Szabadka Vajdaság legészakibb városa. A hazaiak feltehetően a szervezett osztálykirándulások és egyéni útjaik során ismerkedhettek meg a város szecessziós szépségeivel, míg az ide utazó anyaországiak nagy része inkább a helyi bolhapiacot látogatja. Az utóbbi években a helyi turisztikai szervezetnek és irodáknak mindennap bővben akadt dolga az ide özönlő külföldi vendégekkel. A koronavírus-járvány okozta helyzetben sokkal kevesebb a tennivalójuk. Sorozatunkban most olyan szabadkai épületekhez, utcákhoz kalauzoljuk el az olvasót, melyek kevésbé látogatottak, mégis érdekesek lehetnek azok számára, akik már jártak Szabadkán, de egynapos túrájuk során nem sikerült megismerkedniük a város rejtett kincseivel. Ehhez Tóth Borisz idegenvezető segítségét kértük, aki a teljesség igénye nélkül vezetett bennünket végig a városon.
A VÁROS KIRÁLYNŐJE
„Ezt pillantja meg elsőként a városba érkező. És amikor elmennek Szabadkáról, a Városháza az, amire szünet nélkül emlékeznek.” /Boško Krstić/
Milyen szimbólumokat rejtenek a lombok? (Gergely Árpád felvétele)
A szabadkai Városháza megtekintése minden turista számára kihagyhatatlan. Nemcsak azért, mert magyar szecessziós remekműről van szó, hanem magassága és hatalmassága miatt, már messziről látni lehet, utat mutat a város felé minden lakosának és vendégének. Meglehet, az épületet gyorsan körbe lehet járni, de rejtett szimbólumait érdemes hosszabban szemügyre venni.
– A Városháza tornya ténylegesen azért olyan magas, hogy az emberek észrevegyék. A múlt század elején, amikor a környéken nem voltak toronyházak, magas épületek, a Városháza tervezői azt szerették volna kifejezni, hogy ez a környék gazdag, előkelő, polgári és domináns nagyvárosa. Városi legendák szerint útmutatóul szolgál minden lakosnak illetve ide látogató turistának. Ez a mendemonda azért cáfolható meg, mert akkoriban már léteztek kiépített utak a város körül, és a vasútvonal is megvolt. Szabadka sokáig volt nagy falu, és ha napjainkban egy kilométerrel eltávolodunk a belvárostól, akkor egyszerű lakóépületekkel, családi házakkal találkozhatunk. Mára a falu és a nagyváros hangulatáról beszélhetünk Szabadka esetében. A városházának hét kimagasló tetőszerkezete van, amit tornyoknak is nevezhetünk. Ezek közül a legmagasabb a 76 méteres óratorony, melynek a tetején kereszt van. Érdekes megfigyelni, hogy a többi tetején különböző motívumok vannak, amelyek mind szabadkőműves szimbólumok.
Több száz rejtett jelkép (Gergely Árpád felvétele)
A szabadkőművesek minden nagyvárosban jelen voltak, és Szabadkán nemcsak a városháza, hanem sok más épületen is egyértelműen látszik akkori jelenlétük. Feltételezhetően, egyesek szerint bizonyíthatóan, a Városháza kivitelezői és tervezői tagjai voltak ennek a társaságnak. Nagy viták alakultak ki a körül, hogy milyen szimbólumok kerüljenek az épületre, a végén pedig sikerült kiharcolniuk, hogy a hattornyos szabadkőműves szimbólumok legyenek, viszont a legmagasabb hetediken egy római katolikus kereszt helyezkedjen el, ami az akkori püspöknek köszönhető, aki tudta, mire készülnek a kivitelezők. A többi szimbólumot, a csillagot, a fölgömböt, a napot és a több száz részletet talán annyira észre sem vesszük, mint a keresztet. Többek között ezért is érdemes körbejárni a Városházát, és alaposabban szemügyre venni a rajta rejlő részleteket – mondta az idegenvezető.
