Tavaly ősszel országos faültetési akció indult Szerbiában, az uniós szabványok szerint ugyanis a csatlakozó országok területének 40 százalékát erdő kell, hogy borítsa. Az „Ültess egy fát” akció keretében az egynapos munkaakciókon összesen 50 ezer fát ültettek el a polgárok. Vajdaság területének most a 7,1 százalékát fedi erdő. A tervek szerint ennek 14 százalékra kellene felkúsznia, azaz újabb 150 ezer hektárra kellene erdőt telepíteni.
Marko Marinković, a Vajdaság Erdői Közvállalat erdészeti végrehajtó igazgatója elmondta, hogy a Közvállalat a legjelentősebb erdészettel foglalkozó közvállat Vajdaság területén, de a tartományban található erdőknek nem csak ez a cég a kizárólagos felhasználója, birtokosa.
Mely intézmények még a tulajdonosai az erdőknek a tartományban?
– A Fruška Gora Nemzeti Park külön közvállalat, emellett pedig létezik csekély számú erdőtulajdonos is. Bizonyos erdők magánkézben vannak, egész pontosan valamivel kevesebb mint 5 százalékuk. Viszonyítási alapként elmondhatom, hogy a Szerbia területén (a két tartományt kivéve) lévő erdős területek 50 százaléka állami tulajdon, 50 százaléka pedig magánerdő.
Az erdős területek magánkézbe kerülése részben az országban zajló vagyon-visszaszolgáltatási folyamatok eredménye. Ennek köszönhetően kerültek bizonyos erdők vissza az egyházak tulajdonába, további erdős területek a katonai intézmények, a Vajdaság Vizei Közvállalat és egyéb intézmények birtokában vannak. Vajdaságban hozzávetőlegesen 154 000 hektárnyi erdős terület van, ebből 129 000 hektáron gazdálkodunk mi. Az erdős területek leginkább a folyók mentén találhatóak. Jelentősebb erdőségek vannak Észak-Bácska, Dél-Bácska, Bánát és Szerémség területén. Ez utóbbi minőségében és nagyságában is a legjelentősebb.
Az adatok alapján Szerbia messze alul marad az erdős területek szempontjából az európai elvárásokkal szemben. Vajdaságban pedig még ennél is rosszabb a helyzet. Ez mindig így volt?
– Pontos adatok nem állanak a rendelkezésünkre, de az biztos, hogy az erdők legleterheltebbek a második világháború után voltak. Az akkori adatok szerint az ország mindössze 19 százalékát fedte erdő, jelenleg ez 30 százalék – ez persze továbbra is kevés, mert plusz tíz százalék hiányzik még a kívánt szintig. A mi életterünk, Vajdaság, pedig valóban a legkopárabb térség egész Európában. A 2006-os felmérés adatai alapján a tartomány beerdősített vidéke mindössze 7,1 százalékos, a területi tervek szerint ennek pedig legalább 14 százalékosnak kell lennie. Történtek azóta előrelépések, de túl nagy a kihívás. Nekünk 150 000 hektárnyi földterületen kell fákat ültetünk, amiből erdő lesz egy napon. De kérdem én, hol ez a terület?
Azért nem lehet Vajdaság területét beerdősíteni a kívánt mértékben, mert nincs elég terület?
– Ez így van, erdészként és a Vajdaság Erdői Közvállalat munkatársaként is állítom, jelenleg nem létezik olyan szabad terület Vajdaságban, ahol mi ekkora nagyságú erdőt telepíthetünk. Felajánlhatjuk az erdősítést és gazdálkodást az önkormányzatoknak, a vízgazdaságnak, de nem mehetünk erdőt telepíteni sehova sem, csak azért, mert mi úgy gondoljuk, hogy az a helyes. Ahol ezt megtehetjük, ott tulajdonjogi viszonyunk illetve használati jogunk kell hogy legyen, mert ha már csak pár méterrel behatolunk valaki területére, rögtön fenyegetnek. A legnagyobb konkurenciánk a földművelés. Vajdaság számára ennek az ágazatnak van elsődleges gazdasági prioritása, nem az erdészetnek. Senki nem akar lemondani egy négyzetméter földterületről sem, amennyiben pedig nincs földterület, nem is erdősíthetünk. Felírhatom én az újévi kívánságlistámra a földterületeket, de biztos vagyok benne, hogy senkitől sem kapunk.
Mi történik akkor, ha valaki magánszemélyként mégis úgy dönt, a titkársághoz fordul, mert nem szeretne többé mezőgazdasággal foglalkozni, de kedvet érez az erdősítéshez a földjén?
