Roskadozik a gazdaság, válságban vannak a társadalmi értékek, a környezetszennyezés pedig már az emberiség puszta létét veszélyezteti. Ráadásul nagy baj van a fiatalok nevelésével. Netán ha helyrerázódik a gazdaság, és a társadalom is visszatér a régi kerékvágásba, kérdés, hogy milyen jövője lesz gyerekeinknek, akik hamis értékek csillogásában, sokszor sorsukra bízva kallódnak. A bajt nap mint nap látjuk, de közben emiatt szinte senki sem érez felelősséget.
Kötelező katonai szolgálat nincs. Persze, nem mintha visszasírnánk azt. Hisz nem felejtettük el a mozgósításokat, sokan megjárták a háborút is, bombáztak bennünket. A „békebeli” katonaság hiányzik, az, amelynek a leszolgálása után azt mondták a leszerelt fiatalra, hogy „ember lett belőle”. A fentiek tükrében manapság fontos szerep járna azoknak, akik szerepet vállalnak a felnövekvő nemzedék nevelésében, alakításában. Ilyen a cserkészet.
Varga Zoltán szalézi szerzetes, cserkésztiszt, a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség elnöke, a napokban egy örvendetes eseményről tájékoztatott bennünket: a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség tanácsának a hétvégén Muzslyán megtartott ülése után az eddigi három vajdasági cserkészkörzet (a torontáli, a dél-bácskai és szerémségi, valamint a homokháti kistérségi) helyett – az Észak-Bácskai Magyar Cserkészegyesület csatlakozásával – immár négy van. Magyarán, újra együtt vannak a vajdasági cserkészek. Még csak a dél-bánáti térségre kell(ene) kiterjeszteni a cserkészetet (Székelykeve vagy Ürményháza lehetne a központja), és azzal Vajdaság teljes területét lefödnék. A cserkészet szempontjából ez történelmi pillanat és példaértékű, hogy a magyar gyermekek nevelésében összefogtak. Ezt támogatja a magyar kormány is. Jó példa, hogy a cserkészvezetők együtt tudnak és együtt akarnak dolgozni. Mert sajnos minden szinten – körünkben is – csak az állandó széthúzás hatását tapasztaljuk.
A magyar cserkészet fennállásának századik évfordulóját ünnepeli.
– Büszkeséggel mondhatjuk, hogy Králik László (1871–1939) piarista tanár, „az első magyar cserkész”, aki a nagybecskereki Főgimnázium 1909/10-es értesítőjében közölte Robert Baden-Powell Scouting for boys (Cserkészet fiúknak) című könyvének magyar fordítását, ami elindította a cserkészmozgalmat az akkori Magyarországon. A Magyar Cserkészszövetséget 1912. december 28-án hozták létre. A két világháború között ötvenezer tagja volt. A második világháború után betiltották, újjáalakulása 1989-ben történt meg. Hadd mondjam el azt is, hogy tavaly december 28-án a Vajdasági Magyar Cserkészszövetség, a Magyar Cserkészszövetség megalapításának 100. évfordulóján, ezüst országgyűlési emlékérmet kapott Kövér Lászlótól, a Magyar Országgyűlés elnökétől, mindannak a munkának az elismeréséül, amelyet a cserkészek a Vajdaságban élő magyarság és a nemzet egészének érdekében végeznek. Anyagi támogatást a Bethlen Gábor Alaptól kaptunk.
A cserkészmozgalom a déli végeken indult, ahol ma is életképesen működik, immár egy másik országban.
– A szórványban élők jobban érzik az összetartozásnak a szükségét. Ezért is fontos, hogy a cserkészkörzetek együtt dolgozzanak. Nem szabad, hogy mindenki a saját maga várát építse, hanem egy közös várat építsünk.
Nyilván nem könnyű manapság bevonni a gyerekeket olyan munkába, amely nem iskolai kötelezettség.
– Nem könnyű motiválni a gyerekeket sem, különösen az általános iskola hetedik-nyolcadik osztályába járó diákokat, akiket ebben a korosztályban az őrsvezetői posztra képezünk ki. Kevesen akarnak ma önkéntes feladatot, munkát vállalni, felajánlani az idejüket és a tudásukat másokéért. A cserkészet pedig nem abból áll, hogy felveszem a cserkészruhát, vagy esetleg elmegyek évente egy táborozásra. Egész évi foglalkozások vannak. Ezek sok esetben a plébániákon történnek, de más helyszíneken is. Fontosak a rendszeres foglalkozások, a munkaszokások és felelősségvállalás fejlesztése céljából. Az elmélet mellett gyakorlatias dolgokat tanulunk. Próbáljuk a gyerekek kézügyességét fejleszteni, de a lelkiséget is neveljük. Fontos feladatunk hagyományaink, a magyar népszokások és kultúra ápolása. De persze játszunk is. Mert az életet élni kell, nem a tv képernyőjén vagy a számítógépen nézni. Volt eset, hogy a hetedik osztályos gyereknek meg kellett mutatni, hogy milyen jó érzés mezítláb sarat taposni – mert ő azt addig nem tapasztalta meg. De tanulunk főzni, meg persze mosogatni is. A táborozásoknak köszönve a gyerekek megismerik Vajdaság legszebb tájait: a Császár-tavat, a muzslyai rétet, felmehetnek Vajdaság legmagasabb pontjára Versecen, táborozhatnak a Tarcalon, megcsodálhatják a Delibláti-homokpuszta szépségeit, Tóth Attilának és családjának köszönve pedig feledhetetlen napokat tölthetnek a kishegyesi Velker-tanyán. Eljuthatnak anyaországi vagy más külföldi táborokba is. Az idén augusztus 11–19 között Ócsán részt veszünk a Nemzeti Nagytáborban, amelyen a Magyar Cserkészszövetség jubileuma alkalmából szerveznek – mondja Varga Zoltán.
A nehéz idők ellenére a végeken fel sem merül a kérdés, hogy kell-e még cserkészet, és miért. Aki pedig kedvet kapott a cserkészethez, jelentkezhet a 069 1233690-es telefonszámon vagy a vargazoltan.sdb@gmail.com e-mail címre.
