A falu, amelynek csak múltja van

Ha Nagyvölgyre rákeresünk az interneten, akkor szinte semmit sem találunk. A Wikipédián mindössze annyi áll róla, hogy hol található, és hogy Vajdaság első elnéptelenedett faluja. Ha megemlítjük a nevét, akkor sokan azt hiszik, hogy a tőle nem messze található Völgypartról beszéltünk, hiszen szerbül mindkét települést Obornjačának hívják. Nagyvölgy Gunaras és Völgypart között található, a Csík-ér Gunaras felőli oldalán. A falu közepén egy egykoron igen forgalmasnak számító kereszteződés található, itt találkoznak a Szabadka–Óbecse és a Kishegyes–Mohol útvonalak. Sajnos mindkettő földes út, így mára már nincs jelentőségük. Nagyvölgy sorsát részben ez pecsételte meg, hiszen a faluba csak földes úton lehet eljutni. Hiába volt régen híres piaca, amire egész Bácskából érkeztek árusok és vásárlók, az 1960-as években leáldozott a piacnak, és megkezdődött a lakosság elvándorlása.

Nagyvölgy történetéről Pecze Istvánt kérdeztük, aki Gunarason él, és szívesen foglalkozik helytörténeti dolgokkal. A Nagyvölgy melletti tanyavilágban született, fiatalként gyakran járt oda, így az elhagyott falu történelme különösen kedves téma számára. A személyes élmények mellett a szakirodalomban is utánajárt Nagyvölgy múltjának, és számos, a szájhagyományban élő történetet is ismer.

– A szakirodalom szerint ezt a vidéket elsőként a XV. században említik, ekkor  Mátyás király édesanyjának adományozta, miután az előző birtokosok, a Garaiak kihaltak. Nagyvölgytől délre már létezett egy Szent István korabeli település, aminek Vizes volt a neve, és rendelkezett templommal. A török világ után Vizes nem települt újra, viszont tőle egy kilométerre, a Kishegyes–Mohol és Szabadka–Óbecse útkereszteződésénél kialakult Nagyvölgy. A település eredeti neve Obornyos-puszta volt, szerbül Obornjača. Nevét onnan kapta, hogy a törökök után itt maradt szerb lakosok állattenyésztéssel foglalkoztak, és a karámot obornak hívták.  Kezdetben csak egy tanyacsoport volt, majd létesült 2-3 házsor kocsmákkal és bolttal. A falu a XIX. században és a XX. század elején élte fénykorát, egészen a 60-as évekig – mondta el Pecze, majd arról is mesélt, hogy egykoron Nagyvölgyre két vasút is vezetett.

– A XX. század elején kiépült a répaszállító kisvasút Csengettyűstől (Kishegyes melletti vasúti csomópont) Nagyvölgyig, valamint Óbecsétől jövő kisvasút szintén megközelítette. Ennek az volt az oka, hogy itt nagy mennyiségben termesztettek cukorrépát, ugyanis a Csík-ér lapályos területe ideális termőföld volt számára. Ez tartott a hatvanas évekig, amikor a kisvasutat felváltották a tehergépkocsik, és a vasútvonalakat felszámolták – tudtuk meg Pecze Istvántól.

Tószegi István bácsi Bántában született, és 4 éves volt, amikor 1944-ben Nagyvölgyre költöztek. Iskolába is itt járt, ugyanis a hetvenes évekig a faluban iskola is működött. István bácsi elmondása szerint délelőttönként magyarul, délutánonként pedig szerbül folyt a tanítás. A lakosság ugyanis vegyes volt, szerbek és magyarok egyaránt laktak ezen a vidéken. Nagyvölgy a piacáról volt híres, tudtuk meg István bácsitól.

– Nagy piacok voltak régen, jártak Csantavérről, Tornyosról, Moholról, sőt Szabadkáról,  Óbecséről és Szenttamásról is. Szerdai napon volt a piac, és mindent lehetett kapni. Volt három kocsma, amelyek piacokra zenekart hívtak és birkapaprikást főztek. Az árusok már kedden gyülekeztek és volt, hogy csütörtökig is maradtak – mesélte István bácsi, majd azt is megtudtuk tőle, hogy piacok alkalmával nagy mulatságok voltak a kocsmákban.

A nagyvölgyiek többségében mezőgazdasággal foglalkoztak, három cséplőgép volt a faluban, és egy kovács is dolgozott egy közeli tanyán, emlékezett vissza István bácsi fiatal korára. Míg a Csík-ér medrét nem szabályozták, addig nagy árterülettel rendelkezett, ahol sok volt a nád. A helybeliek nádvágással is foglalkoztak, ugyanis szervezett nádfelvásárlás folyt és pénzt lehetett vele keresni.

A falu egy sarkalatos problémája a köves út hiánya volt. István bácsi elmondása szerint már az ötvenes években szerették volna kikövezni a Nagyvölgyre vezető utat Mohol irányából, ugyanis akkor még Moholhoz tartozott a falu. Az út kimérése is megtörtént, de végül maga az építés elmaradt. Később Nagyvölgyet Topolya községhez csatolták, és akkor is felmerült az útépítés, de végül nem valósult meg. A hatvanas években levezették a villanyáramot, de út hiányában ez kevésnek bizonyult. Idővel a faluban működő magtározót felszámolták, valamint az iskolát is bezárták. Ezt követően a szerbek beköltöztek Mohol irányába, a magyarok pedig Gunarasra, számolt be István bácsi, aki az utolsók közt költözött be Nagyvölgyről Gunarasra.

– Ahogy láttam, hogy a nép húzódik szét, vettem egy kis házat Gunarason és beköltöztem. Az ottani házamat eladtam egy adai embernek, aki a lányának vásárolta. Úgy volt, hogy kiköltöznek, de ez elmaradt. A régi házam még mindig áll, de teljesen tönkrement. Amikor eljöttem, akkor még ott lakott a szomszédom, de ő is hamarosan továbbállt Völgypartra. Úgy voltunk vele, hogy oda húzódunk, ahol a többség van. Sajnálom, hogy elnéptelenedett a falu, mert jó népek lakták – mondta el István bácsi.

Nagyvölgy tehát az első elnéptelenedett falu Vajdaságban. Jelenleg két ház áll a régiek közül, mindkettő romos állapotban. A régi házak helyét csak fás, bokros területek jelzik, de sok helyen ezt is beszántották. Biztató viszont, hogy egy adai vállalkozó megvásárolt két telket és hétvégi házat épített. Nagyvölgyről az egykori lakosok sem feledkeztek meg: István bácsi és unokahúga, Lihi Anka kezdeményezésére három évvel ezelőtt felújították az útkereszteződésnél álló keresztet. Azóta egy szabadtéri oltár is épült, valamint a gunarasi helyi közösség szervezésében Úr napi búcsút tartottak az egykori nagyvölgyi piac helyén. Régen ezen a napon tartották a nagyvölgyi búcsút, ami nagy eseménynek számított. A környéken élők ezzel szerettek volna emléket állítani az egykori falunak. Az Úr napi búcsú alkalmával a tavalyi évben szentmisét celebrált a gunarasi plébános, a vendégeket pedig birkapaprikással vendégelték meg.

Nagyvölgynek, mint falunak már csak múltja van. Kellő infrastruktúra hiányában nincs esély, hogy újra benépesüljön. Viszont ideális helyszín víkend-településnek, hiszen csendes, nyugodt, zöld környezetben van, s mellette található a Csík-ér. Bárhogy is alakul a sorsa, az Úr napi búcsúk őrizni fogják az egykor virágzó kis falu emlékét.