A Topolyai Téli Esték elnevezésű előadássorozat sorrendben negyedik előadását dr. Gallé Róbert, a Szegedi Tudományegyetem Ökológia Tanszékének adjunktusa tartotta Nyolc lábbal a földön címmel.
Dr. Gallé Róbert Topolyán (Sihelnik Ágnes felvétele)
Dr. Gallé előadásában kitért a pókok rendszertani besorolására, így megtudhattuk azt is, hogy rokonságban állnak a skorpiókkal, ostorlábúakkal, rövidszálfarkúakkal, ostorfarkúakkal, sapkáspókokkal, szálfarkúakkal, álskorpiókkal, kaszáspókokkal, rovarpókokkal és atkákkal. Ők mind a csáprágósok altörzsébe tartoznak, speciális szájszervük alapján. A csáprágósok közül több is ismerős lehet, bár java része trópusi. Vidékünkön legközelebb Bánátban találkozhatunk a kárpáti skorpióval, ami egy nagyon kicsi, nem egészen három centiméteres skorpiófaj, árvaszúnyoggal táplálkozik, és az emberre teljesen ártalmatlan.
– Ha felmegyünk a padlásra, egészen biztosan találunk pókhálót, és pókot is. Ott ülnek a hálóikban, és ránézésre semmit sem csinálnak. Akkor mégis miért jók ők nekünk, és miért érdemes rájuk figyelni? A Kárpát-medencében több mint 1000 pókfaj él. Attól függetlenül, hogy hol élnek ezek a pókok, mindegyikről elmondhatjuk, hogy táplálkozik. Ragadozókról beszélünk, akik ízeltlábúakkal táplálkoznak. Az elmúlt években több vizsgálat is foglalkozott azzal, hogy megállapítsa, mennyi ízeltlábút fogyasztanak el évente a pókok. A számadatot az egyszerűség kedvéért elefántegységgé alakítottam, és elmondható, hogy világviszonylatban évente több mint 4000 elefánt tömegének megfelelő ízeltlábút fogyasztanak el a pókok. Az elfogyasztott ízeltlábúak nagy része szántóföldi kártevő. A pókok fontossága ennek tekintetében nem elhanyagolható.
Az előadás során szó esett a különleges pókokról is. A legkisebb pók mindössze 0,37 mm, a ma élő legnagyobb pók pedig 3,9 cm. A kövületekből ismert Nephila jurassica pedig 5 cm-es volt. A pókok között is akadnak érdekes külsejűek. Egyesek főként az álcázás, rejtőzködés miatt, mások pedig a párválasztás miatt rendelkeznek rendhagyó külsővel. Az apró termetű pávapókok hímjeinek utótestén irizáló, színpompás szőrök találhatóak, amelyekkel imponálnak a nőstényeknek. Ezenkívül tánccal is igyekeznek felhívni magukra a figyelmet.
Elhangzott az is, hogy a pókok élőhelyeinek megszűnése miatt egyes pókfajok veszélyeztetetté válnak. A kihalásukról azonban nem beszélhetünk, mivel a mai napig vannak olyan pókok, amelyek a tudomány számára ismeretlenek.
A Topolyai Téli Esték soron következő előadásán ma Makra Péter Közel féléves mérnöki munka 3800 méteres magasságban, egy nyugat-himalájai lámakolostorban című előadására várják a hallgatóságot, március 13-án pedig Sihelnik József Eltűnni csendben – a fajkihalás okai című előadását hallgathatják meg az érdeklődők a Művelődési Ház kiállítótermében.
