Riportunkhoz VIDEÓ is kapcsolódik.
Esti órákban érkezek, mégis alig találok parkolóhelyet az Európa Kollégium környékén. Az autósoron végigpásztázva szembetűnő, hogy Vajdaság szinte minden szegletéről találok egy rendszámtáblát. Nem csoda, hisz a 380 férőhelyes kollégiumot idén teljesen belakják azok a magyar ajkú hallgatók, akik az Újvidéki Egyetemen képesítik magukat. A járgányok tömegét maga alá gyűri az a folyamatos körforgás, amelyet az ajtón belépve tapasztalok. A csigalépcsőn állandó a mozgás: le és fel, jobbra és balra, egyik folyosóról a másikra igyekeznek a bentlakók. Otthonosan mozognak a hat emelet magas, impozáns épületben.
Néhányuk szemében azonban ott lapul a bizonytalanság: őket keresem. 116 elsős költözött ugyanis egy hónappal ezelőtt a kollégiumba. Érdekel, hogyan találták fel magukat azóta, mivel töltik a napjaikat és milyen közösségi szerepet vállalnának fel szívesen az Újvidéken eltöltött idejükben. Kovács Birkás Zsolt nevelőtanár kíséretében három ajtón kopogtatunk: bekukkantunk egy fiús és két lányos szobába is. Közben pedig a kollégium programjáról, a biztosított lehetőségekről és célokról is beszélgetünk.
ISMERŐS KÖRNYEZET, ÚJ KIHÍVÁSOK
Elsőként Hoffmann Evelint keressük meg, aki az Újvidéki Egyetem Mezőgazdasági Karának állatorvosi szakára iratkozott be. A temerini lány nem azért szeretett volna bentlakó lenni, mert gondot jelentene az utazás. Úgy véli, hogy a kollégiumi élet sokkal több, mint lakhatási lehetőség.
– Tapasztalatot szeretnék szerezni és kicsit önállósulni. Ha már adott a lehetőség, ki szerettem volna használni azt, hogy hozzám hasonló fiatalokkal ismerkedjek és együtt éljek. Ezt az élményt sehol máshol nem kaphatnám meg. Jártas voltam itt, hisz korábban részt vettem a nyári felkészítő táborokban. Két évvel ezelőtt a Magyar Nemzeti Tanács által szervezett szerb nyelvi felzárkóztató képzés ideje alatt laktam itt először: egy hétig gyakorolhattam a nyelvet és kicsit felszabadultam. Tavaly pedig a felvételi előkészítőn vettem részt, amelyen biológiából és kémiából igyekeztem megerősíteni a tudásom. Emellett pluszinformációkhoz is jutottam a felvételivel kapcsolatban.
A sikeres vizsga után eljött a várva várt nap, amikor Evelin beköltözött a szobájába. A temerini lány elmeséli, hogy a szobatársát is ismerte korábbról, így számára a kezdetektől pozitív élmény a kollégistaélet. Egyelőre zökkenőmentesen telnek a mindennapok is.
– Általában itt fogyasztom el a reggelimet. Az órarendtől függően bemegyek az egyetemre, majd délután rendszerint itt beszélgetek a barátaimmal, szórakozunk az udvaron. Ilyenkor szoktam tanulni is, vagy ha olyan nap van, akkor visszamegyek az egyetemre. A nap végén részt szoktam venni az itt szervezett közéleti esteken vagy színházlátogatásokon. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket saját felmérésünk szerint használhatunk ki. Évente öt-öt ilyen közösségi találkozón kötelező megjelennünk, de ha szeretnénk, akkor több közös programon is részt vehetünk. Szakkörök közül is választhattunk: személy szerint röplabdára járok. Ezt is nagyon szeretem, mert esténként jó egy kicsit kimozdulni, és együtt lenni a többiekkel.
OTTHONOS KUCKÓ
A kollégium szobáinak ajtaján megkeressük Erdélyi Violetta nevét is, aki Oromhegyesről érkezett Újvidékre: így nyilvánvaló volt, hogy a Magyar Nemzeti Tanácsnál megpályázza azt a bentlakási lehetőséget, amelyet az Európa Kollégium biztosít.
– Korábban sok jót hallottam a kollégiumról. Mesélték, hogy jó a társaság, nincsenek szigorú szabályok, teljesíthetők az elvárások és szabadon lehet itt élni. Az egy hónap alatt meg is bizonyosodtam erről. Most már otthonossá tettem a szobám: polcra kerültek a növényeim, a családom és a barátaim fényképei…
Violetta elmondja, hogy először van távol az otthonától, hisz a középiskolát Zentán fejezte be, és naponta utazott. Érdekel, hogy mi hiányzik neki legjobban a korábbi, megszokott életviteléből.
