Húsvét vasárnapja óta a közép-bánáti Torda a legtöbbet emlegetett vajdasági magyarlakta falu. A közvéleményt elsősorban az errefelé még nem tapasztalt – a világ más tájain tornádónak nevezett – természeti jelenség érdekli. A kiszámíthatatlan természeti erő, amely néhány perc alatt óriási pusztítást végzett: fákat és falakat döntött le, pótkocsikat dobált egymásra, mintha gyufásdobozok lettek volna, vaskaput emelt több méter magasságba, hogy vezetékeket szaggatva alacsonyan szálló repülőként lódítsa a kertbe.
Az ítéletidő jégesővel kezdődött, majd egy tölcsérszerű, tornádóra emlékeztető, örvénylő szél söpört végig a falun. A szemtanúk szokatlanul erős, repülőgépzúgásra emlékeztető robajra lettek figyelmesek, amikor a tornádó a falu főutcáján levő benzinkút közelében elindult romboló útjára, és a Boris Kidrič utcán keresztül végigrobogott a falun. Alig néhány perc alatt házakat és melléképületeket tett tönkre, úgy, hogy míg az egyiket szinte teljesen tönkre tette, addig a szomszédos épületet épen hagyta.
Csodával határos, hogy a késő délutáni égindulásban nem sérült meg senki. Nyilván szerencse volt a bajban, hogy a falubeliek ünnepeltek, nem volt tanítási nap, és az emberek többsége otthon volt. Aki pedig a hirtelen jött jégesőben, az ólban vagy pajtában húzódott meg, az csak a puszta szerencsének köszönhette, hogy nem tett benne kárt valamelyik elszabadult tárgy. A jószágállományban sem esett kár. Persze nem úgy az épületek tetőzetében. Az első becslések szerint 110 lakóházon és közel ötszáz melléképületen keletkezett kár.
A tornádó amilyen gyorsan jött, olyan gyorsan végigdübörgött a falun. A tordaiak is gyorsan reagáltak. Szinte szó szerint egy perccel az ítéletidő levonulása után hozzáfogtak a károk eltakarításához, elsősorban a megrongált tetők betakarásához. Mert a meteorológusok újabb esőzéseket jeleznek. A faluban rendkívüli helyzetet hirdettek, a helyi közösségben, pedig a kárfelbecslő bizottság alakult. Másnap reggel már a helyszínen voltak a bégaszentgyörgyi (Žitište) község két kommunális közvállalatának (EKOS és a Razvoj) a dolgozói is, akik elsősorban azoknak a személyeknek nyújtottak segítséget, akik saját erejükből képtelenek lettek volna a károk elhárítására. Az összefogásnak és a segítségnek köszönve pedig senki sem kényszerült arra, hogy az ítéletidő nyomán elhagyja házát. Mindenki a maga otthonában maradt.
Az összefogás és az itt élők élni akarása pedig legalább akkora figyelmet érdemel, mint maga a tornádó. Mert tudni kell, hogy a természeti csapás egy nem túl gazdag, elöregedő falut ért, amelyben egyre kevesebb a fiatal. Csütörtökig mégis sikerült a megsérült lakóházak tetejét újból lefödni és a hétvégére nyilván az istállók, pajták és górék is újból biztos födelet kapnak.
Persze az emberek segítőkészsége mellett épületanyagra, elsősorban cserépre és tetőlécre is szükség van. Kedd óta folyamatosan érkeznek a segélyszállítmányok.
– A bégaszentgyörgyi község első segélyszállítmánya után, a magyarkanizsi Potisje cserépgyárból húszezer cserép és az ahhoz szükséges dudacserép-készlet érkezett, a szomszédos Basahíd tízezer méter tetőlécet küldött, a Magyar Ökumenikus Segélyszervezet az újvidéki szervezetének munkatársaival egymillió forint értékű cserepet, tetőlécet és cementet osztott ki, a tartományi kormánytól pedig kétmillió dinár értékű épületanyagot kapunk. Számításaik szerint eddig mintegy ötvenezer cserepet biztosítottak támogatóink, és körülbelül még ennyire van szükség. Persze számítunk a köztársasági támogatásra is, hallottuk csütörtökön Dobai Jánostól, Torda helyi közösség elnökétől.
Közben további felajánlások érkeztek a Caritastól, a Rotary Klubtól, a Németországban élő, magyarcsernyei származású dr. Alemany Fesszl Erzsébettől, Bácsfeketehegy helyi közösségétől és sokan másoktól. Várják a magyarországi Balástya küldöttségét is. A tordaiak nem maradtak magukra a bajban.
