Szerdán lesz 556. éve annak, hogy Hunyadi Mátyás visszavásárolta III. Frigyes német-római császártól a Szent Koronát. A vásárlást számos meglepő és fordulatokban gazdag esemény előzte meg, amelyek főszereplői történelmünk nagy uralkodói és jeles személyiségei. Az izgalmas történetek arra is rávilágítanak, hogy nemzeti ereklyénk, a Szent Korona államiságunk kezdetétől többet jelentett, mint egy egyszerű koronázási ékszer. A korona jelképezte az önálló magyar királyság államiságát, és tőle eredeztették a királyi hatalmat. Nem csoda, hogy a magyar uralkodók, trónkövetelők készek voltak vagyonokat fizetni érte vagy cselt bevetni a megszerzéséért.
A Szent Korona hosszú, fordulatokban gazdag története, valamint az a tisztet, amellyel nemzetünk viseltet a koronázási ékszer iránt, igen ritka az egyetemes történelemben. Nem mellékesen az európai kultúrkörben ez az egyetlen szent tárgyként elismert korona. Legtöbb ország nem rendelkezett állandó koronával. Az egymást követő királyok gyakran más-más uralkodói fejéket viseltek. Sőt az is előfordult, hogy a divat hatására készült új korona egy uralkodó számára. Így ezeket a tárgyakat nem is övezte olyan kivételes tisztelet, mint a magyar koronát.
A Szent Korona története az államalapítással veszi kezdetét, és már ekkor fontos jelképévé vált a magyarságnak. Amikor István fejedelem királyi koronát kért és kapott II. Szilveszter pápától, fontos külpolitikai győzelmet aratott. Szent Péter utódja ezzel elismerte a fiatal magyar keresztény államot. Ha akkor István a német-római császártól kapott volna koronát, akkor azzal az európai nagyhatalom hűbéresévé vált volna, és az ország elvesztette volna önállóságát. A korona elnyeréséhez egyébként egy ismert legenda kötődik, mely szerint eredetileg az uralkodási jelvényt másnak szánta II. Szilveszter.
„Történetesen ugyanebben az időben fogadta el övéivel együtt Mieszko, a lengyelek vezére is a keresztény hitet, és a római szék főpapjához követeket menesztve azt kérte tőle, hogy őt apostoli áldásával támogassa, és a királyi fejékkel megkoronázza. A pápa rábólintott kérésére, és már el is készítette a remek mívű koronát, melyet számára áldásával és királyi pompával egyetemben szándékozott elküldeni. … Kitűzték hát a napot, amely a már elkészített koronát a lengyelek fentnevezett vezérének el kellett volna küldeni, amikor az azt megelőző éjszakán a pápa elé állított látomásában az Úr küldötte, és így szólította meg: »Tudd meg, hogy a holnapi napon, a nap első órájában ismeretlen nép követei érkeznek hozzád, és vezérük számára tőled királyi koronát követelnek apostoli áldásod kegyelmével együtt. Ezért legyen rá gondod, hogy a koronát, amelyet csináltattál, kívánságuk szerint, habozás nélkül az ő vezérüknek ajándékozd! Mert tudnod kell, hogy őt illeti az a királyi pompával együtt életének érdemeivel«” – olvasható Hartvik püspök Szent Istvánról írott legendájában.
Szent Istvánt 1000 karácsony napján vagy 1001. január 1-jén koronázták meg. Halála előtt 1038. augusztus 15-én, Nagyboldogasszony napján Szent István Magyarországot a korona képében felajánlotta Szűz Máriának. Ettől kezdve a korona az államiság jelképévé is vált. A koronát IV. Béla királyunk egyik 1254-es oklevelében nevezik először szentnek. Emellett a királyi hatalom megszerzésében is nagy szerep jutott a koronának. Magyarországon ugyanis csak az nevezhette magát törvényesen királynak, akit Székesfehérváron koronázott meg az esztergomi érsek a Szent Koronával. Így a nemzeti ereklye kulcstényező volt az országban dúló trónharcok során, amelyből a középkori magyar történelemben nem volt hiány.
1301-ben kihalt az Árpád-ház, és kezdetét vette az Anjou-házi Károly Róbert, a cseh Vencel és Bajor Ottó vetélkedése a trónért. Ennek során a korona mindegyik trónkövetelőnél megfordult, miközben megjárta többek között Prágát és Bajorországot is.
