Idősgondozás szakszerűen

Amikor leesik lábról, vagy ágynak dől az idős ember, a családtagjai hirtelen nem is tudják, mitévők legyenek, kihez forduljanak, különösen városban. Első gondolatuk: beadják otthonba, ahol azt ígérik, megkap mindent: ételt-italt, orvosi ellátást, sőt még társaságban lesz.

Létezik-e más lehetőség a család és az idős ember részére, aki nem szívesen válik meg a megszokott, otthoni környezettől?

Erről beszélgettünk Tomić Melindával, a Vitaplan igazgatójával Újvidéken, a Kolping Szlovák utca 26. alatti irodájukban.

– A Vitaplan a nonprofit szervezetnek, a Szerbiai Kolping Társaságnak a része. Nagy hangsúlyt fektetünk az idősek jólétére, az idősek házi ápolása, jóléte a célunk. Házi ápolásunk egyelőre Újvidéken, Futakon, Veterniken, Kamenicán és Karlócán működik, mert ott van rá igény. A betegek családtagjai megkeresnek bennünket a 069/300-5062-es és a 021/300-8359-es telefonszámon.

Nemcsak az idős, járó és fekvőbetegeknek segítünk, hanem mindenkinek aszerint, amire szüksége van. A fiatal betegnek is a kórházi kezelés után a házi ápolás megoldást jelent, mert részt veszünk a rehabilitációs folyamatban. Az idősek igénylik az egészségügyi ápolást: a tisztálkodást, fürdetést, hajmosást, kéz- és lábápolást, a pelenka cserélését. Segédkezünk a személyes higiéniai szükségleteik elvégzésében. Rendszeres házi ápolással a fekvőbetegeknél a felfekvési sebeket előzzük meg. Szakszerű házi ápolással, tornáztatással, masszírozással segítünk, hogy az idős beteg fel tudjon kelni, sétáljon, kimenjen az illemhelyre, újra megtanuljon járni. Az ellátott egészségügyi állapota is javul. A demens személynek segítünk, hogy kissé visszatérjen a realitásba, tudjon ismét kommunikálni a családjával. Fekvőbetegnél a szakmai módon végzett masszázs meggátolja az izmok sorvadását, sőt a vérkeringést is javítja. Az ellátottainknak biztosítjuk a felfekvési sebek ellen a megfelelő matracot, a járókeretet, a tolókocsit és más szükséges segítő eszközöket a fizikális terápiához.

Előfordul, hogy a házi ápolásnak köszönhetően javul az idős egészségi állapota és a kedélye, így a család nem is igényeli tovább a házi ápolást. Ennek a javulásnak örülünk. Az egészségügyi ápoláson kívül, amennyiben szükséges, a mindennapi, háztartási munkák elvégzésében is segítünk.

Szociális munka keretében az ápoló, aki kijár a terepre, fontos, hogy pozitív légkört, bizalommal teli viszonyt alakítson ki, az idős beteggel együtt tudjon működni. A magába zárkózott személyt egy másik személy meg tudja változtatni. Az idős ember megnyílik, figyel rá.

Az ápoló komoly szociális munkát végez, minden látogatása alkalmával beszélget vele, próbálja felkészíteni például arra, hogy kimenjen sétálni. Erősíti abban, hogy szociális szempontból aktív legyen: barátkozzon, a családtagjaival beszélgessen. Rajzterápia és más modern terápiás módszerek alkalmazásával erősítjük a beteg koncentrációját, az Alzheimer-kórban szenvedők esetében is. Ha jó munkát végzünk szociális téren, egészségügyi szempontból is javulás tapasztalható a betegnél.

Az ápoló, ha igény van rá, segít elkészíteni olyan ételt, ami megfelel az idős egészségi állapotának, befizeti a számláit, bevásárol. Segítünk a beteg és az egészségház közötti kommunikációban. Bejelentjük a vizsgálatokat, a kapott időpontokról tájékoztatjuk a családtagokat, felvesszük a leleteket. Mivel sokszor a családtagok nem tudnak szabadnapot kivenni, mi kísérjük el az idős embert az orvoshoz. Végigvárjuk a vizsgálatokat, és az egészségügyi dolgozótól kapott információkat átadjuk a családnak. Ha a beteg nem tud szerbül, én szoktam fordítani.

A külföldön dolgozó családtagokat rendszeresen informáljuk hozzátartozóik állapotáról, sőt megszervezzük, hogy kommunikáljanak egymással.

Tapasztaljuk, hogy a családok sokszor nem tudnak reagálni, vagy nem megfelelően reagálnak a váratlan helyzetekben. Később hálásan mondják: „Nélkületek nem tudtunk volna mit csinálni.” Vagy: „Köszönjük, hogy megnyugtattatok minket.” Mi szakszerű házi ápolással segítjük a család tagjait, hogy minőségi időt töltsenek a beteggel.