– Új kihívásként élem meg a kollégiumot és az egyetemet, így egyelőre inkább ezt érzem. Talán csak annyi hiányzik, hogy néha, pár percig elvonulhassak és egyedül legyek. Az egyetemen és itt is sokan vagyunk, a szobában is általában ketten tartózkodunk. Az ebédet és a vacsorát is a menzán, azaz az egyetemi étkezdében fogyasztom el, ahol szintén sokan összegyűlünk. Néha elkap az érzés, hogy jó lenne egy kis „magánidő”. Szívesen tartózkodok az udvaron, de tervezem, hogy kipróbálom a kollégium edzőtermét is. A szakcsoportok közül még nem választottam. Egyelőre gondolkodom… Régebben jártam szavalóversenyekre, így talán ez lenne az egyik. De a kórus is vonz. A közéleti estek is tetszettek, főként az egészségügyi témáknak örültem.
Az oromhegyesi lánnyal a terveiről is beszélgetünk. Elmondja, hogy mindenképp Vajdaságban képzeli el a jövőjét: egyelőre csak abban biztos, hogy gyógyszerészként szeretne érvényesülni. A „hogyan” még a jövő titka – süti le szemét a szerény lány.
KARIKATÚRA A FALON
A lányokhoz hasonlóan Varró Olivér óbecsei ifjú is részt vett a Magyar Nemzeti Tanács felvételi felkészítőjén: ő inkább az online lehetőséget választotta. Kérdésemre elmondja, hogy a matematika- és a fizika- foglalkozások segítettek neki letisztázni mindazt, amire a középiskolában a tanterv követése miatt nem volt lehetőség. Ezen tantárgyak alapos ismeretére volt ugyanis szükség ahhoz, hogy sikeresen felvételizzen a Természettudományi–Matematikai Kar fizika szakán.
– Elsődleges célom időben befejezni az egyetemet. Tervezem a mesterképzést is, de ennél tovább még nem gondolkodtam. A kutatómunka iránt érdeklődöm, így beiratkozáskor is ezt az irányt választottam.
Az óbecsei fiút arról faggatom, hogy mit pakolt be az utazótáskába, amikor Óbecséről Újvidékre indult megvalósítani álmait.
– A mindennapi élethez szükséges dolgokat igyekeztem számba venni. A ruhanemű közé betettem egy bekeretezett Albert Einstein-karikatúrát is. Régóta ragaszkodom ehhez, már akkor is kedvencem volt, amikor még nem is tudtam, hogy fizikával szeretnék foglalkozni. A gimnazista éveim közepén lettem biztos a döntésemben: ettől kezdve a célom elérésének lehetőségét jelenti nekem ez a karikatúra. Ezt emeltem ki elsőként itt is a táskából. Az ágyam fölötti polcra került – meséli a szerényen öntudatos ifjú.
Érdeklődésemre elmondja, hogy otthonosan érzi magát a kétágyas, fürdőszobával ellátott életterükben. – Tetszik, hogy sok a tárolóhely. Emeletenként több teakonyha is van, így a reggeli vagy a vacsora elkészítése sem okoz gondot. Naponta használom a felső emeleten levő számítógépes és tanulószobákat is. Nagyon sok új embert ismerhettem meg, és szoros baráti kapcsolatok is kialakultak az egy hónap alatt. Szobatársammal is jól érzem magam, a foci szakkörön pedig mindenkivel jóban vagyok. Emellett a sakk szakkör érdekel még: ez a téli hónapokban alakul meg, amikor már nem lesz lehetőség focizni. Szívesen megyek a közéleti estekre is, amennyiben érdekel az előadás témája. Mi választhatjuk ki ugyanis, hogy mikor és mit látogatunk, így szerintem nem lesz nehéz teljesíteni a kötelező öt estet és öt színházi előadást. Ha pedig többre is eljutunk, akkor azt külön pontozzák a nevelők, ahogy a szakköröket is – mutat rá a lehetőségekre az óbecsei ifjú.
TETTRE KÉSZEN, A KÖZÖSSÉGÉRT
Az Európa Kollégium ugyanis a kezdetektől egyedi, konkrét programmal működik – tudtuk meg Kovács Birkás Zsolttól, aki kapunyitás óta tagja a kollégium nevelői csapatának. Ma már rutinosan végzi feladatát, de 2015-ben még izgatottan lépett be először az intézménybe.