A LEGRÉGEBBI UTCÁK
Több utca is beletorkollik a Városházát körül ölelő térbe. Nehezen dönti el a turista, hol is folytassa a nézelődést. A legfontosabb látnivalók közé tartozik a Zsinagóga, a Ferences templom, a Raichle-palota, a korzó palotái, de ezeken kívül is rengeteg kincset rejteget a város. Érdemes elsétálni a Petar Drapšin utcába, amit a szabadkaiak máig Gombkötő utcának neveznek.– Ma ez az utolsó macskaköves utca a városban. Régen egész Szabadka ilyen utcákból állt. Azért nevezik Gombkötő utcának a helyiek, mert a kezdetekben szövőműhelyek működtek itt, és többnyire a kereskedőknek vagy a manufaktúráknak, a kisiparosoknak volt a bázisa. A földhivatali adatok szerint az utca a 18. században is létezett. Azokban az időkben kezdett a város mai arculata kialakulni, és abból az időszakból nagyon kevés épület maradt fenn napjainkig. Az egyik ilyen régi épület a Ferences kolostor, minden más épületet bővítettek, vagy lebontottak és újat építettek a helyükre. Tudjuk, hogy a Petar Drapšin utcában volt régen a fekete fürdő is, amit sajnos mára lebontottak – magyarázta az idegenvezető.
– A másik „rejtett” szép utcája Szabadkának a Radić fivérek utca. A mintegy másfél kilométeres vonalon kijuthatunk a Harcosok sorakozója helyi közösségbe, közben számos gyönyörű, ezredfordulón épült házat tekinthetünk meg. Főleg ősszel a legszebb, amikor aranysárga levelek borítják az egész elénk táruló utat. Valamilyen romantikus bája van, mert átélhetjük a régi Szabadka hangulatát. Korábban más utcák is így néztek ki, de ez az eredeti formájában maradt meg. Az utca elején, a központhoz közeli részen, érdemes betérni a Városi Könyvtárba, felmenni a dísztermébe, ami régen kaszinó volt. Tovább sétálva az utca jobb oldalán egy domináns klasszicista jellegű eklektikus épület van, ami az akkori városi főépítész, Macskovity Titusz palotája volt, a bal oldalon pedig egy tornyos ház van, ami neoreneszánsz stílusban épült, és Bíró Károly polgármester háza volt, mely az 1900-as évek elején épült. Annak az erkélye most sajnos le van szakadva – részletezte Tóth Borisz
NEMESEK NÉLKÜLI PALOTÁK
A központ korzóján nem sétálhatunk át anélkül, hogy észre ne vegyük a piros, tornyos házat, mely elüt a környezetében lévő épületektől. Valamikor itt élt a város egyik leggazdagabb családja, a Vojnich család.
– Sok épület odaveszett. Ha a Szabadegyetem oldaláról tekintünk rá a városra, képzeljük el, hogy az előttünk álló téren sok kis szűk utca volt, mint ahogy az a Celovec utcánál megmaradt. Ezeket a régi épületeket napjainkban sorra bontják le és új lakótömböket építenek a helyükre. A mai Szabadegyetem helyén az egyik leggazdagabb szabadkai család, a Vojnichék palotája állt, ami az 1800-as évek legelején épült. A város szívében található palotát elpusztították a világháborúban. A család másik ágának nagy háza a központban található piros épület, a Vojnich-palota.
A legrégebbi városi felvonó (Gergely Árpád felvétele)
A korzóról érdemes besétálni az udvarba is, ahol az istállójuk állt, mert egy kis ménessel is rendelkeztek, amit a hintók miatt tartottak. A kétszintes házban a gyerekeknek saját szobái, emeletei voltak. Az utcára néző szobákban a család lakott, a többi szárnya lakásokra volt osztva, amiket bérbe adtak. Ez volt az első épület, ahol magánliftet építettek a városban. Később annak helyén mozit létesítettek – mondta az idegenvezető.
A főtér másik szembetűnő épülete a széles ívű megformálásával, hangsúlyos toronydíszével egy monumentális megjelenésű, átriumos palota, amit a város, mint saját bérpalotáját építtetett meg, földszintjén üzlethelyiségekkel, az emeleteken pedig lakásokkal. A földszinten és a félemeleten ma is üzlethelyiségek vannak. Ott található például az egykor közkedvelt szecessziós Ravel cukrászda is.
