Mi az igazi ünnep?

0.
    Karácsonykor a média a szeretetről, a lelket és szívet melengető érzésekről, a gazdagon terített asztalról, a család közös pillanatairól, a frissen felállított fenyő illatáról és a bejgliről beszél. És ez nem giccs, akkor nem, ha kedvesen, előzékenyen, a mosoly által kisimult ráncokkal jár együtt. Viszont giccs akkor, ha rohanás van, ha számít az, hogy odaég-e bármi, ha az utolsó percig vásárlás van, ha az ajándékok megvásárlásához kölcsönt veszünk fel. Nézzük az egészet másképp. Mert másként kell nézni.

1.
    A karácsony a csökkenés, a defláció, a kereslet megszűnése, a nem dolgozás ünnepe, egyszóval kizárása mindannak, ami napról napra rohanásba kerget minket. Korunk kapitalizmusa igyekszik mindent kipréselni belőlünk, és életünket, azaz minket „teljes kiőrlésűvé” tenni, kihúzni, kipasszírozni belőlünk mindazt, ami emberré, érző lénnyé tesz bennünket. A karácsony ellentéte a rohanás, a reklám, a vásárlás, a növekedés, az infláció, az aktivitás, a mozgalmasság, a kifáradás, illetve az üresség, ami ebből következik. Nemegyszer tapasztaljuk, hogy milyen korán elkezdődnek a karácsonyi reklámok. Karácsony előtt a média még bedobja elénk a halloweent, hogy utána ráforduljon a „kari”-ra. Ez a giccs, ezt kellene leráznunk magunkról, mint kutya a vizet. Nem kell követnünk a divatot, az ajándékok akkor jók, ha éppen annak szólnak, akiknek adják őket, és ha mégis mások, mint ami a mindennapokhoz kapcsolódik.
    A showbiznisz katonái nem buta játékosok, amikor kell, a dolgok közepébe találnak, nem véletlen, hogy az elmúlt évtizedben egy új dal lett a legnépszerűbb karácsonykor. Az üzlet jól ráérzett a karácsony lényegére Mariah Carey All I Want for Christmas c. dalával. Régen a Száncsengő, a Csendes éj és más dalok voltak a legnépszerűbbek, azonban az utóbbi években Carey dala az. Ez a dal az éterbe kiáltja, hogy nem akar ő mást, csak téged. Ez a mai ember fő hiánya, hogy nem lehet mindig, illetve eleget azzal, akivel szeretne. Ez az, amit elvesz tőlünk a mindennapok robotja, az emberek nem tudnak szépen, békében egymással lenni, céljaik és vágyaik után rohannak megállás nélkül, átgondolás nélkül. Együtt kell lenni, ezt süvíti a levegőbe ez a dal. Ez az ünnep.
    A karácsony még a hitnél is több. A hit akkor „van játékban”, ha máskor is hisznek, ha máskor is templomba járnak azok, akik karácsonykor elmennek a templomokba. A karácsony azért is nagyobb, mint az, ami december 24-én és 25-én történik, mert a korai kereszténységben ősszel és tavasszal is ünnepelték, másrészt a téli napforduló ünnepe más ókori vallás ünnepe volt, és karácsony közel van a téli napfordulóhoz. Tagadhatatlan, hogy Jézus Krisztus nem december 24-én született, hanem valamikor ősszel, hiszen a pásztorok még kinn voltak a juhokkal. És őket hívta meg először a jászolba a fény és az égi hang.
    Lehet valaki hívő vagy nem hívő, de ha nem veszi igazinak a történetet, akkor is legalább jellemző és érdekes, hogy nekik, a társadalom peremén élő embereknek jelent meg először a hír, hogy Jézus megszületett. Másrészt meg azt is lehet szimbólumnak venni, ha valaki nem hívő, hogy a bölcsek keresték, hol születik meg Jézus. A három napkeleti bölcs drága ajándékokat hozott Jézusnak, amelyek szimbolikájáról sokat lehetne beszélni, de annyi biztos, hogy karácsony nem a sok információ és adat közlésének az ideje. Azaz nem az kellene hogy az legyen. Hadd mondjuk most mégis azt, hogy ez a születés érdekes a bölcsek és a juhászok számára is, és mindenkinek, aki közöttük van a társadalmi ranglétrán. Ám ez a születés érdekes volt az Izraelt uraló királynak is, aki meg akarta öletni, de csak más szenteket ölt meg (aprószentek).
    Jézus nevének jelentését talán sokan nem is tudják. A régmúltnak is volt Jézusa, Józsué, akinek a nevét Jehosuának ejtették. Jehosua az Ószövetségben Izráel meghódítását kezdte el, és egyben elsöpörte az ottani elítélendő vallásokat. De vajon nem elítélendő-e az is, amit és ahogy a pénz, a gazdaság, az egymásra nem figyelés, a szenvtelen egymáshoz viszonyulás oltárán áldoz fel a ma társadalma? Azt hiszem, hogy az evangéliumoknak van bőven mondanivalója a mai társadalmaknak is, csak hallgatni kellene rá, de kinek van ideje és ereje hallgatni egy ilyen szerény hangot? És persze Jézussal is az történt, hogy szörnyű halált halt…
    Mégis, ahogy Jehosua megszabadította Izráelt a szörnyűségektől, ugyanígy akarja Jézus a világot megszabadítani ezektől. Jézus nevét, amikor teljes valójában járta a földet, Jésunak mondhatták, majd később az iszlámban „Iszá”-nak. A Jézus szó a görög, majd latin változatból fejlődött ki. Ő akarja megszabadítani a mi világunkat a bűntől, ami ha egyenként nem is tűnik nagynak, de összegezve óriási. Gondoljunk csak arra, hogy az emberek egymást ölik a háborúkban, beleértve a civileket is. (Egyébként az utolsó olyan falut, ahol a Jézus korában használt nyelv legközelebbi változatát beszélték, még egy múltkori szíriai háborúban tüntették el.)
    Ezen felül annak a parancsnak is ellentmond a ma embere, hogy óvja és védje az élővilágot (ez volt ugyanis a parancs, amelyet Ádám és Éva kapott az Édenben). A Jézus szó szerint azt jelenti, hogy Jahve megszabadít, azaz Isten megszabadít. A Krisztus név pedig görögül a héber Mossiah, magyarul a Messiás. Ennek jelentése a felkent, ahogy a királyokat annak idején királlyá tették (Izráelben nem volt koronázás). Mindezt érdemes lenne tudni minden kereszténynek/keresztyénnek az év minden napján, és nem csupán karácsonykor felidézni. De mégis, még ennél is fontosabb, hogy legalább karácsonykor zárjuk ki a szívünkből és a közelünkből a szokásos rohanást, a bizniszt, a reklámokat, a mobilokat, és próbáljunk azzá lenni, akik lehetnénk.
    Az idei karácsony azért is szép, mert az idén a zsidó hanuka ünnepének kezdete is 25-ére esik, és ők tudnak valami fontosat az ünnepekről, hiszen ezt az ünnepet napokig ünneplik, és csak 2025. január 2-án van vége.