– Akkoriban még minden nagyon új volt, és igazából azt sem tudtuk, hogyan működik majd a kollégium. Főként azért, mert már annak idején is teljesen új intézménytípus megvalósításáról beszéltünk. A szakkollégiumok ugyanis a bentlakás mellett programot is biztosítanak a fiataloknak. Magyarországi példákra építettünk, de egyedi, konkrét programot határoztunk meg. Ennek a gerincét a közéleti estek, a színház-, koncert- és kiállításlátogatások képezik, amelyek mindenkire vonatkoznak. A másod- és harmadévesek viszont műhelymunkán is részt vesznek. Ez az egyik legfontosabb eleme a szakkollégiumnak. Vajdasági felsőoktatási intézmények magyar ajkú tanárait kérjük fel arra, hogy vezessenek egy-egy műhelyt. Évente általában 22–23 egyetemi tanár érkezik hozzánk: biztosítjuk tehát azt, hogy a kollégisták a saját szakterületükön tudják fejleszteni magukat. Általában 5–10 kollégista csatlakozik egy adott tudományos területhez tartozó téma feldolgozásához, és rendszerint 2–3 alkalommal találkoznak a kutatást koordináló egyetemi tanárral. A cél az, hogy olyan kutatást bonyolítsanak le, amely sikeresen tud szerepelni a hazai és külföldi diákköri konferenciákon. A műhelymunka folyamán a kollégisták megtanulják a magyar szakterminológiát, másrészt viszont elsajátítják a szakdolgozat írását is. Ezeket általában tavasszal, egy műhelykonferencia keretében mutatják be. A pontrendszerünk alapján a műhelyvezető tanárok minősítik a munkákat, és a legkiválóbbak továbbjutnak a Vajdasági Magyar Tudományos Diákköri Konferenciára. Innen pedig a kutatómunka eljuthat a magyarországi Országos Tudományos Diákköri Konferenciára is. A kiemelkedő munkákat az Európai Kollégium felkarolja, és a költségek fedezése mellett mentori kapcsolatot alakít ki a műhelyvezető tanár és a diákok között. Ezt a lehetőséget tehát a másod- és harmadévesek használják ki, a végzősöknek viszont tanfolyamokat biztosít a szakkollégium. Ezen kötelező elemek teljesítését a kollégisták elvállalják, amikor elnyerik a bentlakás jogát a Magyar Nemzeti Tanács pályázatán – mutat rá a pontos programtervezet jelentőségére a nevelőtanár.
A kollégium programját a magyar kormány támogatja a Bethlen Gábor Alapkezelőn keresztül, a Magyar Nemzeti Tanács közreműködésével. A pontosan megfogalmazott tevékenység keretén belül a kollégium nevelői közössége lehetőséget biztosít a bentlakóknak arra is, hogy érdeklődési körüknek megfelelően különböző szakcsoportok munkájában is részt vegyenek, illetve önmaguk is alapítsanak szakköröket. Emellett szakmai látogatásokat és gyakorlatokat is szerveznek számukra a nevelőtanárok.
– Fő feladatunk megszervezni a programokat, előadásokat, műhelymunkákat, tanfolyamokat, de jutalomkirándulásokat is biztosítunk a kollégistáknak. A pontrendszerünkkel ugyanis arra igyekszünk ösztönözni a bentlakókat, hogy aktív szerepet vállaljanak a közösségi életben. Természetesen foglalkozunk az ügyes-bajos dolgaikkal is, segítünk nekik, eligazítjuk őket. Emellett fegyelmezünk is, azaz betartatjuk a kollégium házirendjét. Fiatal felnőttek a lakóink, így teljesen szabadon rendelkeznek az idejükkel. A kollégium területén azonban tartaniuk kell magukat a közösség érdekében megfogalmazott szabályokhoz – mondja Zsolt, miközben már másodszor kopogtat be egy-egy lakó a nevelőtanárok irodájának ajtaján.
A fociszakkör labdát és jelenléti ívet kér, az elsőéves leányzó viszont az iránt érdeklődik, hogy a sporttevékenységeket tervezik-e kiszélesíteni az asztalitenisszel. A nevelőtanár feljegyzi az igényt, és elmondja: minden új ötletet támogatnak és igyekeznek biztosítani a feltételeket a megvalósításhoz.
– Ezek a legszebb pillanatok egy nevelőtanár életében. Külsőleg lehet, hogy nem látszik, de elég sok munkát fektetünk abba, hogy ösztönözzük őket a tettrekészségre, és arra, hogy aktív tagjai legyenek a közösségnek. A statisztikát készítve jó olyan adatokat viszontlátni, hogy majdʼ negyvenen vettek részt a Vajdasági Tudományos Diákköri Konferencián, sok munkánk továbbjutott a magyarországi megmérettetésre, vagy éppen utolsó helyig megtelt a díszterem egy-egy közéleti esten. Megihletnek bennünket a személyes sikereik is. Külön támogatjuk, hogy aktívan vegyenek részt a saját érdekképviseletük munkájában. Az Európa Kollégium Hallgatói Érdekképviselete (EKHÉK) által ugyanis olyan közösségi programokat szervezhetnek maguknak, mint a bulis kolinapok, vagy egy közös farsangi fánksütés. Örül a lelkem akkor is, amikor a bentlakók önmaguk fordulnak hozzám azzal, hogy meg szeretnének szervezni például egy filmklubot vagy táncszakkört – osztja meg velünk pályájának szép pillanatait Zsolt, akihez csak kopogtatni kell. És az ajtó tárul.
Sorozatunkban azokat a Vajdaság területén működő diákotthonokat látogatjuk meg, amelyek bentlakást biztosítanak a magyar ajkú diákjainknak. A lehetőségek mellett elsősorban azt a hangulatot szeretnénk bemutatni, amely a közösségi életet jellemzi. Ezt a helyszíneken készített felvételekkel igyekszünk közel hozni olvasóinkhoz a honlapunkon megjelenő Magyar Szó Extra mellékletünkben. Kövessen bennünket! |