Elmélet és gyakorlat között böjtölő kisebbségjogok

Noha korántsem ez a megfelelő út, a politika és az igazságszolgáltatás mindenütt meglehetősen összefonódik, s a határon túli kisebbségek joghelyzetét is nagyban befolyásolja az, éppen milyen a hatalmi politikai elit hozzáállása az adott nemzeti közösséghez, a magyarok vonatkozásában az is sorsdöntő, milyen az adott ország bilaterális viszonya az anyaországgal, hangzott el pénteken a Kisebbségi Jogvédő Intézet évértékelő konferenciájának második napján Budapesten a Pázmány Péter Katolikus Egyetemen. Sok helyütt nem is a jogrendszerrel, a törvényekkel vannak gondok – persze, akadnak sajnos ilyen helyzetek is –, hanem a meglévő, viszonylag megfelelő jogkeret alkalmazásával, a rendelkezésre álló kisebbségi jogok megvalósításának gyakorlati, valós lehetőségével, értettek egyet többen is a tanácskozáson, melyen ezúttal a peres eljárások világába nyertek betekintést a résztvevők, a Kárpát-medence ügyvédei, civil szervezeteinek képviselői osztották meg tapasztalataikat ugyanis egymással.

Ahogyan a többi magyarok lakta régiót, így Vajdaságot is számos szakértő képviselte a konferencián. Buckó György szabadkai ügyvéd két aktuális példát vázolt fel, az egyik a nemrégiben Szabadkán bekövetkezett magyarverés, amikor egy hat-hét főből verbuválódott csoport minden ok nélkül bántalmazott egy 17 éves magyar fiatalt, s ellenük garázdaság miatt tettek bűnvádi feljelentést. Valószínűleg nevelőintézeti, szociális felügyelet melletti büntetéssel sújtják majd a fiatalkorú elkövetőket, a nagykorúakat börtönbüntetés is várhatja. Szerencsére elszigetelt, ritka esetről van szó, magyarázta.

– Egy másik most lezáródó ügy is példátlannak számít. Egy magyar állampolgárok által megörökölt apatini ingatlan-tulajdonjogi ügyről van szó, menekült szerb nő költözött 1992-ben az akkori polgármester szóbeli meghagyására az egyik üres lakásba, majd ott alapos beruházásokat hajtott végre. A tulajdonosok nemtörődömsége is kiemelt fontosságú tényező. Amikor visszakövetelték az ingatlant, akkor előbb kilakoltatási meghagyás született, az igazi fordulat viszont csak ezt követően állt be, s most úgy áll az ügy, hogy szerintem a jogerős ítélet is sérti a tulajdonhoz való jogot, a tulajdonosok elveszítették az ingatlant, így kártérítési perben gondolkodunk a szerb állam ellen. Kiderül, ez mekkora sikerrel jár.

Buckó véleményének adott hangot: amikor végighallgatja az ember az egész Kárpát-medence tapasztalatait, akkor egyértelművé válik, hogy Vajdaságban nagyon jó a helyzet. Kiválóan együttműködik a magyar és a szerb kormány, ennek is köszönhető ez az állapot. Mindez természetesen nem jelenti azt, hogy a jogsértéseket el kell tűrni, csak megállapítható, hogy Felvidékhez, Kárpátaljához hasonlítani sem lehet az itthoni körülményeket, magyarázta.

Szilágyi Miklós óbecsei ügyvéd a nyelvhasználati jogok alkalmazásában felmerülő gondokról, tanúvallomás elutasításából származó abszurd helyzetekről is beszélt, kérdésekre válaszolva pedig elmondta, nehezíti a bírók és ügyvédek helyzetét, hogy a törvényeknek nincs hivatalos fordítása, büntető törvénykönyvnek, a magyarul zajló perek így sokszor dupla annyi munkát igényelnek. A nagybecskereki Borál Egon az egyházi anyakönyvek visszaszármaztatásának nehézségeit ecsetelte: létezik ezzel kapcsolatos szerb kormánydöntés, a megvalósítás azonban évek óta várat magára. Vukašinović Éva újvidéki ügyvéd a vagyon-visszaszármaztatás bökkenőiről számolt be konkrét eseteket bemutatva, melyek alapján jól látható, a kárpótlás a legtöbbször hiányos, a visszakapott vagyon használhatatlan, s további jogi huzavonákat okoz a károsultaknak. Miavec Attila ügyvéd a jogsegélyszolgálat működését, munkája során tapasztalt gondokat körvonalazta.

Általános volt az egyetértés a konferencián abban a tekintetben, hogy jelenleg Kárpátalján legrosszabb a helyzet a kisebbségi lét minden vonatkozásában.

– Nacionalizmus, jogvisszavonás – ez nehezíti meg a kárpátaljaiak sorsát. A választási kampányban szajkózzák az ígéreteket, aztán elveszik a meglévő jogokat is. Hivatalosan lehetőség még van azok érvényesítésére, más a helyzet viszont a mindennapokban. A helyiek nem bíznak a bíróságokban, nem is fordulnak hozzájuk. Magas a korrupció aránya. Akinek nincs megfelelő háttere, pert sem indít – magyarul meg egyébként sem lehet. A beregszászi bíróságon egy bíró ért magyarul, beszélni kellőképpen nem tud – vázolta fel a helyzetet Tóth Tünde, a Pro Cultura Subcarpathica szervezet jogásza.

Nem a legjobb, nem is a legrosszabb – így lehet egy rövid mondatba sűríteni az erdélyi joghelyzetet Takács Kató Kata, a Jogaink Egyesület alelnöke, ügyvéd szerint.

– Létezik olyan szabályozás Romániában, ami nekünk kedvez, segíti a kisebbségi nyelvhasználatot, szimbólumhasználatot, szabad rendezvényszervezést. A politikai helyzet változása nem látványosan, hanem a kulisszák mögött befolyásol. Ügyvédként hiszek benne, hogy az igazságszolgáltatás független a politikumtól – sajnos voltak ellenpéldák, de reménykedem abban, hogy általában ez a valóság. A legtöbb per a szimbólumhasználat, zászlóhasználat miatt folyik, folynak „feliratos perek” is: a román intézménynévnek kell mindig felül és nagyobb betűkkel szerepelnie. Sajnos, az előbbi és az utóbbi pereket is sorra elveszítjük, ilyen a szabályozás, a bíróság nem nekünk ad igazat – mondta el lapunknak az erdélyi szakértő.