– Ebben az esetben, a tulajdonjog és a felhasználási kérdések elintézése után, a titkárság belekezdene az erdősítési tervezet kidolgozásába, igény szerint támogatná a jövendőbeli felhasználót. Erdősítéskor figyelembe kell venni, mennyire alkalmas a földterület a telepítésre, mennyi fa fér el a területen és milyen fákat a legcélszerűbb ültetni az adott helyre. Amikor ez megvan, akkor kezdődhet a facsemeték előkészítése az ültetésre, és indulhat a tényleges telepítés. Ez lehetőségként ugyan fennállhat, de én ilyen estről nem hallottam, hogy valaki erdőre cserélné a termőföldet. Nincs érdeklődés, nem jelentkeznek az emberek. A magánerdő tulajdonviszonyról azt is fontos tudni, hogy a tulajdonos nem élvez korlátlan jogot az erdő felett. Az erdőgazdálkodásnak szigorúan összhangban kell lennie az erdészeti törvényekkel, mert az erdő közjó is egyben.
Országos fásítási akció is folyik. Vajdaság esetében az államoz lehet fordulni segítségért?
– A szerb kormánytól kaptunk 5000 hektárnyi földterületet erdőtelepítésre, és ez a folyamat jelenleg is tart, de ez a földterület, habár nem kicsi, igen szimbolikus a szükséges 150 000 hektárhoz képest. A munkálat jelenleg is tart és lassan halad a tulajdonjogi problémák miatt. Egy olyan paradoxon történt, hogy ugyanazokat a parcellákat a szerb kormány és a minisztérium szétosztotta különböző fennhatóságok között. A helyi önkormányzatok kiadták a földműveseknek azokat a területeket, amiket később a kormány nekünk adott. A terület mindenképp a miénk, de az egész ügy rendezése időt igényel. A másik gond, ami a folyamatot lassítja, a terület feldaraboltsága, tehát nem egységes parcellákról van szó, hanem több kisebbről Vajdaság-szerte, de olyan is akad közte, amivel nem tudunk mit kezdeni, mert kint áll egy mezőtábla kellős közepén.
Létezik hosszú távú megoldás, ami segíthetné az erdősítés folyamatát az elvárt iramban?
– Mindig létezik megoldás! Én ezt egy társadalmi-politikai megegyezésben látom. Az ország intézményeinek el kell ismerni az erdősítés jelentőségét. Az erdészetnek meg kell kapnia a lex specialis alapján a titulust, hogy az ágazatnak elsőbbséget kell élveznie más dolgokkal szemben. A kérdés mindig az, hogy mi számít az állam prioritásának. Mikor új városrészeket építenek, mikor úgy gyárak, hidak, utak épülnek, az erdők mindig kivágásra kerülnek, mert az állam gazdasági érdeke ezt kívánja. Az erdészet két minisztériumra és két titkárságra támaszkodik, az erdősítés mégis mellőzve van. Az erdő folyamatosan megújuló természeti és gazdasági kincs, ameddig ezt nem ismeri el az állam törvényben meghatározva és nem adja meg neki a kijáró prioritást, addig nem beszélhetünk a hazai erdősítés lényegi előrelépéséről.
Mi az, amit jelenleg tehetünk az erdősítés érdekében?
– A mi közvállalatunk is ad ötleteket és folyamatosan kezdeményezik a tartományi titkárságok valamelyikénél. Jelenleg is több projektről tárgyalunk, keressük az új megoldásokat. Ami területet biztosítanak számunkra, azt mi erdősítjük. Az önkormányzatok részére fásítási akciót rendszeresen hirdet a titkárság, csak jelenteni kell a szükségleteiket, hogy mit és hol szeretnének fásítani. Erdősítési megoldásokat én a kisebb szélvédelmi területek fásításában és az urbánus területek zöldesítésében is látok. Ezek a területek az önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, és nekünk formálisan nincs kihatásunk a munkájukra, viszont társadalmilag felelős jogi személyként kötelességünk segíteni a munkájukat. Újvidéken most volt három hónapja egy város-fásítási akció, amiben mi is részt vettünk, igaz, szinte csak szimbolikusan, ami ebben az esetben a facsemeték biztosítását jelentette. Ilyen esetekben fontos ismerni a városrendezési tervet, amibe nekünk semmi beleszólásunk nincs. A városban nem ültethetünk akárhová fát, zöldövezetet sem alakíthatunk ki, ennek mind összhangban kell lennie az adott város építészeti terveivel. Meg kell állapítani, hol melyik fa a legalkalmasabb esztétikailag, funkcionálisan és az ökoszisztéma szempontjából.
