Márvány vagy Zsolnay-kerámia? Maradjon meg eredeti formájában, vagy építsenek helyette egy teljesen másmilyent? Egyáltalán szükség van-e rá? Ezek a kérdések merültek fel a napokban a szabadkai Zöld-szökőkút kapcsán. Az idén sem hozták működésbe, hiszen a szökőkút alatti vízvezetékek már elöregedtek, szivárog a víz, ugyanakkor a szökőkút maga is megviselt, csorbult, elveszítette valamikori fényét. Felújításra szorul. És bár ezt a tényt sokan osztják, abban, hogy miként és mikor történjen meg a felújítása, már több vélemény is felmerült. A szabadkaiak többsége azt szeretné, ha a Zöld-szökőkút megőrizhetné eredeti kinézetét.
A Szabadka főterén, a Népszínház és a városháza közötti téren található Zöld-szökőkút felújításáról már több terv is készült. Modest Dulićtyal, Szabadka polgármesterével folytatott beszélgetésünk során kiderült, a Zsolnay-kerámiából készült szökőkút eredeti formájának megőrzése jelentős összegeket emésztene fel, így erről a lehetőségről nem is gondolkodtak a szabadkai szakemberek, inkább azon gondolkodnak, hogy márványból építsék újjá, vagy egy teljesen új, süllyesztett szökőkutat építsenek helyette. A Mosolyogj Szabadkára! civil szervezet, amely a város eredeti kinézetének, a város szecessziós, illetve a hangulatát meghatározó épületeinek, építményeinek megőrzését tűzte ki célul, olyan magyarországi szakembereket, restaurátorokat hívott vendégül a múlt héten, akik nevéhez több szabadtéri, Zsolnay-kerámiából készült építmény restaurálása is fűződik. Így Szabadkán járt Czifrák László, valamint Pájer Károly restaurátor, akik abból, amit a befedett Zöld-szökőkútból láttak, megállapították: megmenthető. A Mosolyogj Szabadkára! civil szervezet a szakértők véleménye után, kérni fogja a szökőkút felújításáról szóló tervek közvitáját.
A benyomásokról és a szökőkút állapotáról Pájer Károllyal beszélgettünk.
– Mielőtt Szabadkára jöttünk, több fényképet is megnéztünk a Zöld-szökőkútról, de így élőben látva is az a véleményem, hogy nem kellene lebontani. Nagyon jó alapanyagból készült ugyanis. Amint látjuk, felállítási, illetve vízelvezetési problémák fedezhetők fel. Ezeket a vízelvezető gondokat kellene mindenekelőtt elhárítani. De maga a kerámia a csorbuláson kívül nem sérült. Azt láttam, hogy a meglévő kerámia 70-80 százalékát meg lehet őrizni.
Ezek szerint a csorbult kerámiaelemeket nem kellene kicserélni?
– Vannak olyan elemek, amiket ki kell cserélni, de van olyan is, amit ki lehet javítani. Azért is küldtem át referenciákat, mert van arra gyakorlat, hogy a meglévőt felújítjuk. Több tárgyat, Zsolnay-kerámiát mentettünk már meg akár Pécsett, akár Budapesten vagy Kecskeméten. Némelyek a felújítás után is már több mint tíz éve kint vannak a szabadban, és teljesen jó állapotban vannak. Természetesen a vandalizmus ellen nem lehet megvédeni a kerámiát. Vagyis az időjárási viszonyokat kibírja, de ha valaki kalapáccsal vagy gördeszkával nekimegy, az tönkreteszi.
Milyen tervezési problémát fedeztek fel?
– Azt itt tudtuk meg, hogy elfolyik a szökőkútból a víz, illetve a salakozással van probléma. Ez gépészeti és tervezési terület. Az én szakterületem a kerámia, ahhoz értek és tudom, ha van egy jó alap, és a gépészetet is jól megcsinálták, akkor a kerámiát is szépen helyre lehet állítani. A Zsolnay-kerámiának európai értéke van, kár lenne félretolni. Egyébként ez egy nagy szökőkút. Ha megnézzük, hogy a Zsolnay milyen kutakat csinál, ez a nagyobbak közé tartozik. Pécsett a Zsolnay gyárban kiállították a régi kutakat és a régi kerámiát is, és ott meg lehet látni a szökőkutakat is. Ilyen nagy, mint a szabadkai, egy sincs. Éppen ezért a monumentalitásában is nagyon fontos.
A gépészeti problémák elhárítása nyílván a szökőkút szétszedését igénylik. Ha szétszedik, újra vissza lehet állítani?
– Igen. A Zöld-szökőkút olyan elemekből van összeállítva, amit meg lehet vágni, és ami nem sérült, azt ki lehet emelni. Ugyanakkor meg lehet javítani, ami sérült, ami viszont el van törve, és nagyon rossz állapotban van, ki kell cserélni. Arra vállalkoztunk, hogy készítünk egy restaurátori, szakértői felmérést, amit majd eljuttatunk az illetékes szervekhez. Én egyébként nagyon lelkes vagyok, nagyon tetszik ez a szökőkút. Szeretem a Zsolnay-kerámiát, és nagyon jó látni, hogy vannak, akik szeretnének megmenteni egy ekkora értéket. Hiszen egyrészt a város egyik szimbóluma, ugyanakkor a Zsolnay név kulturális és művészettörténeti szempontból is fontos értéket képvisel.
Fontos lenne, ha azt, amit meg lehet őrizni, megőrizzük, hiszen a költségek terén ez a megoldás kedvezőbb. Hiszen ha meg lehet menteni a meglévő 70-80 százalékát, akkor azt már nem kell újra csinálni. Ez eleve olcsóbb, mint ha akármiből azt újraépíttetné az ember.
A szökőkút jelenlegi borítását használják a téli időszakban is annak megvédésére. Elég védelem ez az időjárási viszonyokkal szemben?
– Nem a felső borítással van a probléma, szerintem. Hanem inkább az okozott problémát, hogy a szökőkút alulról nedvesedett, illetve amikor a szökőkutat összerakták, a kerámia fugázása nem volt megfelelő, belement ugyanis a víz. Ha a téli időszak előtt, mondjuk novemberben leengedik a szökőkútból a vizet, és egy területvédő anyaggal lekezelik, akkor az tökéletes védelmet nyújt. Ha ezt minden évben elvégezzük, akkor az elég védelem, nem kell letakarni, nem kell házat építeni rá vagy bedobozolni. Tudtommal a százévesnél öregebb szökőkutakat kell bedobozolni, az ilyen szökőkutaknál erre nincs szükség. Régen ez volt a divat, de most már vannak olyan megoldások, amivel ez elkerülhető.
Sajnos ugyanakkor a jelenlegi borítás alá nem tudtunk benézni. Ha jól tudom, éveken keresztül sósavval tisztították, így teljesen eltűnt már róla a máz. Ezeket az elemeket sajnos teljesen újra kellene gyártani. Mi arra is tudunk receptúrákat, javaslatokat adni, hogy a tisztítást miként oldják meg. Egyébként is úgy dolgozunk, hogy a munkánk végén adunk egy műszaki leírást arra is, hogy a munka szavatosságát hogyan lehetne sok-sok évig megőrizni. Ez tartalmazza azt is, hogy hogyan kell tisztán tartani a kerámiát, milyen anyagokkal lehet, és mivel nem lehet takarítani – mondta Pájer Károly.