2.
    Azt hiszem, hogy akár hívő valaki, akár nem, a karácsonnyal kapcsolatban eszébe juthatnak magasztos dolgok, erre való a karácsony, ám marad a kérdés, hogy miért kell visszatérnünk a mindennapokhoz. Miért nem tudunk a mindennapokban is méltók lenni ahhoz, amit karácsonykor megtapasztalunk. Tegyük fel, hogy lenne egy embercsoport, amely megbeszélné, hogy nem rohan, nem néz reklámokat, nem vásárol impulzívan, nem dolgozik sokat, nem akar nagy fizetést, és kiterjeszti a karácsonyt minden napra. Ezt az embercsoportot elgázolná a mindennapok gonoszsága. Mert lennének olyanok, akik többet akarnak, többet dolgozni, többet keresni, akik többet akarnak fogyasztani, akik versenyezni és győzni akarnak. Nem nagy gonoszságok ezek, sőt azt is mondhatnánk, hogy benne van a levegőben ez a hozzáállás, de amikor összeadódik, akkor egy követelődző, erőszakos, rohanó világ jön létre. Ha a karácsony ez alól kivétel, máris tettünk valami jót önmagunkkal és szeretteinkkel. Az ünnep akkor igazi, ha békében vagyunk önmagunkkal és szeretteinkkel.