Nem szoktunk még hozzá, hogy a környezetvédelem az életünk része kell, hogy legyen. Ahhoz sem, hogy tudatosan nyúljunk minden használati tárgyhoz. Azt már tudjuk, hogy energiát takaríthatunk meg, ha energiatakarékos izzókat használunk, de azt már kevesebben tudják, hogy egy-egy izzó, vagy villanykörte, illetve bármelyik másik világítótest a veszélyes hulladékok kategóriájába tartozik. Bármelyik elektromos hulladék – a világítótestek is –, tartalmaznak olyan komponenseket, amelyek veszélyesek lehetnek a környezetünkre, az egészségünkre. Éppen ezért a szakemberek azt javasolják, hogy semmiképpen sem dobjuk azokat a kukába.
– Sajnos a lakosság nem rendelkezik kellő mennyiségű információval arról, hogy egy villanykörte, vagy egy fénycső milyen veszélyeket rejt magában, illetve hogyan is kellene azokat megfelelően kezelni. Tudni kell, hogy a világítótestek ólmot, foszfort, illetve berilliumot tartalmaznak, amelyek károsak lehetnek az egészségünkre és a környezetünkre is. Sajnos Szerbia egész területére jellemző, hogy felelőtlenül bánunk a villanykörtékkel, gondolkodás nélkül a kukába dobjuk, miután már használhatatlanná váltak. Így a kommunális hulladék közé kerül, de nem ott lenne a helye, hiszen a mérgező anyagok, amelyek ezeknek a világítótesteknek az alkotórészei, a talajba kerülnek, és a növényeken, valamint a talajvízen keresztül visszakerülnek hozzánk – mondta Božidar Potkonjak, a pancsovai Božić i sinovi Kft. újrahasznosító központjának igazgatója Szabadkán tett látogatásakor, amikor a Regionális Gazdasági Kamarában arra igyekezett előadásával rámutatni, hogy Szabadkán is hozzanak létre egy gyűjtőállomást, ahová a polgárok, vagy a vállalatok le tudják adni a kiégett villanykörtéket. Pancsován, Belgrádban és Újvidéken már működik ilyen gyűjtőállomás.
Az igazgató elmondta, pontos kimutatás nincs arról, hogy Szerbiában mennyi villanykörtét, vagy más világítótestet használunk el, de amióta nem működik Pancsován a Tesla gyár, amely villanykörtéket állított elő, már csak külföldről beszállított világítótesteket használhatunk, így ezekre az adatokra tudnak támaszkodni. Összesen 8 millió különböző világítótestet szállítunk be az országba évente.
– Vállalatunk az elektromos veszélyes hulladék újrahasznosítását végzi, de az egyetlen vállalat a miénk, amely a világítótestek újrahasznosításával is foglalkozik – mutatott rá Božidar Potkonjak. Elmondta, olyan gépet állítottak be tavaly, amely mindenféle világítótest feldolgozását képes elvégezni. Kiemelte, egy fénycsőből, amelynek a tömege átlagosan 200 gramm, 180 gramm üveghulladékot tudnak lefejteni, 12 gramm színes fémet, műanyagot, akár 5 gramm foszforport, és sok esetben 10 gramm ólmot is.
Elmondta, a berendezés a fénycsövekből először az ólmot és a foszforport távolítja el, majd pedig szétválasztja az üvegrészeket a műanyagtól és a fémtől. Annyira megtisztítja a másodlagos nyersanyagot, hogy például száz százalékosan tiszta üvegnyersanyagot tudnak előállítani.
– Az ólmot eddig sajnos nem tudták semmilyen másik anyaggal helyettesíteni a világítótestekben, így még ha le is csökkentették az ólom mennyiségét a világítótestekben, alkotó részét képezi a mai napig. Az ólom nagyon veszélyes lehet az egészségünkre. Jelen pillanatban alacsony a világítótestek újrahasznosítása Szerbiában, nem úgy Nagy-Britanniában, ahol 55 százalékos az újrahasznosítás, Németországban pedig 80 százalékos, Svédországban viszont 90 százalékos. Ha figyelembe vesszük a volt Jugoszlávia tagállamainak fogyasztását, megközelítőleg 11 millió világítótestet használunk el évente ezen a területen. Vagyis indokolt egy olyan újrahasznosítási központ létrehozása, mint a miénk, hiszen ennek a berendezésnek a kapacitása 6000 világítótest óránként. Sajnos azonban egyelőre a használhatatlan világítótestek begyűjtése nincs megszervezve, ezen kell dolgoznunk – mutatott rá.
Megtudtuk, a szabadkai Köztisztasági és Parkosítási Közvállalattal május folyamán egy akciót terveznek: olyan gyűjtőállomások felállítását tervezik, ahol a polgárok leadhatják a kiégett villanykörtéket, fénycsöveket, izzókat.
