Újra elmúlt egy év. Sok kérdés fogalmazódik meg bennem hétről hétre. Például hogy mekkora az univerzum, hol és mi a feladatunk benne, milyen a tér és az idő hatása, mi is a tudat… Viszont ma épp az a kérdés ötlött fel bennem, hogy mi az, amit fontosnak tartunk, vagy mi az, amit fontosnak kellene tartanunk, amire felfigyelünk, vagy akár életünk újbóli megújító ereje lehet(ne).
Mert fontos a templom, fontos az iskola, a család, a munka, az, hogy reggelizzek, jó fizetésem legyen, szeressek és szeretve legyek, szép ruhában járjak… Sok-sok dolog van, ami motiválhat vagy előrébb vihet. Amiért érdemes kikelni reggel az ágyból.
Viszont ebben a sok mindenben hol az Isten? És hol vagyok én? Ki az az én?
Hol van a lelkem? Ki vagyok én? Egy barna hajú, szürke szemű, 183 centiméter magas valaki, akinek van neve, személyi száma, bejelentett lakcíme, van néhány ruhája, pár könyve, hivatása…
Ki vagyok én? Az egóm vagyok? A hang vagyok, amely állandóan beszél hozzám? Esetleg a gondolatom vagyok talán?
De úgyszintén kérdem tőled: ki vagy te? Egy gyári munkás, gyümölcstermesztő, irodista? Mennyire veszel bele ebbe a földi szerepedbe? Mivel azonosítod magad? Legyen az a munkád, az, hogy feleség vagy, traktorista, bolti eladó, bádogos vagy bármi egyéb.
Nem. Nem és nem.
Létezik-e egyáltalán válasz ezekre a kérdésekre? És ha létezik, az helyes-e? Ez talán olyan nehéz feladat, mint a világűrben eldönteni, merre van észak. Van néhány író, gondolkodó, tudós, szent, aki igen közel járt és jár az igazság megfogalmazásához. Vagyis annak körülírásához.
Weöres Sándor: Ki vagy te?
Ha elvonatkoztatod magadat mindattól, amit lényednek ismersz:
tulajdonképpen lényed ott kezdődik.
Testedet, értelmedet, személyedet ne cseréld össze lényeddel,
önmagaddal. Csak segédeszközöd; csak batyú, mely szükségleteid őrzője
is, görnyesztő teher is.
Tested nem te vagy, hiszen csak anyag, mely folyton cserélődik:
negyvenéves korodban húszéveskori testedből egyetlen parány sincsen.
De érzelemvilágod és értelmed sem te vagy, hiszen még nem volt, mikor
te már a bölcsőből nézegettél. Ki vagy? a határtalan, mely
fogantatásodkor a határok közt megjelent.
Ha elhatárolt személyedet tekinted önmagadnak, végezz copernicusi
fordulatot: a határtalan teljességet tekintsd önmagadnak, személyedet
pedig ideiglenes kötöttségnek, puszta tüneménynek, „nem-én”-nek.
Ahol megszűnik az érzés, érzéketlenség, gondolat, gondolattalanság,
változás, változatlanság; ahol azt hinnéd, hogy semmi sincsen:
tulajdonképpeni lényed ott kezdődik.
(A teljesség felé, részlet)
Ébresztő.
Halálod pillanatában, amikor lelked távozik e porhüvelyből, ebből a bőrkabátból, ott majd meglátod, hogy mindezen érdemes volt elgondolkodnod. Hálát adnod, változtatnod az életeden, szeretni az embertársad, szeretni az Istent, szeretni a természetet, szeretni az állatvilágot, szeretni azt, hogy most élő, eleven, gondolkodó ember lehetsz. Ezért most, karácsony előtt csak azt mondom: légy boldog.
Áldott karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek!
Nyitókép: A szerző felvétele
