Lendületesen indult a hetem. Reggel rokonlátogatóban voltam, délre pedig hozzám jelentkezett be egyik barátom. Indultam is volna hazafelé, az első méterek után gumidefektet kaptam. Sikerült leadnom a járgányt a szerelőnél, majd loholtam, nehogy lekéssem a találkozót. A legendásan pontos barátomat sikerült három perccel megelőznöm, persze szakadt rólam a verejték a sietségtől. Meg a túlsúlytól.
A második meglepetés a számítógép bekapcsolását követően ért: a képernyő nem adott életjelet. Tekintettel, hogy a komputer kenyérkereső eszközöm, van belőle tartalék, miként monitorból is. Lecseréltem, máris ment a munka. Az elromlott képernyőt viszont idővel pótolni kell, hogy továbbra is legyen tartalékban.
A baj nem jár egyedül, este a tv-készülék is bedobta a törülközőt. Korábban többször kikapcsolt néhány pillanatra, majd visszajött az adás, most végleg eltűnt a kép, a hang viszont megmaradt, és csatornákat is váltogathattam, mint egy rádiókészüléken. Az egykori gyerekszobában persze volt tartalék készülék, következett a csere és a megnyugvás, megvan a három baj, újabb már nem jöhet, a készüléket azért idővel pótolni kell.
Nem nagy ügy, a gumiszerelés jelentéktelen kiadás, a képernyő és a tv pótolható.
A hét derekán viszont írtam egy indokolatlanul nyers hangú sms-t, amivel megbántottam egy barátomat. Hát, ennek lett drága ára, hiszen a barátság nem pótolható.
