Vannak a pacsirta és a bagoly típusú emberek. Én a baglyok közé tartozom. Este aktív vagyok, teszek-veszek, reggel viszont meg akarok halni.
Ez a reggelem is kínlódással indult, s néhány szerencsétlen helyzet még fűszerezte az amúgy is elátkozott telefoncsörgést.
Azzal kezdődött, hogy leestem az ágyról, ami ötéves korom óta nem történt meg velem. A telefonom elhallgattatásának a vágya annyira munkált bennem, hogy elfelejtettem, hogy a készülék nincs elérhető távolságban, mégis megkíséreltem elérni. Kálváriám a kutyaetetéssel folytatódott, amikor is tetemes mennyiségű kutyasz...rba toccsantam bele, ahogy kiléptem az ajtón. A papucsommal fél lábon galoppozva visszatértem a teraszra, ahol – az igen jó kínai minőségnek köszönhetően – a papucsom elszakadt, így én fél lábon, egyensúlyomat vesztve elestem, és meglepő gyorsasággal tudtunk igen hamar jó reggelt kívánni egymásnak a muskátlis cseréppel.
Amikor már azt hittem, rosszabb nem lehet, ajtózárás után vettem észre a kifordított blúzt, amit a kutyagumival való újabb találkozásom közben fedeztem föl, de ezek már szinte megnyugtattak, hiszen tudtam, hogy ma biztosan szerencsém lesz.