Szerbiában is egyre nagyobb teret kapnak a civil kezdeményezések. Tehet valamit a lakosság az erdősítés érdekében?
– Sokszor dolgozunk együtt különböző érdekcsoportokkal, iskolákkal, civil szervezetekkel, önkormányzatokkal, és akár polgárként is lehet hozzánk fordulni segítségért. Civil személyként, ha valaki zöldebbé szeretné tenni a környezetét, először is elmegy a telekkönyvi hivatalba, utánajár, kinek a tulajdonába tartozik az a terület, amit fásítani szeretne. Amennyiben semmi akadály nem akad, akkor következhet a tényleges megoldás. A kívánt csemetéket tőlünk is meg lehet szerezni, amit igyekszünk a lehető legrövidebb időn belül rendelkezésre bocsájtani, szaktanácsadást is adhatunk. Gyakran vannak az önkormányzat kezében olyan kihasználatlan területek, amiket lehetne fásítani, a változtatáshoz gyakran csak egy kis akarat kell.
Gyakran szembesülnek a lakosok az erdőirtással, és nem tudják eldönteni, mivel is állnak szemben, falopással illetve az erdészi szakmunkával. Milyen gyakoriak az illetéktelen vágások illetve visszaélések?
– A jogtalan favágás egy örökös küzdelem. Az erdészek folyamatosan járják a terepet, pontosan meg van határozva, hol minek kell lennie, és a lopások gyorsan kitudódnak. Mikor kézre kerül az elkövető, csak annyit tehetünk, hogy továbbítjuk az ügyet az illetékes szerveknek. Igazság szerint ez a ténykedés már egy jó ideje nem fenyegeti jelentős mértékben az erdőgazdaságot, és nekünk is inkább szimbolikus adataink vannak az illetéktelen vágásokról. Visszaélés is történt már, de nem könnyű ezt kivitelezni, mert a mi erdeink picik és szinte átláthatóak. Az erdészmérnökök és technikusok rendszeresen ellenőrzik az erdők állapotát, és összehasonlítják a tényleges helyzetet a nyilvántartásban lévővel, majd az eltéréseket számon kérik. Pár évvel ezelőtt Bácspalánkán szabálytalanságokat találtunk, ami felmondással és bírósági üggyel végződött.
A lakosság az erdészekben is gyakran fatolvajokat lát, amikor szembesül a tömeges fakivágással. Minden esetben szükséges ez?
– A nyilvánosság negatívan éli meg az erdészeti beavatkozásokat, amikor az erdészek fát vágnak ki, de az erdőknek gondját kell viselni, ez pedig a folyamatos ültetés – kivágás körforgásából áll. Az erdőknek is megvan a saját életciklusuk. Amikor már „túlérettek”, turisztikai funkciójuk sincs, sőt veszélyesek, mert a száraz ágak letörhetnek, nagyobb szélvihar alkalmával akár a fa is kidőlhet és rázuhanhat valakire. Az igazi erdőnek stabilnak és életerősnek kell lenni, ehhez kell a folyamatos újítás, ami kivágással jár, de ezt követően természetes megújulás indul. Nekünk a minőségi erdő a célunk, a minőséges fából jelentős gazdasági haszon is származik, amit egyrészt ökológiai célokra használunk fel, de a közvállalat is ebből tartja el magát, és kis mértékben támaszkodunk az állami büdzsére. Sokan fintorognak, amikor az erdészet gazdasági szempontjai kerülnek szóba, de mindenki a fa asztalt, bútorokat szereti, nem beszélve arról, hogy a gyerekének mindenki szívesebben ad fából készült játékokat. A minőségi fakitermelésre társadalmi igény van, fontos gazdasági ágazat, környezeti értéke pedig felbecsülhetetlenül magas.
Milyen fajta erdei fákat ültetnek az erdősítés alkalmával?
– A két legjelentősebb fajta a tölgy- és a nyárfa-kitermelésünk. A biológusaink segítségével nagy figyelmet fordítunk arra, hogy megfelelő helyekre megfelelő fajták kerüljenek. Vannak, akik leértékelik a nyárfát, túlzásnak tartják az előnyben részesítését, viszont a nyárfa megszabadítja a talajt a nehézfémek káros hatásaitól. Mi fenntartható erdőgazdaságot folytatunk, ami magában foglalja a biológiailag igazolt aktivitásokat, az együttműködést a közösséggel, a társadalmi és érdekcsoportokkal. Az erdő mindenkié, de az erdész viseli gondját.