A következő nagy összecsapás 1439-ben vette kezdetét, amikor Habsburg Albert magyar király fiúörökös nélkül meghalt. A magyar nemesek ekkor új királyt választottak a lengyel I. Ulászló személyében. Azonban Albert özvegye, Luxemburgi Erzsébet királyné várandós volt, aki abban bízva, hogy fiút hoz a világra, igényt tartott a koronára. A koronát a visegrádi kincsestárban őrizték. A királyné ezért megbízta udvarhölgyét, Kottaner Jánosnét, hogy lopja el a koronát. 1440. február 20-án éjjel az udvarhölgy belopózott a kincstárba, és egy párnába varrva tulajdonította el onnan a koronát, majd Komáromba vitte. Február 22-én az özvegy királynénak valóban fia született, akit három hónapos korában V. László néven koronáztak királlyá. Születésének körülményei miatt gyakran illetik az Utószülött ragadványnévvel. A nemesek többsége azonban Ulászlót támogatta, így polgárháború vette kezdetét. A koronázás után jött a hír, hogy közelednek Ulászló csapatai. Menekülés közben a királyné, Kottanerné javaslatára, a Szent Koronát a gyermek király alá, a bölcsőben rejtette el. Így menekültek Bécsújhelyre. Erzsébet királynénak később komoly anyagi nehézségekkel kellett szembenéznie. Ennek orvoslására nem mindennapi megoldást talált. A Szent Koronát egyszerűen zálogba adta 8000 aranyforintért III. (Habsburg) Frigyes császárnak. Közben I. Ulászló 1444-ben a várnai csatában meghalt, de V. László sem ülhetett sokáig a trónon, ugyanis 1457-ben, mindösszesen tizenhét éves korában meghalt. Az ország nemesei 1458. január 24-én a befagyott Duna jegén Hunyadi János fiát, Mátyást választották meg új királynak. A következő hónapban Mátyást Székesfehérváron az esztergomi érsek meg is koronázta, de nem Szent István koronájával.
A korona 1463-ban Vitéz Jánosnak, a későbbi esztergomi érseknek köszönhetően került vissza Magyarországra, hosszú tárgyalásokat követően. Kereken egy hónapig tárgyalt Bécsújhelyen a császár a püspökkel, míg mindent apróra elvégeztek.
Mátyás 1463. július 24-én nyolcvanezer aranyért vásárolta vissza a koronát. Emellett vállalta, ha fiú utód nélkül hal meg, a trón a Habsburg-házat illeti. Így Mátyást csaknem hat évvel királlyá választása után, 1464. március 29-én az esztergomi érsek Székesfehérvárott magyar királlyá koronázta, ezzel pedig legitim uralkodóvá vált.
A Szent Korona addig példátlan kálváriája után először hoztak törvényt a korona védelméről, az 1464. évi 2. törvénycikket, amely az ereklye őrzését a rendek által választott koronaőrökre bízta.
A viharos magyar történelem azonban még számos alkalommal sodorta magával a Szent Koronát. A második világháború idején több helyre is elvitték, hogy megmentsék. Ausztriából Németországba került, majd onnan az Egyesült Államokba.
1951 és 1978 között az USA Kentucky államában, a Fort Knox katonai támaszponton tárolták, majd Jimmy Cater amerikai elnök döntést hozott a korona visszaszolgáltatásáról. Az amerikaiak nem engedték meg, hogy Kádár János jelen legyen az átadásnál. Az ünnepi eseményen Illyés Gyula író, Varga Imre szobrászművész és Kocsis Zoltán zongoraművész mellett Lázár Görgy miniszterelnök és helyettese, Aczél György, valamit Apró Antal, az Országgyűlés elnöke volt jelen. A Cyrus Vance amerikai külügyminiszter vezette küldöttség az országházban 1978. január 6-án a Szent Koronát a magyar nép megjelent képviselőinek adta át. Két évtizeden át a Magyar Nemzeti Múzeumban volt kiállítva. 2000. január elsején a Parlament kupolacsarnokába szállították át. A korona őrzése 2011-től a magyar honvédség feladata, fegyverhasználati joggal.