A családoknak természetesen a mai világban a legnagyobb félelme a becsapás. A Szociális-ügyi Minisztériumtól kaptunk működési engedélyt, ápolónőink akkreditált tanfolyamot végeztek, 7–8 év tapasztalattal rendelkeznek. Szerződést kötünk, amelyből látszanak a feladataink, kötelezettségeink. Ez védelmet jelent a cégnek is, a családnak is. Jogi személy vagyunk, garantálunk a szerződésben vállalt munkánk minőségéért. Minden ellátott személyről részletes kartont vezetünk, abba kerül be mindaz, amit elvégzünk.

Milica Kovačević háziápoló-nővér: Terepen dolgozom, tizenöt évi tapasztalattal ebben a munkában.

Az egyik ellátottunkhoz például, akinek közúti balesete volt, számos töréssel, sérüléssel, naponta jártunk ki, hogy átkötözzük. Ennek köszönhetően egyetlenegy felfekvési seb nélkül várta ki otthon a kórházi rehabilitációt. Ez után járni tanítottuk. Most már elég önálló.

Egy másik nagymama elesett a lakásában. Az orvos műtétet ajánlott, ő azonban rögtön visszautasította. Sőt a lánya sem tudott hatni rá, hogy elfogadja az operációt, ezért elhívta a Vitaplant. A kolléganőmmel meglátogattuk őket, és a beteggel komolyan elbeszélgettünk. Megmagyaráztuk neki, milyen helyzetbe került. Hogy a gipszet 2 hónapig kell hordania, ám megtörténhet, hogy azután is szükséges lesz a műtét. Ajánlottuk, hogy fogadja el. Noha akkor először látott minket, rögtön elfogadta a javaslatunkat, mert értésére adtuk, hogy nehezebb helyzetbe kerül, ha nem műtik meg, a gipsz hordása és a gondozás sokkal hosszabb és fájdalmasabb lesz, az operáció után viszont gyorsabb felépülésre számíthat. A műtét után kijártunk hozzá, naponta ápoltuk és biztattuk, hogy a járókeret használatával sétáljon. Sikerült lábra állítani. Ezt az esetet azért mesélem, mert igen fontosnak tartom, mit hogyan mondunk el a betegeknek. Nagyon lényeges döntéseket kell hozniuk az életben, ezért szükséges, hogy megbízzanak bennünk.

A család tagjaival is foglalkozunk. Tanácsoljuk például, hogy gyengéden masszírozzák a fekvőbeteget a távollétünkben is. Nem fukarkodunk a tudásunkkal. Hajlandóak vagyunk sok mindent megmutatni, hogy nekik könnyebb dolguk legyen a beteggel. Van, aki elfogadja, van, aki nem, de akkor panaszkodik, amikor felfekvési sebek keletkeznek. Javasolni szoktuk, tegyünk meg mindent, hogy megelőzzük azt, amit megelőzhetünk, és ne nehezítsük a beteg állapotát. Fontos bekapcsolni a beteget a gondozás folyamatába, hogy ő is valamit tegyen az egészsége érdekében. Például hatunk rá, hogy a tornagyakorlatokat elvégezze akkor is, amikor nem vagyunk vele. És természetesen megdicsérjük az igyekezetét.

Maja Milošević háziápoló-nővér: Szükséges úgy viszonyulni a fiatalokhoz is és az idősekhez is, hogy szavaink hatására megengedjenek, és jó döntéseket hozzanak egészségük érdekében. Tapasztaljuk, hogy sem az idős ember, sem a családtagjai nincsenek felkészülve a betegségre. A felvilágosítás, ahogy Milica kolléganőm mondta, az, amit állandóan végzünk. Nemcsak fizikailag végezzük el a beteg körül, amit kell, s nem azt nézzük, hogy minél előbb elmenjünk, hanem rámutatunk a tapasztalatunk alapján feltételezett veszélyekre. Felhívjuk a család tagjainak figyelmét, hogy ne kerüljön rá sor. Megtörténik, hogy többéves ápolás után az ellátottunk elfekvési sebek nélkül kerül kórházi kezelésre, aztán tíz napi ottlét után elfekvési sebekkel jön haza. Természetesen akkor mindent újra kell kezdeni.

Az emberek nem készülnek fel az öregkorra. Nem gondolnak arra, hogy nem tudnak minden munkát úgy ellátni, mint ahogy tették korábban. Hetvenévesen például csontritkulással nem mászok fel a létrára… Senki nem akarja beismerni, hogy idős korában egyes dolgokat nem képes elvégezni úgy, ahogy valamikor elvégezte. A daganatos betegségben vannak olyan fázisok, amikor a motivált személy is elveszti a kedvét, reményét. Ha kellemetlen dolgokat kérdez, például azt, hogy meddig fog élni, tudni kell, hogy mit mondjunk.

Az ápolás technikai részének elvégzése rutinmunka. Legfontosabb a pszichikai és szociális segítség, amely a beteg javát szolgálja. Pszichológiai tudásunkra van szükség a beteggel és a családjával való kommunikáció során, hogy úgy végezzük a beteg gondozását, hogy nemcsak az ellátott és a családja, hanem mi is elégedettek legyünk.