– Az első városi bérpalota a Szabadkai Könyvtár mellett van, amelyben még mindig megtalálható az akkori eredeti első városi lift. Az épületet a városi tisztviselőknek építették ki, akik lakásokat kaptak ott. Az épület belsejét ma is az eredeti szecessziós csempeburkolat díszíti – mondta Tóth Borisz.
KINCSKERESŐKNEK
Ne csak a felújított épületeket tekintsük meg, a városban számos olyan romos állapotban lévő épület van, melyeknek igencsak érdekes, ugyanakkor meglehetősen szomorú a története.
– Ha a központtól közelítjük meg a Tejpiacot, akkor a bal oldalon sok régi házat figyelhetünk meg, amik mind 19. századi épületek. Vegyük szemügyre az ablakaik kidolgozását, mert az akkori házak nyilászárói kettősek voltak, melyeknek belső részét csak belülről, a külsőt pedig csak kívülről lehetett kinyitni. Ezek mind közel kétszázéves házak, melyek főként zsidók tulajdonában voltak, manapság viszont rossz állapotban vannak és elfeledettek. A Halbrohr család háza például pont ilyen. A kincsvadászoknak érdekesek lehetnek ezek az épületek, hisz a deportálások idején a zsidó családok, egyes mesék szerint, kincseik egy részét elosztogatták, a másik részét elrejtették. Azt lehet feltételezni, hogy Szabadkán is, mint a zsidók lakta nagyobb városokban, az épületek alatt vagy a földjeiken, értéktárgyakat rejtettek el, amiket kitoloncolásuk során nem vihettek magukkal. Az akkori hatóságok sok házat kifosztottak, de nyilvánvalóan még mindig vannak rejtett kincsek. Manapság ezen házak nagy része lakatlan, nyitva vannak a kapuik, így sajnos tele vannak szeméttel. A Halbrohr család házának udvarába a mai napig be lehet menni, azon keresztül pedig a házba jutni.
A központ épületeinek, kapualjainak kincsei (Gergely Árpád felvétele)
Szeméttel teli, de látható, hogy mennyire díszítettek a falai, a falfestmények maradványai is megvannak, amik a valamikori hihetetlen gazdagságra utalnak – mesélte Tóth Borisz.
AKTÍV PIHENÉS
Számtalan étterem, kávézó és szórakozóhely van a városban és környékén, melyekben megpihenthetünk körutunk során. Az árak, más európai és hazai nagyvárosokhoz képest, igencsak kedvezőek. Az aktív pihenés kedvelőinek is bőven akad lehetőség. Szabadkát a biciklisek városaként is emlegetik, a kétkerekűn bármely pontjára könnyedén eljuthatunk, így felfedező utunk során gyorsabban járhatjuk be minden zugát.
– A mai szabadkai kávézók és éttermek régi polgári házakban működnek, nagyon díszes környezetben vannak, amiket hatalmas fák ölelnek körül. Érdemes ezekbe betérni vagy a kerthelyiségükben leülni és a lombok alatt elfogyasztani egy-egy kávét vagy süteményt. Ha a városon kívül szeretnénk nézelődni, akkor mindenképpen látogassuk meg a kelebiai lipicai ménest, ott van a fiákermúzeum is. Lovas hintókkal járhatjuk be a környéket, télen pedig szánkós kocsikkal nézhetjük meg a kelebiai erdőt és a táj különlegességeit. Őzeket is megfigyelhetünk ezen a homokpusztán, melyen telepített erdő terül el. Pont ezért állatvilága is gazdag. Szabadkáról akár biciklivel is kimehetünk Kelebiára. A városközpontban bérelhetünk kerékpárt. Érdekes lehet így felfedezni a város rejtett kincseit, például pár órás túrát tenni és megkeresni az utak mentén felállított kereszteket. Azok zömét az 1800-as években állították fel különböző családok adományaiból – osztotta meg velünk Tóth Borisz.
