BIOLÓTRÁGYA ELADÓ – hirdeti az országút szélén egy tábla, rajta még egy telefonszám is. Elsuhanunk mellette, s mivel érdektelen vagyok a dologban, nem törődöm vele. Az autózás monotonsága viszont gondolkodásra késztet. Mit is árul az ismeretlen eladó? Mi lehet a biolótrágya? Egy korábbi riportomból úgy emlékszem, hogy az a növényi termék minősülhet biónak, amelyet vegyszerek, gyomirtó, permet, műtrágya nélkül nevelnek. A szigorú előírások meghagyják, hogy nem csupán az adott parcellának kell vegyszermentesnek lennie, hanem a környezetének is. Mintha néhány hektár környező felületre emlékeznék, ám midőn szóvá tettem a dolgot a menyemnek, egyből rávágta, hogy a biotermeléshez ötven kilométeres vegyszermentes környezetre van szükség. Tegyük hozzá, ő is annyit ért a mezőgazdasághoz, mint én!
Így nincs más hátra, mint tovább gondolkodni. Tudom, hogy mindig legalább két lehetőség áll fönn: egyből is lehet választani, vagy kell, vagy nem. E logika mentén indulva most is két lehetőségre gondolok. A komplikáltabb, hogy biolóról van szó. Úgy képzelem el, hogy biotermékekkel etetik, nem kap gyógyszereket, hagyományos takarmányt, pi vízzel itatják és kizárólag sertésszőrből készült kefével fésülik a sörényét. Az ilyen ló is pottyant olykor, és ettől az állat gazdája hirdetés útján kíván megszabadulni.
Az egyszerűbb változat szerintem, hogy egyszerű lószarról van szó, ami fölhasználható a biokertek trágyázására. Erről jut eszembe, gyümölcstermesztő ismerősöm mesélte, hogy egyik vevője 140 kilométert utazott oda-vissza, hogy két láda almát vásároljon tőle. A vevő szerint első pillantásra látható volt, hogy biotermék. A piacozó menyecske elmondta, fonnyadt is volt, meg aszalodott a külön ládákba válogatott almája, de a biohoz köze nem volt, sőt az egész piacon bioterméket nem lehet találni.
