tartotta – mutatott rá Halbrohr Tamás. Elmondta, számos esetben az épületbe tolvajok törtek be, de nem azért, hogy elvigyenek onnan bármit is, hiszen nem volt mit, hanem például a Tejpiacon, vagy a környéken ellopott kerékpárokat tárolták itt. A rendőrség nem kívánt e téren tenni semmit.
– Az épületet éveken keresztül nem kívánták felújítani, a város az aktuális kedvenc udvari építészének ajánlotta fel műhelynek, így éveken keresztül itt tárolták az építési anyagot, cementet, gerendákat, szerszámokat, itt fúrtak, faragtak. Majd 2000-ben történtek változások, ugyanis Kasza József kezdeményezte Zoran Đinđićnél, hogy tekintsen el az építési engedély megfizettetésétől, hiszen akkor ez jelentős összeg volt. Ő akkor el is tekintett ettől. A zsidó közösség közbenjárására külföldről abban az időben csepegtetve érkeztek összegek. Ronad Lauder, a Lauder kozmetika igen jelentős vagyonának tulajdonosa küldött a bécsi Memorial Alapítványon keresztül 77 ezer dollárt, amit a város talán el is költött a Zsinagógára, de az is lehet, hogy nem. Mivel azonban nem számolt el ezzel a város, nem is küldtek több pénzt. Majd a Rothscild Alapítvány is elméletben jóváhagyott a szabadkai Zsinagóga felújítására jelentős összeget, de mivel ebben az esetben sem stimmelt az elszámolás, a teljes átutalásra nem került sor – tudtuk meg a Zsidó Hitközség elnökétől. Kiemelte, habár az egyedüli zsinagóga a szabadkai Zsinagóga, amely a World Monuments Fund (Világ Műemlékvédelmi Alap) védelme alatt áll, és bár ők pénzadományokkal nem foglalkoznak, néhány évvel ezelőtt mégis mintegy 60 ezer dollárt hagytak jóvá a szabadkai épület felújítására. Az idén újabb támogatásra számíthat a Zsinagóga. Kiemelte, a munkálatok között sajnos évek telnek el.
Hozzátette: – A városi költségvetésből évente 5–8 millió dinárt hagytak jóvá 2000-től 2010-ig, amit vagy elköltöttek a Zsinagógára, vagy nem, hiszen volt olyan év, amikor nem irányoztak elő semmit, de a következő évre kétszer annyi összeget ígértek, amiből nem lett semmi, illetve máskor másra fordították ezeket az összegeket. A polgármesterek változtak, a politikai pártok is, a pártok egymás közötti torzsalkodása miatt háttérbe szorult a Zsinagóga, és soha nem volt áttekinthető, hogy a városi építészek milyen munkálatokat végeztek el. Nem létezett terv sem arra, hogy mit, mikor fognak megcsinálni. Ennek ellenére a tetőt sikerült felújítani eredeti pécsi mázas cseréppel. Igaz, még most is vannak hiányosságok, mert a mai napig beázik – tudtuk meg. Elmondta, a város állványokat is vásárolt az objektum felújításához, ám azokat bérbe adta. Hozzáfűzte, bár hosszú idő eltelt, az ónkupolákat rézkupolákra cserélték le, a burkolótéglákat is kicserélték azon a helyen, ahol arra szükség volt. A magyarkanizsai téglagyár 9 dimenziójú téglát égetett ki a zsinagóga számára. Az épület felújítása körül az idei év pozitívumokkal kecsegtet, hiszen jelentős összegekre lehet számítani.
– Az önkormányzat kiváló irodát működtet, ahol szakemberek dolgoznak, és komoly munkát végeznek az IPA-projektumok megírása és lebonyolítása terén. A zsidó hitközség nevében azt nehezményezem, hogy a pályáztatás még mindig nem áttekinthető. A homlokzat javításánál például egy négyzetméter felújításánál magasabb árat vettek figyelembe, mint amennyi a piaci ár – tette hozzá. Az önkormányzat szegedi partnerekkel együttműködve, az IPA határon átnyúló projektumnak köszönhetően, megközelítőleg 150 ezer eurót fordíthat majd a Zsinagóga homlokzatának felújítására.
– Ami jelen pillanatban aggasztó, hogy amennyire éveken keresztül senki sem akart a Zsinagógával foglalkozni, most komoly vita folyik a politikai pártok között, hogy melyik párt delegál építészt, vagy politikust, vagy elnököt a kuratóriumba. Ez azért aggasztó, mert olyan esetekben, amikor valami politikai vita tárgyává vált, nem sült ki a végén semmi jó. A Zsinagógát azért kell megmenteni, mert Szabadka szimbóluma, mert a holokausztban elhunyt 4000 ember emlékműve – hangsúlyozta Halbror Tamás. – A zsidó közösség egy kis közösség, jelenlegi súlya nem a közösség számában van, nem is a szavazóerejében, hanem az érdemeiben, hiszen a zsidó kispolgárok, a kereskedők, a gyárosok tették Szabadkát várossá. Ők építették ki a jellemzően szép külalakú egyemeletes házakat. A magyar szecesszió jegyében pedig a szabadkai Zsinagóga egyedülálló – mondta.
